Rész, Fejezet

 1       1,      2| legmegvigasztalóbban.~ ~A méltóságos özvegy egy-egy pillanatra levette arcáról
 2       1,      3|                    s minden szürcsölés után egy-egy új eszme tört magának utat
 3       1,      4|                 felé ujjas leveleit, miknek egy-egy szárnya a fél termet átéri.~ ~
 4       1,      4|                   itt-ott elvegyül közöttük egy-egy sötéten hagyott alak is,
 5       1,      4|             tündérek lejtettek karján; mind egy-egy modellje a sokszerű szépségnek.
 6       1,      4|                 vezetni végig a folyosókon, egy-egy nyitott ajtóból izzó fény,
 7       1,      4|                   két pár drótpisztolyt meg egy-egy görög handzsárt mindegyikük
 8       1,      4|                     minderre szükség lehet. Egy-egy pár korcsolyát is tett útitáskájukba;
 9       1,      4|         villámlobbanás kék fénye deríté föl egy-egy pillanatra a nappali éjt.~ ~
10       1,      4|                     három fiatal jött elöl, egy-egy ölnyire egymás mögött, a
11       1,      8|                    körültekintést. Ó, mikor egy-egy országos ünnepély készül,
12       1,      9|                  ismét fölveri merengéséből egy-egy közeledő kocsizörej.~ ~Valóban
13       1,     13|               röpívek adatnak kézrül kézre; egy-egy szónokot felkapnak a légbe,
14       1,     14|                 tenger, a diadalvihar; s ha egy-egy percre elszenderült, mindig
15       1,     14|                 együtt, s járta az utcákat; egy-egy csoportot szétugratott,
16       1,     14|                  nem voltak életbiztosítva; egy-egy krumpli, egy-egy tégladarab
17       1,     14|            életbiztosítva; egy-egy krumpli, egy-egy tégladarab csak úgy koppant
18       1,     14|               kapott belőle egyet-kettőt.~ ~Egy-egy általános felordítás el-elnyomta
19       1,     15|                   jobban siettek. A kufárnő egy-egy percre megállt, megkérdeni
20       1,     17|                  mikor egyszer az ostromzaj egy-egy órára elpihen, s a mély
21       1,     17|                     mind végiggondolta Jenő egy-egy olyan csöndes óráján a nyugalomnak,
22       1,     18|                 csapatra visszatekintett.~ ~Egy-egy ló ki is dűlt; annak a lovasa
23       1,     18|               nélkül járnak a köd felett.~ ~Egy-egy fehér ház is maradozott
24       1,     18|                habokkal a tengert utánozza. Egy-egy magasabb dombtető látszik
25       1,     18|                  éhségnél is jobban éget.~ ~Egy-egy ló nem bírja már tovább,
26       1,     18|           hógörgetegek mennydörögnek alá, s egy-egy hócsuszamlat embert és lovat
27       2,     19|                    a könnyszentelte kincset egy-egy oly kormánybiztos kezébe
28       2,     22|                    fekszik.~ ~Hallgatózott. Egy-egy megrázott kolomp hangja,
29       2,     24|               hallani.~ ~A nagy kínzómester egy-egy percre megint nyugtot hagyott
30       2,     25|             gömbölyű. Milyen jó, hogy lehet egy-egy pontja a földnek, ahonnan
31       2,     25|                     adni. S ha van közöttük egy-egy rokkant, kinek dereka tört,
32       2,     25|                nemcsak ők.~ ~Az éj csendjét egy-egy fájó sóhaj veri fel koronkint,
33       2,     29|                 népes járdákon alig tévedez egy-egy magányos alak, kit a kényszerűség
34       2,     29|            leeresztett ablakfüggönyök mögül egy-egy pillantást vetettek a palánksorozat
35       2,     30|                     fel ne rivalljon, midőn egy-egy új ágyút lát megjelenni
36       2,     30|                   most is ég az öt gyertya; egy-egy kialszik, s újra meggyullad.
37       2,     30|               ablakokban. A gyertyatartókat egy-egy burgonya képezte. Az egész
38       2,     35|       Utánalövöldöztek a fekete éjszakában. Egy-egy villámlobbanásnál látták
39       2,     36|              szálankint beborostálva. Közte egy-egy szittyó, mely mikor virágzik
40       2,     36|                   idegen zsivaján keresztül egy-egy földütő dörgés dobbanna