Rész, Fejezet

 1       1,      3|            így szól:~ ~- Így kelete nekünk találkozni! Ki elhihetet
 2       1,      4|             pincér volt.~ ~- Teríts nekünk itten asztalt, fiú! - parancsolá
 3       1,      4|             órai korcsolyázás pedig nekünk csak mulatság.~ ~- Pompás
 4       1,      5|                Nos?~ ~- Ah! 'sz nem nekünk való a! Sintérnek való a!
 5       1,      5|           két palack pezsgőt! Egyet nekünk, egyet magának! ~ ~Pál úr
 6       1,      6|             És még más valami is... Nekünk leendő mostohaapánk.~ ~-
 7       1,     11| oppozicionális fiziognómiakkal, kik nekünk ismeretesek, de idegenek.~ ~
 8       1,     11|             kérő násznagyához.)~ ~- Nekünk most rögtön be kellene fogatnunk,
 9       1,     12|               kiálta Zebulon.~ ~- S nekünk van hatalmunk e féktelenségnek
10       1,     14|          kezdettől fogva tudta.~ ~- Nekünk résen kell állanunk - folytatá
11       1,     14|           mi legerősebb működésünk. Nekünk, szabadelvű fiatalságnak
12       1,     14|         gyűlölet, ami kikel belőle. Nekünk nem szabad egymást gyűlölnünk.
13       1,     15|       mondom teneked, hogy kár volt nekünk a mi dolgainkba asszonyokat
14       1,     15|            módon. Fritz beszélte el nekünk az egészet. Ez az elkényeztetett
15       1,     15|             Remigia; valamivel csak nekünk is kell magunkat vigasztalnunk -
16       1,     15|            kufárnőt:~ ~- Frau Bábi. Nekünk rögtön indulnunk kell.~ ~-
17       1,     15|     kedvetlenül. - Ez az eső nem jó nekünk. Azon az úton, amin jöttünk,
18       1,     17|           fogsz menni tőlünk, s jaj nekünk, mikor ismét visszatérsz.
19       1,     18|           én is azt gondoltam, hogy nekünk már itt nincs mit strázsálnunk,
20       1,     18|          kigyulladó tüzekre.~ ~- Ez nekünk szól - monda Richárd. -
21       2,     20|             adnunk ezt az öt leányt nekünk.~ ~No, már erről a kérdésről
22       2,     20|       hadsereget összpontosítják, s nekünk gondoskodnunk kell róla,
23       2,     20|       székvárosban táborba száll, s nekünk akkorra ott kell lennünk.~ ~-
24       2,     20|         vérüket ontani?~ ~- Ej, mit nekünk az a sok szedett-vedett
25       2,     21|           ide az országgyűlés, hogy nekünk verekedni segítsen. Aztán
26       2,     27|            kinyitja! Aj, vigünk van nekünk örökre. Jojcakat! Servus.
27       2,     30|             és szavaik igazat adnak nekünk, Dávid királytól Hugo Victorig: "
28       2,     30|          hát - ilyen arculütés volt nekünk Budavára.~ ~Lássuk tehát,
29       2,     30|             lőhetik Pestet.~ ~- Mit nekünk Pest! Most tizenegy éve
30       2,     33|       védelmezni; aki ha tette, ami nekünk nem tetszette, nem tette
31       2,     34|            napot" észre sem vettük; nekünk az éjszakánk volt kettős!~ ~
32       2,     34|            felyül jeleket mutogatsz nekünk! Fegyvereink diadalát jóslod-e
33       2,     36|       iszonyú puszta, mely tele van nekünk idegen élettel.~ ~Egy nádrengeteg,
34       2,     36|                Ez így nem jól lesz. Nekünk még huszonnégy óráig kell
35       2,     43|            egy ember több kárt tett nekünk, mint mások ezeren; hogy
36       2,     48|      kétmillió! Hanem kamat nélkül. Nekünk össze kell húznunk kiadásainkat.
37       2,     48|            figyelemmel kísértem. Ó, nekünk, porban csúszó embereknek