Rész, Fejezet

 1       1,      1|            baja a nagyságos úrnak, kit az Úristen éltessen még
 2       1,      2|        takargassa be keblét akkor? Kit híjon segítségül, kit pátrónusául?
 3       1,      2|       akkor? Kit híjon segítségül, kit pátrónusául? Mely király,
 4       1,      4|           kiálta sápadtan.~ ~Ödön, kit a roham sebesen röpített
 5       1,      5|             páterkám! Ez nagy szó. Kit sértett meg és mi módon?~ ~-
 6       1,      5|            mi papunk Nemesdombról, kit ama temetkezési imáért üldöznek
 7       1,      6|   Családunknak régi benső barátja, kit sokszor láthattál odahaza.~ ~-
 8       1,      9|            fiamtól Oroszországból, kit hazahívtam Szentpétervárról.
 9       1,     10|            pihent a kőszívű ember, kit szíve és a balzsamok csodái
10       1,     11|         János (ez a hajdúnak szól, kit otthon csak tegeznek), mindent
11       1,     11|            rendelt új családfőben, kit az ég tartson meg sokáig
12       1,     11|          folytatá:~ ~- A vőlegény, kit a gondviselés a család élére
13       1,     11|        volt az!~ ~S a menyasszony, kit kezén vezete: omlatag fehér
14       1,     11|      menyasszonydíszű papleánnyal, kit ő Bécsben képzelt, régen
15       1,     13|       szabadság legelső mártírját, kit társai véresen, haldoklón
16       1,     13|           a potrohos medicinalrat, kit otthon hagyott pénztára
17       1,     13|           sem volt kezében soha.~ ~Kit tudna ő megvédelmezni?~ ~
18       1,     13|        keblére vetették a hölgyet, kit oly távolból imádott addig;
19       1,     15|          azután szól hozzájok:~ ~- Kit keresnek önök?~ ~Edit siet
20       1,     17|           hölgynek bálványa lenni, kit az imád, kit mindig látni
21       1,     17|       bálványa lenni, kit az imád, kit mindig látni óhajt, kinek
22       1,     17|     szeressem én is azt a némbert, kit menyasszonyodul megnevezsz.
23       2,     24|         bízok. Nekem van egy fiam, kit én sohasem láttam, s már
24       2,     25|       álomjáró mosolygása volt az, kit a képzelet összehoz a távollevővel.
25       2,     26|     ajtónak, őrülten hebegve: ~ ~- Kit ölök meg? Megölök valakit!~ ~
26       2,     26| Plankenhorstnéval volt elfoglalva, kit nem bírtak ájulásából magához
27       2,     26|         örökre? Elmenjek-e utánad? Kit küldjek el utánad? Mindenkit!
28       2,     27|          Hát a befenekelt hordóban kit etettek az akonán keresztül?
29       2,     29|     tévedez egy-egy magányos alak, kit a kényszerűség kihajtott,
30       2,     29|          nekem az úr, hadd tudjam, kit látok élő szemeimmel.~ ~-
31       2,     34|           napnak is van ellensége, kit hatalmas kezed támaszt az
32       2,     34|          kezed támaszt az égen - s kit kezed letöröl onnan ismét?
33       2,     37|           hozza móringul házadhoz, kit elátkozott hazád, kivel
34       2,     39|       magadat!~ ~Élj családunknak, kit tartson meg sokáig, és hazánknak,
35       2,     39|          meg sokáig, és hazánknak, kit tartson meg örökké az Isten.~ ~
36       2,     42|          Ha tudta volna Alfonsine, kit ölt meg. Azt, kit csókjaival
37       2,     42|       Alfonsine, kit ölt meg. Azt, kit csókjaival halmozott el
38       2,     43|            van egy félőrült ember, kit gyehennai fejgörcsök kínoznak,
39       2,     46|            lett annak az embernek, kit elveszteni akart.~ ~Ha ő
40       2,     46|      halálra sebesítém. Bajtársam, kit balsorsa kardom által ejte
41       2,     46|         elmondá, hogy van egy fia, kit régóta keres, s kinek most