Rész, Fejezet

 1       1,      1|        bámult a légbe.~ ~- Kérem önt, Marie. Amiket most, most
 2       1,      1|       kényszerítem, én megidézem önt, hogy cselekedje azt, amit
 3       1,      1|         előtt, mikor nőül vettem önt, sem láttam önt szebbnek,
 4       1,      1|      nőül vettem önt, sem láttam önt szebbnek, mint most. Hollófekete
 5       1,      1|       lenni. Én nagyon szerettem önt. Hiszen tudja azt jól. Az
 6       1,      1|          hagytam, s az nem fogja önt elhagyni soha; az számon
 7       1,      5|       mondva:~ ~- Én nem ítélném önt el.~ ~- No, az Isten áldja
 8       1,      5|           amivel ön vádolva van, önt semmi baj nem érheti; hanem
 9       1,      5|        aggodalma, szentatyám; ha önt kedve ellenére hozták ide,
10       1,      6|          én bűnös kezemet, amely önt megbántotta? Engemugyse,
11       1,      7|         azzal én majd kibocsátom önt.~ ~A falon függött egy nagy
12       1,      9|    címborítékon elkövettem. Hogy önt meg ne rémítsem, utánoztam
13       1,      9|        Hanem ez ne nyugtalanítsa önt, asszonyom. Nincs már semmi
14       1,     12| elképedve bámult fel reá.~ ~- Én önt felelőssé teszem ez átkozott
15       1,     12|        kapta át kardját.~ ~- Én! Önt!~ ~És azzal megfogva jobbjával
16       1,     15|         névjegyére e szókat: "Én önt szerettem, adieu."~ ~Az
17       1,     15|     vendég a háznál. Tudja, hogy önt kímélnünk kell. ~ ~Edit
18       1,     15|          elmondták előttem, hogy önt és fiát hogyan fogják már
19       1,     16|          utolsó leheletével: "Én önt szerettem."~ ~Minden ablakból
20       1,     17|   Rideghváry mindjárt idejön. Ha önt itt találja!~ ~Szegény jó
21       1,     17|          megnyugodhatik, hogy mi önt igen szeretjük. Változást
22       1,     17|         bizonyosan követte volna önt Pestre, Budára, ha kell,
23       1,     17|     félreértést is. Mi szeretjük önt. Óhajtjuk az ajánlott összeköttetést.
24       1,     17|      elfoglalni a világban, ahol önt ismét meglátják, mihelyt
25       1,     17|        emberek sorából, én fogom önt legelőször üdvözölni. Ha
26       1,     18|       borzalmak közepett vigaszt önt szívébe. Az egy fejszecsapás
27       2,     21|        elöl menni, ha hátrálunk. Önt nem azért küldte ide az
28       2,     22|           szólt hozzá Ödön -, én önt olyan védett helyzetbe állítottam,
29       2,     24|          kért, hogy keressem föl önt, és híjam oda hozzá; valami
30       2,     26|   irgalmához. Az Isten meg fogja önt vigasztalni.~ ~Alfonsine
31       2,     35|        engemet?~ ~- Én elfogatom önt!~ ~- Te? Ramiroff Leonin?
32       2,     36|        Jól van! Én egészen értem önt. Fel tudom fogni a csekély
33       2,     36|          ide illik. Én elvezetem önt pusztákon, mocsárokon keresztül
34       2,     36|        sem találkozunk. Elviszem önt egy jó ismerősöm házához,
35       2,     36|         a helyre találunk, ahová önt vinni akartam. Ön tegnap
36       2,     36|    ismerősömnek a lakása, akihez önt vezetni ígértem.~ ~- A neve?~ ~-
37       2,     43|               Előresiettem, hogy önt jókor értesíthessem. Holnap
38       2,     43|    átkozott földet. Ezért imádom önt, mert önnek ez kezében volt,
39       2,     46|          látogatásom, biztosítom önt, utolsó.~ ~- És reménylem,