Rész, Fejezet

 1       1,      4|      láttak egyebet a ködben, mint égő szivarjaik végét, mely egyre
 2       1,      6|           alak, szemekkel, mint az égő parázs, és nevető korallpiros
 3       1,      9|        térdeit átölelve odafekteté égő arcát az úrnő ölébe, és
 4       1,     10|            tiltó szellem állna két égő csók közé, hogy egymást
 5       1,     11|    észrevétellel, hogy nem jó lesz égő fáklyával mennünk, mert
 6       1,     13|          tüzérek a sárba dugták az égő kanócokat, s kimondták,
 7       1,     13|            és vállán az ifjú hölgy égő arca, és arcán annak forró
 8       1,     14|        amíg az utcán végiglobog az égő borszesz, addig a tömeg
 9       1,     14|    előrenyomulhat, aki nem akar az égő krampampuliban irigylésre
10       1,     14|              Jó szerencse, hogy az égő pálinkatenger közöttük állt,
11       1,     14|            urává lett a lába alatt égő talajnak, s amint a lecsapott
12       1,     14|          lép, minden lábnyomán egy égő folt marad hátra. Vakon
13       1,     14|        testvéri csók alatt Richárd égő szivarát saját arcához sütötte.~ ~
14       1,     15|    rongyosan, mezítláb futnak tova égő házaik alul, ijesztő rémül
15       1,     16|        fest a véres alapra. Az egy égő templom füstje.~ ~A lomha,
16       1,     16|         sötét háttérből, melyet az égő templom fekete füstfellege
17       1,     16|            felhőborulat, s most az égő templom tűzfénye világít
18       1,     17|           És érezte arcán anyjának égő, lázas csókját. Ó, ez nem
19       1,     18|        odalovagolt Palvicz Ottó az égő hídhoz, s megkísérti a lovát
20       1,     18|       nekizúdult a malomgátnak, az égő hidat cölöpöstül beledöntötte
21       1,     18|        falatot nem evett senki. Az égő szomjat szájukba vett hógolyócskákkal
22       2,     19|           Tiszán! - Segesvárnál az égő városon verik magukat keresztül
23       2,     22|            készséggel, lenyomta az égő taplót a körmével, lecsukta
24       2,     22|        markából azt a kaparékot az égő dohányra.~ ~Arra aztán egyszerre
25       2,     23|       akkor nekik állja útjokat az égő erdő.~ ~Azalatt a magyar
26       2,     23|           Az éjt megvilágította az égő falu lángja, s a falut bírni
27       2,     23|         belevág a tűz közepébe; az égő utcákon végig foly óra hosszat
28       2,     25|      láthatáron nem látszik meg az égő falvak füstje. A földboltozat
29       2,     25|         világ mind a négy oszlopán égő tüzeket; ő hallja a közeledő
30       2,     26|           hogy üveghengerén át már égő veres füsttel lobogott az
31       2,     27|            ki recenter, s aztán az égő fidibuszt a pipa szárán
32       2,     30|    látszottak a tűzoltó katonák az égő tetők falain. A harmadik
33       2,     30|           a csillagokig hányva föl égő üszkeit s az üszkök között
34       2,     30|         után.~ ~Hanem a Duna-parti égő paloták közt van egy, melynek
35       2,     30|           tündérvilági dzsinn, kik égő csillagokat tépnek le az
36       2,     31|           mellett állt egy sapeur, égő kanóccal kezében.~ ~- Bajtárs! -
37       2,     32|          lomha füstfelhő; lőpor és égő korom füstje.~ ~E szomorú
38       2,     35|  elmélkedett felőle tovább.~ ~Azon égő aszteroidok közül, melyek
39       2,     43|           a fejében forr, mikor ez égő katlanban agyveleje megfő,
40       2,     43| vértengerben úszik körülötte. S az égő fej szomjazza az egész vértengert!