Rész, Fejezet

 1       1,      2|              hogy homályban élt, nem látott téged.~ ~Ne vesd mérlegre
 2       1,      4|              fejét barátja felé, mit látott?~ ~Ödön jobbjával eltakarta
 3       1,      4|              szán nemsokára beérte a látott alakot.~ ~Egy kozák közvitéz
 4       1,      4|             tova a jégen, a távolban látott füstoszlop felé.~ ~Egyszer
 5       1,      4|              tájékozását, s most nem látott maga fölött mást, mint egy
 6       1,      5|                 Richárd jó kedéllyel látott hozzá a katonás eledelhez.
 7       1,      5|     eledelhez. Evett, mintha sohasem látott volna annál jobbat.~ ~A
 8       1,      7|         kardját, köpönyegét, még nem látott idegen felöltönyt a fogason.~ ~-
 9       1,      8|     mellékosztályba. Richárd bámulva látott maga előtt egy egész szobát,
10       1,     11|          pesti teatrumban, felesigem látott azt - lozsibul. Negyedik
11       1,     11|       asszony bőkezű munificenciával látott hozzá. Utoljára is elhatározta
12       1,     11|          valami fényes, amit még nem látott senki: arcának mosolygása.~ ~
13       1,     13|             ismert terembe.~ ~De mit látott most e helyen?~ ~Az asztal
14       1,     14|          rohant, bujdokolt, ki merre látott, hallgatva, nem kiabálva
15       1,     15|              selyempillái rejtekéből látott minden arcot.~ ~Azok azt
16       1,     15|              Edit.~ ~Mit nézett? Mit látott? Hova gondolt?~ ~Csak egy
17       1,     15|           egy asszonyt, akit sohasem látott.~ ~Csak a véghetetlen szerelem,
18       1,     15|            átadta magát egy soha nem látott idegennek.~ ~A szűk folyosó
19       1,     17|          egyre nem volt készen, amit látott.~ ~A régi ismerősök, a Plankenhorst-estélyek
20       1,     17|      kacagtak és nevettek, ahogy rég látott jó barátok nevetnek egymásnak,
21       1,     17|        Egyszer aztán oly ismerőst is látott Jenő megérkezni, aki elég
22       1,     17|            Ön most semmi! Ön egy nem látott ember! Ki adna önnek feleséget?
23       1,     18|            fogott, másik a konyhához látott, roppant kondérban kavargatva
24       2,     20|              lovon ült, valami régen látott arcot ismerne meg.~ ~Mentül
25       2,     26|            félni, csak ön meg én! Ön látott engem. Ön tud mindent?~ ~-
26       2,     28|      szolgabírót, útbiztost soha nem látott utakon keresztül, hegyekbe,
27       2,     30| hidegvérűségében valami affektanciát látott. Aztán meg mást is érzett
28       2,     30|            helyütt aztán ismét fényt látott.~ ~A ház tűzfalától jött
29       2,     32|            ott, abban a sötét odúban látott Richárd egy rongyos szűrdarabbal
30       2,     32|          temetőt; ott hosszú sorokat látott apró sírokból, miket kicsiny,
31       2,     34|            nemzet parancsolta!~ ~Nem látott a keresztben más jelvényt
32       2,     34|      tüneménytől. Soha élő ember nem látott ehhez hasonlót. Tanult emberek
33       2,     35|     csillaghullás.~ ~Ahány csillagot látott leesni, még meg is tudta
34       2,     35|            ismerhetne; de muszka nem látott soha. Annak mondhatod, hogy
35       2,     36|              csak egy mozgó emberfőt látott meg benne. Valaki közeledik.~ ~
36       2,     36|          vetett annak belsejébe, ott látott egy asztal mellett egy gyászruhás
37       2,     46|        Láttak a katonák a bivouacon, látott a Singer utcai markotányosné.
38       2,     46|               amiket hallott, amiket látott. Olyanok, aminők túlhaladták