Rész, Fejezet

 1       1,      1|      folytatni végintézkedését.~ ~- Ily három erős oszlop fönn fogja
 2       1,      4|                  Nem tudom, illik-e ily korán?~ ~- Hiszen hallod
 3       1,      5| hozzávetőleg, mennyibe kerülhet egy ily keserves úri nap Bécsben,
 4       1,      6|            ki kényszeríti az öccsét ily önkéntes nyájasságra!~ ~
 5       1,     10|           hogy egymásra ne boruljon ily pillanatban? Ki tartaná
 6       1,     10|             kővé lett szíved, mikor ily mennyországi látvány mosolyog
 7       1,     11|           csak nem rontott fel ide, ily ünnepélyes társaság közé.
 8       1,     12|             az elnöki nézetét, hogy ily irtóztató zajban a tanácskozás
 9       1,     13|         annak az érzésnek neve, ami ily pillanatban végigömlik az
10       1,     14|           civilizált világ közepett ily tömeg vadember? Ennyi rongyba
11       1,     15|     utcanevet, egy házszámot, mikor ily vak sötétség van körös-körül?~ ~
12       1,     17|           senki. Megbocsát ön, hogy ily nyíltan beszélek.~ ~Jenő
13       1,     17|      engedhetem, hogy atyád özvegye ily nyomorultul elvesszen. Íme,
14       1,     17|            volt hatva azáltal, hogy ily szigorú bíráló elmétől lángésznek
15       1,     18|         volt jobb állapotban.~ ~Bár ily közel beérte ellenfelét,
16       1,     18|      szaporodott meg az iménti róta ily sokaságra. Hanem amint ezt
17       2,     20|         kapni!", de Ödön nem ért rá ily ájtatos célú diverziókra;
18       2,     25|             látnád őket, nem néznél ily haragos arccal... Azok egy
19       2,     30|      lehetne azt képzelni, hogy egy ily harci drámának nézőközönsége
20       2,     30|        haragtul. A haditanácsban is ily túlnyomó volt ez izgatottság.~ ~-
21       2,     31|      találtál ki. Nem kívánja senki ily próbáját a bátorságnak tőled.
22       2,     31|             gondolt szóért ne akarj ily bosszút állni azokon, akik
23       2,     31|         útjából, s elfordítá fejét. Ily szókra nem volt ellenvetése.~ ~
24       2,     31|        kezét feléje nyújtá.~ ~Talán ily válságos pillanatban meg
25       2,     33|     személyleírás hiányzott belőle. Ily üres útleveleket tartottak
26       2,     35|           hogy jó barát jó barátját ily hidegen, ily borzasztóan
27       2,     35|            jó barátját ily hidegen, ily borzasztóan elárulhassa,
28       2,     36|            de hát nem sokat ér-e ez ily időben, amidőn a legjobb
29       2,     36|            legjobban szeretek. Hisz ily válogatott kínzást még az
30       2,     38|            De hát lehetséges volt-e ily tévedés?~ ~Minden lehetséges
31       2,     39|           szólt:~ ~- Bocsánat, hogy ily órában jövök, de sürgönyt
32       2,     43|          amit ő "izent" másoknak.~ ~Ily óráiban a nagy embernek
33       2,     44|             nem nyerte volna vissza ily hirtelen szabadságát. Tehát
34       2,     46|         nyomorult, silány ember, ki ily felfedezés után az oltárig
35       2,     49|       ruháival? Miért akart azokhoz ily alattomosan hozzájutni?
36       2,     49|        egyedüli lény a világon, aki ily ördögi bosszúállásra kész
37       2,     49|     reklamálok.~ ~- Ne szólj hozzám ily kegyetlenül, anyád vagyok.~ ~-