Rész, Fejezet

 1       1,      3|            nem ülöm le magamat. Én szent székbe le nem ülök. Papnak
 2       1,      4|           azt hitted, hogy mi csak szent énekeket tudunk énekelni?~ ~-
 3       1,      4|        faragva s aranyba foglalva; Szent György lovagot ábrázolta
 4       1,      4|           bátyjának; biztatta őket Szent Mihállyal és Gergellyel.~ ~
 5       1,      4|      imsiktől Leonin.~ ~- Azt csak Szent Prokop tudja - felelt az
 6       1,      4|             Mert hiszen igaz, hogy Szent Prokop az utasok védszentje,
 7       1,      4|         nem tudta, hogy mit kell e szent üdvözletre felelni.~ ~Azután
 8       1,      4|       ülőkhöz, elkiáltotta magát: "Szent Pál, segíts!" - s kiugrott
 9       1,      5|         tart nekik egy prédikációt Szent Máté XXVI. része 52. verse
10       1,      5|           le, és igyuk meg ennek a szent békekötésnek az áldomását.
11       1,      6|    helyettetek ott leszek én, ki a szent küzdelem folytatásában,
12       1,     13|    betűkkel írja a házak falaira: "Szent a tulajdon!"~ ~Jenő maga
13       1,     13|      halottfeltámasztó zenéje, s e szent hangok bevezető malasztja
14       1,     14| fejedelemasszonnyal. Keresztények, szent szüzek, nem akarhatják,
15       1,     15|          kellett magát.~ ~Az óriás Szent István-torony szolgált útmutatójául.~ ~
16       1,     15|          kezével.~ ~- Jézus Mária, Szent Anna! - kiáltott fel viszont
17       1,     15|           öltözetét szemlélve:~ ~- Szent atyám, ez egy apácanövendék!~ ~
18       2,     19|            szillabus, sem herézis. Szent volt e harc keresztnek és
19       2,     19|           zengett egyébről, mint e szent harcról; ez hangzott alá
20       2,     19|          az ráütötte a címerét, az szent, az a mienk!" És volt pénz
21       2,     25|          nő volt, nem asszony; egy szent volt.~ ~Szent, akihez a
22       2,     25|         asszony; egy szent volt.~ ~Szent, akihez a haldoklók imádkoznak,
23       2,     29|   magasabbra emelkedett fel, fel a szent őrjöngés eget rázó riadaláig;
24       2,     29|      torokbul, tele szívbül a haza szent nevét. Minden ablak egyszerre
25       2,     29|      generális úr, feldmarsal úr?! Szent Mihály arkangyal úr! Hogyan
26       2,     29|                 Elébb a szentséges szent nevét mondja meg nekem az
27       2,     29|         megittasodhatni, hanem egy szent fogadás, melyet egy kardja
28       2,     30|        Szemiramisz függőkertjeiből szent városa romjaihoz vissza.~ ~
29       2,     30|   vérnyomokat támasszak országotok szent városaiban, amik fel nem
30       2,     33|      felőle bizonyos, hogy vajon a Szent Vladimir-rend megóvja-e
31       2,     33|    hüledezve rebegé: "Jézus Mária, Szent Anna!", s a mellét verte
32       2,     34|           volt az ő feladatuk.~ ~A szent Tiszán, melynek folyama
33       2,     34|        vért ontott kebléből, midőn szent fiad a keresztfán megdicsőült;
34       2,     35|          előbb eldörmögé magában: "Szent György oltalmazzon!" - s
35       2,     36|            fog-e egykor lepni ez a szent őrjöngés?"~ ~Bizony meg!~ ~
36       2,     40|         Mire aztán kiderülhetett e szent csalás, akkorra már oly
37       2,     44|       glória volt ez arcon, mely a szent szűz tekintetében világít,
38       2,     46|           felmondja ön előtt, az a szent ceremóniának csak kiegészítő
39       2,     46|         Kinek van joga a világon e szent sebhelyeket csókjával megengesztelni
40       2,     47|            herceg kardja.~ ~Mert a szent házasságnak sok ceremóniája