Rész, Fejezet

1001       2,     36|            vagyok szokva. Néha öt napig is elélek nyers csigával meg
1002       2,     36|              szigetnek még a növényzete is mind olyan, mely a társadalom
1003       2,     36|                   Hanem még evés közben is elővette a nevetés. Csak
1004       2,     36|              bukkannak elő egyik házból is, másikból is, a városháza
1005       2,     36|               egyik házból is, másikból is, a városháza meg éppen főhadiszállás.
1006       2,     36|                 tudom, merre van. Nekem is fizetnem kell a többieknek!
1007       2,     36|                többieknek! Míg utoljára is kötélnek állt, s aztán megalkudtunk,
1008       2,     36|              Úgy megörült neki, még meg is ölelt; a hetven percentet
1009       2,     36|                  A szegény generálisnak is maradt belőle harminc percent.
1010       2,     36|            legrettentőbb katasztrófában is megtalálja az átkozott humort.~ ~-
1011       2,     36|          lehetett a haladást. A lovakat is jobban lehetett ott etetni.
1012       2,     37|              Azt én tudom.~ ~- De nekem is jogom van megtudni. Mert
1013       2,     37|           Tetteimmel szabad.~ ~- De fiú is vagy és testvér - szólt
1014       2,     37|               Inkább azzal, hogy nagyon is szeretsz bennünket; hogy
1015       2,     37|                  meglehet, egy királyon is megtörtént már ez; ha arról
1016       2,     37|         mondanám: meglehet, egy bölcsen is megtörtént már ez. De hogy
1017       2,     37|          szánalommal tekinte rá.~ ~- Te is elítélsz-e? - suttogá hozzá
1018       2,     37|                Te nem értesz engem. Nem is akarom, hogy érts.~ ~- Hogyan? -
1019       2,     38|               nyilvánosság. A magánélet is fel volt dúlva. Minden család
1020       2,     38|                 közül sohasem látta egy is sem Baradlay Ödönt, sem
1021       2,     38|              Mégpedig olyak, mikben nem is német, de magyar fordító
1022       2,     38|                 volt egy másik testvére is, Edmund vagy Jenő?~ ~- Igen.
1023       2,     38|              mondtam.~ ~- Ezen testvére is eltűnt önnek Bécsből a másikkal
1024       2,     38|     kancelláriával együtt az ő állomása is megszűnt, s így neki nem
1025       2,     38|                játszani kisfiamat. Most is otthon van.~ ~- Ön azalatt
1026       2,     38|            szerencséje volt, hogy erről is pontosan értesülve kellett
1027       2,     38|       használtuk honvédeink atillájához is.~ ~Jenő feleletei többet
1028       2,     38|                   Voltak olyan kérdések is, amik által más személyek
1029       2,     38|                győz vagy elesik. Ön ott is első volt a lábtón, s testvérét
1030       2,     38|                feleljen erre? Talán nem is volt igaz?~ ~- Egy Baradlay
1031       2,     39|           atyjáért a gyász. A kis unoka is fekete ruhában jár. Kegyetlen
1032       2,     39|     kisgyermekre fekete ruhát adni, azt is megismertetni a búskomorsággal.
1033       2,     39|             búskomorsággal. A legkisebb is egész nap sír, valami baja
1034       2,     39|            csendőrök fövegeiben. Amiért is elnevezte őket a néphumor "
1035       2,     39|            Engedelmet. A két úrhölgynek is hoztam levelet. Özvegy Baradlay
1036       2,     39|                  Lelkemben hangzik most is édes szavad: "Kövesd, amit
1037       2,     39|       oltalmazzon örökké!~ ~A síron túl is szerető~ ~Eugenod~ ~Az ifjú
1038       2,     39|                   A Gracchusok anyjának is odatették megölt fiait az
1039       2,     39|             innen, s hiszem, hogy nekem is megbocsát mindenki ideát.~ ~
1040       2,     40|            ismertetni, hogy holtod után is megverhetsz kezeddel; érzem,
1041       2,     40|               el a többit! - Másik fiam is ott áll, ugyanazon sír szélén;
1042       2,     40|                az arckép előtt.~ ~...Az is szabad volt.~ ~Az arckép
1043       2,     41|                hírt Jenő?~ ~Ó, igen. Az is ugyanazon épületben volt
1044       2,     41|               öreg."~ ~Richárd szobáján is keresztülment e kriptogramm,
1045       2,     42|            hegye eléri bárminő távolból is áldozatait.~ ~- Ezt már
1046       2,     42|           halála órájáig - és még akkor is megbocsátott neki, midőn
1047       2,     43|                 s legkedvesebb emberére is dühös.~ ~Mindenkiben hibát
1048       2,     43|               bejönni. Még az orvosokat is kikergette. Miért nem tudják
1049       2,     43|                 és ha félholtan fekszik is, beszélnie kell.~ ~- Erős
1050       2,     43|              megtette azt.~ ~- Igen! Ön is sokat mozdított elő e munkában.
1051       2,     43|                még a haditörvényszéknek is szeme közé nevetett, s beszélt
1052       2,     43|              lakása elé hajtatott.~ ~Az is jó ismerőse volt. Mint a
1053       2,     43|            érezte azt. Még nyakkendőjét is leveté; hősége volt. Hátat
1054       2,     44|                 A denevérszárny tízszer is megjárta azt az utat, amit
1055       2,     44|         pályaudvarból kijut.~ ~Kocsisát is gyorsaságra unszolta.~ ~
1056       2,     44|        megérkeztére most Plankenhorstné is elősietett. És annak aztán
1057       2,     44|                 egy leányszív még annál is szívósabb? Nem értette talán?~ ~-
1058       2,     44|           vánkosomon. Most már a tieden is ott van.~ ~Edit nem borzadt
1059       2,     44|                 úgy haza, hogy lássa őt is a földön fetrengeni, és
1060       2,     44|                halt meg, amit emlegetni is szégyen! Hogy most, e percben
1061       2,     44|              Teljhatalma volt rá.~ ~Nem is hogy büntetéseiket átváltoztatta,
1062       2,     44|         kegyelmet kapott, s szabadságát is visszanyerte - mondta neki -,
1063       2,     44|             vágtak nyersen:~ ~- Először is önnek nem volt szabad semmit
1064       2,     45|              annak, amit hallott! Látni is akarja.~ ~Kiragadja menye
1065       2,     45|              azt kívánná attól, hogy az is olvassa el. És végre megcsókolja
1066       2,     46|                 lát.~ ~Hanem még ezután is, hogy Edit Richárd kebléről
1067       2,     46|            szokatlan kitöréseire.~ ~Azt is hiszi kitalálhatni, hogy
1068       2,     46|              feküdjék a koporsóban, azt is akarta, hogy halva feküdjék
1069       2,     46|            társaság előtt. Ezt ön előtt is kénytelen vagyok határozottan
1070       2,     46|                reménylem, rövid.~ ~- Az is meglehet. Azt három szóval
1071       2,     46|       okvetlenül szükség.~ ~- Tehát meg is hallhatja tőlem, ha éppen
1072       2,     46|                 a leánykéréssel. Nagyon is magasról akart hozzánk leszállni,
1073       2,     46|                leszállni, s most nagyon is alacsonyról kérezkedik fel.~ ~-
1074       2,     46|                 haván ott látszott most is két éles korbácsütés rózsaszínű
1075       2,     46|              hogy e verések nyomait más is meglássa rajtam, mint akiért
1076       2,     46|                 ártatlan gyermek sorsát is belekeveri-e ön, asszonyom,
1077       2,     46|         minthogy enmagam előtt még most is nemesember vagyok, azért
1078       2,     47|          voltam-e már nálad a bivouacon is? Nappal együtt leszünk,
1079       2,     47|             nemesdombi paptól, hogy ott is megtörtént a háromszori
1080       2,     47|                De meg elbocsátó levelet is kell adni a nemesdombi papnak,
1081       2,     47|               vége.~ ~A törvény még azt is akarja tudni, hogy szülők
1082       2,     47|              engedély, de viszont nincs is kötelezve gyám és szülő
1083       2,     47|             mert most a szomszéd faluba is útlevél kell), tudatták
1084       2,     47|            örömanyának.~ ~Richárd annak is örült nagyon.~ ~Még azt
1085       2,     47|                 örült nagyon.~ ~Még azt is tudatta aztán vele a tiszttartó,
1086       2,     47|         tartásdíjat. Azért Richárd úrfi is eleinte szabja a költségeit
1087       2,     48|                találta, hogy egyszer le is kell szállni a földre.~ ~
1088       2,     48|         kaphatok az anyámtól. Most maga is szükséget lát.~ ~- Én nem
1089       2,     48|                húshoz való mártást; azt is félretette egy csészében;
1090       2,     48|               kész ebéd várta.~ ~De jól is ízlett! Richárd evett, mint
1091       2,     48|                 nyugosztalja!)~ ~De meg is érdemlette Richárd a jó
1092       2,     48|         dicsőség.~ ~Lám, első Péter cár is, mikor egy napon beállt
1093       2,     48|              tartani, ha cár nem volnék is!"~ ~Még más dolgokban is
1094       2,     48|                is!"~ ~Még más dolgokban is eljárt Richárd.~ ~Volt a
1095       2,     48|           szobába, mely egyúttal konyha is.~ ~- Ah, szép asszonyság -
1096       2,     48|                Az ilyen szűk szállásnak is megvan a maga előnye. Az
1097       2,     48|                    De előkerült a másik is. Biz azt pohárszéknek használták.
1098       2,     48|              Nekik kettőjüknek egy szék is elég volt. Ha Richárd ült
1099       2,     48|             fogja sérteni a dolgunk. Én is hiszem. Egy szív, egy lélek.~ ~
1100       2,     48|                a legcsekélyebb tartozás is. Salamon írta azokat egymás
1101       2,     48|        szelencéjéből. Megkínálta Editet is. Az megköszönte. Nem szereti
1102       2,     48|              bizonyos százalékban. Azok is engednek, örülnek, ha az
1103       2,     48|            Haben".~ ~- Tehát legelőször is anyámtól kapok havonkint
1104       2,     48|                Ha aztán Liedenwall Edit is férjhez megy tisztességes
1105       2,     48|                szívekbe. Még a zsebekbe is!~ ~Ez az utolsó a legérzőbb
1106       2,     48|                   A legelső rossz tette is spekuláció volt.~ ~Mikor
1107       2,     48|           ezermillió. Akkor aztán nekem is jut egy kis komfort." ~ ~
1108       2,     48|              ítélem meg, mint más. Neki is joga van élni. "Leben und
1109       2,     48|          megmarad a belvárosi házuk. Az is szép birtok. Annak ugyan
1110       2,     48|                 esztendő utáni dolgokra is gondol?~ ~Aki a mezők liliomait
1111       2,     48|           gondoskodni fog Alfonsine-ról is.~ ~Mi nem fogjuk irigyelni
1112       2,     48|               Hiszen minekünk magunknak is annyi van, hogy még ebben
1113       2,     49|                idomíthatja át.~ ~"Magam is ilyen önfejű fickó voltam
1114       2,     49|                    Jöttek kis testvérek is idő jártával Károlyka mellé,
1115       2,     49|           kidobni, megszökött ő magátul is.~ ~Szöktében holmi keze
1116       2,     49|               ügyébe esett ezüstneműket is magával vitt útiköltségül.~ ~
1117       2,     49|               és visszahozza. Talán fel is lehet majd afelől világosítani,
1118       2,     49|           Szívtelen hölgy. A nagyanyját is elpusztította a háztul,
1119       2,     49|              hogy bánt volna jobban? Őt is azzal a biztatással bolondította,
1120       2,     49|                  A fiú aztán választott is. A legtisztességesebbet.
1121       2,     49|              utánajárt, hogy sorsát ott is előremozdítsa. Fölhasználta
1122       2,     49|        előléptetését eszközölje. Azt el is érte. Palvicz Károly a hivatalnoki
1123       2,     49|              ott úgy látszott, hogy meg is ragadt.~ ~Voltak ugyan apró,
1124       2,     49|              hát én grófokat és bárókat is láttam a házadnál, persze
1125       2,     49|            tengerre nem küldtél. Azokat is a hitelezők vették el?~ ~-
1126       2,     49|              Fiam! Édes fiam!" Én magam is alig élhetek. Én nem tudok
1127       2,     49|               te vagy az anyám. Anélkül is nagyon szeretnek. Tudod,
1128       2,     49|            miket tettél. Utoljára odaát is meggyűlöltek, mert mikor
1129       2,     49|                 Még talán az édesanyját is! - súgá neki a vén irodaszolga.~ ~-
1130       2,     49|                 s futott a büróból. Nem is igyekeztek visszatartani.~ ~
1131       2,     49|                lelkes nő, ki, mert maga is sokat szenvedett, ezért
1132       2,     49|                 Pedig a szemek még most is oly ragyogók, tele fénnyel,
1133       2,     49|                 mert ha Isten megbocsát is neki, ő maga nem bocsáthatja