Rész, Fejezet

 1       1,      1|            perc még az idő, s nekem annyi mondanivalóm van még. Írja
 2       1,      4|           fényben ragyognak; ahány, annyi színű márvány, arannyal,
 3       1,      4|           az állatok kannibáljai!~ ~Annyi időhaladék mindenesetre
 4       1,      6|      egyedül járjon a lépcsőn, ahol annyi ember megfordul?~ ~- Ah,
 5       1,      7|         felelt Edit, s tekintetében annyi öntudat, annyi nemes büszkeség
 6       1,      7|         tekintetében annyi öntudat, annyi nemes büszkeség volt, hogy
 7       1,      9|            itt maradok; nincs önnek annyi vagyona, nincs a világ urainak
 8       1,      9|      vagyona, nincs a világ urainak annyi rettegtetése, ami engem
 9       1,     11|           Szalmás uramnak csak lesz annyi esze, hogy miután látta
10       1,     13|        lerombolva, összezúzva, mint annyi híres épületet.~ ~De mennyire
11       1,     15|            tovább is fog vezetni!~ ~Annyi igaz felmagasztaltság volt
12       1,     17|            nyelve van; a kérdezőnek annyi feleletet ád. És azután
13       1,     17|               Jenő szívében is volt annyi kis galambméreg, hogy az
14       1,     18|      kenyeret maga Richárd felosztá annyi darabra, ahány embere volt,
15       1,     18|          huszároktul a felkészülés, annyi kellett üldözőiknek is arra,
16       1,     18|             hazaálmodónak alig volt annyi ideje, hogy elrepülhessen
17       2,     20|           hadvezérnek, hogy kétszer annyi katonát küldjön az ellenségre,
18       2,     20|     összejön a nagyméltóságú úrral. Annyi elővigyázattal azonban mégiscsak
19       2,     20|      kísérteni azt, amit már előtte annyi kétségbeesett ember próbálgatott,
20       2,     21|            strófája a Fuchsliednek, annyi támadást kellett kiállani
21       2,     23|          elfoglalt volna a másiktól annyi tért, amennyit ágyúgolyói
22       2,     23|           volt szegénynek. Még csak annyi talentuma sem volt, mint
23       2,     25|           Amennyi részem van benne, annyi részt kiveszek belőle...
24       2,     28|             útközben lovas kísérője annyi csodadolgot összebeszélt
25       2,     28|      pamlagra. (Boksa Gergőnek volt annyi haditudománya, hogy az egyetlen
26       2,     30|      sohasem tudta meg senki. Hanem annyi bizonyos, hogy Szalmás Mihályné
27       2,     32|    elfelejteté vele, hogy ma reggel annyi veszélyes játszmát játszott
28       2,     32| emberiségnek.~ ~A takarékpénztárnál annyi összeget tett le, amennyinek
29       2,     35|         menekülésre nem gondolva.~ ~Annyi veszteség jutott e napra,
30       2,     36|              hullámzanak a szélben. Annyi meddő kalász, mely tápláló
31       2,     39|            vesződnek, s ami azoknak annyi kínt okoz.~ ~És aztán az
32       2,     40|         Meglehet! Mind a két félnek annyi elrejtenivalója volt abban
33       2,     46|         töprengett, amiért fáradott annyi idő óta!~ ~És aki kulcsával
34       2,     48|         fogja tenni! Inkább kétszer annyi munkát vállalok magamra.~ ~-
35       2,     48|            Edit. - Hiszen jó anyánk annyi ruhát küldött ajándékba
36       2,     48|        Hiszen minekünk magunknak is annyi van, hogy még ebben az óriási
37       2,     49|          anyád vagyok.~ ~- Én pedig annyi jót sem tehetek veled, amennyit
38       2,     49|            beszerezted; nekem nincs annyi befolyásom.~ ~- Károly!