Rész, Fejezet

 1       1,      1|          adoma kézrül kézre odább jutott az asztal végéig, már akkorra
 2       1,      3|       búcsúzás oroszlánrésze neki jutott.~ ~- Hatalmasan megvigasztaltad
 3       1,      4|         Hol vagy?"~ ~Akkor valami jutott eszébe, a vízfenék talaján
 4       1,      4|      ismét jutni.~ ~Ez csak akkor jutott eszébe, mikor fejével a
 5       1,      5|          képére egy vágást, akkor jutott eszébe, hogy igazság, kápri
 6       1,      5|  szorított, annak önkéntelenül az jutott eszébe, hogy van egy reglement
 7       1,      7|      viselet. Hanem azután eszébe jutott, hogy oda éppen rossz helyre
 8       1,      8|         meglepő rám nézve. Hogyan jutott ön ennyi válogatott, művészi
 9       1,     11|           bűneinek súlyát. Eszébe jutott, hogy mindaz a keserves
10       1,     11|             Zebulonnak csak akkor jutott eszébe, mikor Chariclea
11       1,     11|      elkaphat!~ ~Rideghváry úrnak jutott ugyan eszébe a vett kudarc
12       1,     13|          várt, sok eladósult csók jutott lejárati napjához ez órában,
13       1,     13| tizenötmillió mérfölddel közelebb jutott volna a naphoz, abba a perifériába,
14       1,     13|         ismét össze; de hát kinek jutott volna most eszébe ezzel
15       1,     15|         árult a katonáknak, s úgy jutott be a városba. Itt a Singerstrasséba
16       1,     15|    támaszkodva kezével, és eszébe jutott, hogy ha amaz őrangyal,
17       1,     15|      neveltek engem!~ ~Itt eszébe jutott, hogy ismerkedett meg Richárddal.~ ~-
18       1,     17|       eltagadni.~ ~Jenőnek eszébe jutott, hogy az eltemetett embernek
19       1,     17|    elégedve szívével az ifjú. Nem jutott eszébe, hogy ez a nő az
20       1,     17|        megtámadni jő ide, csak az jutott eszébe, hogy anyja a veszély
21       1,     17|          nagyot sóhajtott. Eszébe jutott valami, aminek most már
22       1,     17|            mentül elébb!~ ~Eszébe jutott az útlevél.~ ~- Itt várt
23       1,     18|         az ifjabbaknak aligha nem jutott valami eszébe, mikor felnéztek
24       1,     18|           gondolták azt ki. Ebből jutott minden huszárnak fél pohárral.~ ~
25       2,     26|        rátaposott.~ ~Aztán valami jutott eszébe; a falnak borult
26       2,     27|          Szalmás éppen átellenébe jutott, s neki folytonosan orra
27       2,     28|     egészen lehet bízni.~ ~Eszébe jutott Kisfaludy Sándorból az a
28       2,     28|       siralmas helyzetét, amelybe jutott.~ ~A legközelebbi állomáson,
29       2,     28|         után arra a végeredményre jutott, hogy ha aközött kell választani,
30       2,     31|        Egy ilyen oroszlánrekeszbe jutott bele a két ellenséges csapat.
31       2,     32|       minő állapotban van, eszébe jutott, hogy Palvicz Ottónak rettenetes
32       2,     33|         jó lett.~ ~Tökéletességre jutott aztán Zebulonnak terve akkor,
33       2,     35|       gondolva.~ ~Annyi veszteség jutott e napra, hogy egy ember
34       2,     35|         annak acélát. Most eszébe jutott, hogy vannak még, kiket
35       2,     35|           hevenyészett szárnyékba jutott. A kozákok mind aludtak
36       2,     48|           emlékezete volt. Eszébe jutott minden hitelezője, a legcsekélyebb
37       2,     49|          Károly anyja ez ápoldába jutott. Eszméletlenül hozták ide,