Rész, Fejezet

 1       1,      1|             mint a kilőtt gránát, nem hagyta magát ez incidens által
 2       1,      3|               állt elfogadásukra, nem hagyta őket várakozni.~ ~Sötétkék
 3       1,      4|          pezsgőspalackokat, s magukra hagyta az urakat. Utána bezárta
 4       1,      4|              sem lehet, míg Leonin rá hagyta magát venni, hogy csak maradjanak
 5       1,      4| kormányzatlanul odább.~ ~De hát miért hagyta el az imsik a szánt?~ ~Erre
 6       1,      5|            emeletre.~ ~Az öreg pap be hagyta magát tuszkoltatni az első
 7       1,      5|                nem él ilyesmivel; ott hagyta a német, s ment ki háttal
 8       1,      6|            hát üljön le!~ ~Richárd le hagyta magát ültetni egy székre
 9       1,      7|           abba a szobába, ahol Editet hagyta.~ ~Lépteinek hangjára eléje
10       1,      8|              felül. Nem bánta hát, be hagyta magát tuszkoltatni a harmadik
11       1,      9|       hintóban, a bárónő mellett ülve hagyta el a pap leánya a szerény
12       1,     10|            uram soha egy kérdését sem hagyta felelet nélkül Szalmás Mihályné
13       1,     10|          özvegy elsuhant közülük; ott hagyta őket boldogságukkal egyedül;
14       1,     11|            még amióta megjött, el nem hagyta a szobát. Még a legbelsőbb
15       1,     11|        vasmarkával, hogy az sziszegve hagyta abba a kézszorongatást.~ ~-
16       1,     13|              egész nyugodtan, s azzal hagyta futni a kicsiny urat az
17       1,     14|            vágott rögtön közbe? Minek hagyta a zendülést ennyire nőni?
18       1,     15|        szétrobbant, s ismét feketének hagyta az éjt, hanem Edit tudta
19       1,     15|               rájuk. Egészen közelébe hagyta jönni. Csak akkor szólalt
20       1,     15|            hármat. Ott az előszobában hagyta őket, s maga bement az ezredeshez.~ ~
21       1,     15|               rendre. Edit azt is meg hagyta magán történni.~ ~A jámbor
22       1,     17|                Jenő pedig kedvetlenül hagyta oda a termet, s felment
23       1,     17|            éjt, öcsém!~ ~Azzal magára hagyta.~ ~Ó, de jól tudta azt a
24       1,     17|              keblét nagy lidércnyomás hagyta el erre a szóra. Tehát megszabadult
25       1,     18|             őrnagy messze háta mögött hagyta utolsó kísérőjét is. Ő egyes-egyedül
26       1,     18|          együtt ott veszni, s magukra hagyta őket.~ ~Most aztán ott voltak
27       2,     20|               Anna úrhölgy még meg is hagyta kövér orcáját csókolni,
28       2,     21|            hirtelen félrekanyarodott; hagyta menekülni lovas ellenfeleit,
29       2,     22|               száguldott. Boksa Gergő hagyta a katonákat utánuk iramodni;
30       2,     25|      tavasszal a fészkét, ahol ősszel hagyta, s dalával, füttyével hirdeti
31       2,     26|                mikor mindenki magukra hagyta.~ ~- Tudod-e, miért tartottalak
32       2,     30|            Budára!~ ~Ha Herostrat azt hagyta volna magáról, hogy ő csak
33       2,     31|               a lábtón első volt. Nem hagyta magát mástól megelőzni.~ ~
34       2,     32|             gyermekét hidegvérrel ide hagyta kerülni. Ha Palvicz Ottó
35       2,     33|    excellenciás úr, aki innen elment, hagyta meg, hogy jöjjek ide; itt
36       2,     35|             ember, ki helyéből el nem hagyta magát riasztani, még mindig "
37       2,     35|             senki" és a "semmi".~ ~Ki hagyta magát ugratni abból a bűvkörbül,
38       2,     36|         veszni? Hátha szándékosan itt hagyta? Ez embert egykor az ő láttára
39       2,     46|          törvény.~ ~Edit most már nem hagyta magát elhallgattatni. Belefogott
40       2,     46|              a fiút anyja elveté. Rám hagyta, hogy keressem azt fel.