IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] ázsia 1 ázsiába 1 ázsiában 1 azt 966 aztan 2 aztán 334 aztat 7 | Frequency [« »] 1423 és 1133 is 1086 volt 966 azt 800 meg 742 még 730 csak | Jókai Mór A koszívu ember fiai Concordances azt |
Rész, Fejezet
1 1, 1| Egypár érzékeny kedély elejti azt a kérdést, vajon mi baja 2 1, 1| halaványabb, mint szokott lenni? Azt senki sem vette észre.~ ~ 3 1, 1| megragadta az orvos kezét, s azt kérdezé:~ ~- Való ez?~ ~ 4 1, 1| zokogás akart kitörni; azt kellett visszafojtania. 5 1, 1| hatvan percből - egy felet. S azt a fél percet fel fogják 6 1, 1| koporsófödelemen. De nem akarom azt hallani. Van három fiam, 7 1, 1| mondanivaló van még.~ ~- Azt a leányt - folytatá halkan 8 1, 1| három között. Ő nem fogja azt soha tudni. Mert hiszen 9 1, 1| oszlop fönn fogja tartani azt a művet, amit én alkottam. 10 1, 1| megidézem önt, hogy cselekedje azt, amit önnek rendelek. A 11 1, 1| miniatűr képet, s kitárta azt előtte. A kőszívű ember 12 1, 1| összeroskadt? Megmondom azt. Hat héttel halálom után 13 1, 1| a tollat.~ ~- Én akarom azt - folytatá szigorúan a kőszívű 14 1, 1| legforróbb könnyekkel áztatá azt.~ ~A kőszívű ember lehunyta 15 1, 1| sötétségtől. Megtalálta azt.~ ~- Marie, hagyja ön abba! 16 1, 1| szerettem önt. Hiszen tudja azt jól. Az első évben született 17 1, 1| gyönyörűség! Én elvállaltam azt. Lemondtam mindenről, amiért 18 1, 1| kezét, és hagyja rajta, míg azt megfagyni érzi. Semmi érzelgés, 19 1, 1| este, hogyan töltötte ön be azt, amit önnek végső órámban 20 1, 2| viszonzá rá a másik. - Még azt sem engedé a nőnek, hogy 21 1, 2| neki húsz év alatt.~ ~- Azt csak én tudom legjobban.~ ~- 22 1, 2| e kapcáskodó kérdésre, s azt mondá:~ ~- Hallgassuk a 23 1, 2| templomban orgona is volt; azt is a boldogult állíttatá 24 1, 2| bizony kár volt nem hallgatni azt a pompás búcsúztatót, amit 25 1, 2| leányka ott a szögletben azt a fehér kendőt egész szeméig 26 1, 2| súgák egymásnak. - (Azt ugyan nem látod te többet!)~ ~ 27 1, 2| volna a megboldogultnak, azt az élve maradtak majd nagyon 28 1, 2| ember, de számítsd be neki azt, hogy homályban élt, nem 29 1, 3| deres és jégcsapos, ahogy azt a zúzmara odakinn kandírozta; 30 1, 3| bekecsét is levennék róla, de azt már nem adja, mert nincs 31 1, 3| keresztül, fenntartván számára azt a tiszteletet, hogy szakálla 32 1, 3| kicsit van befagyva; amint azt meglatot nigy bivaly, aló 33 1, 3| Szörnyű esetnek találá azt, mikor meghallá.~ ~Hajszálait 34 1, 3| E veszedelmes hallgatás azt látszott elárulni, hogy 35 1, 3| annál nagyobb baj ne érje azt az urat - szólt hozzá az 36 1, 3| hegyéről lopták el a szót; ő is azt akarta éppen mondani. - 37 1, 3| furakodjék, s el ne mondja azt, ami a szívét nyomja s amit 38 1, 3| mikor infamis cudar papa - azt a harmadik irtem - tartotta 39 1, 3| harmadik irtem - tartotta azt a blaszfémikus imadsagot: 40 1, 3| eltöltötte szívét, mintsem azt vissza bírta volna tartóztatni.~ ~- 41 1, 3| hosszú lépcsőn aláballagtak, azt mondá a koadjutor úr az 42 1, 3| adminisztrátor úr pedig azt mondá a koadjutornak:~ ~- 43 1, 3| espereshez:~ ~- Őméltósága azt hiszi már, hogy itt már 44 1, 3| özveggyel.~ ~Zebulon pedig azt rebegé a hozzá legközelebb 45 1, 4| kézszorítások.~ ~Minden vonása azt mondta, hogy az, ami itt 46 1, 4| lenyomta hátulról a kezét, s azt mondta neki:~ ~- Ej, ne 47 1, 4| mondta neki:~ ~- Ej, ne idd azt!~ ~Az ifjú visszafordult, 48 1, 4| szürke szemei.~ ~- Már azt hittem, ott veszesz a táncteremben! - 49 1, 4| szép vállaikat, s aztán azt akarják, hogy ha az ember 50 1, 4| egy szép leányra ránéz, azt mindjárt vegye el; ha pedig 51 1, 4| Félsz velem jönni?~ ~- Azt sem bánom.~ ~- Hát ha elviszlek 52 1, 4| előtt végigsiklott, Ödön azt mondá barátjának:~ ~- Te! 53 1, 4| Leonin.~ ~- Hát mért mondtad azt?~ ~- Azért, hogy ha valaki 54 1, 4| gentleman lépett eléjük, azt kérdezve tőlük franciául: 55 1, 4| rugóját megnyomva, felnyitá azt előttük a vezető, s azután 56 1, 4| közül kiválasztva a magáét, azt Ödön előtt felnyitá; azon 57 1, 4| a rácsozaton kitekinte, azt mondá: - Vagy gőzfürdő.~ ~ 58 1, 4| Leonin nevetett.~ ~- Tehát te azt hitted, hogy mi csak szent 59 1, 4| valaki, Leonin felnyitotta azt.~ ~A garszon volt ott, levelet 60 1, 4| expresse, kinek utasítása van azt az urat ott ahol és rögtön 61 1, 4| Mindjárt agyonütöm azt az ostoba futárt, aki ezt 62 1, 4| lehet. Anyád sem értette azt úgy, hogy menj neki a lehetetlennek. 63 1, 4| lehetetlennek. Otthon nem tudják azt, mi az utazás orosz vízkereszt 64 1, 4| komolyan utazni akarsz?~ ~- Azt már tudod.~ ~- Nem maradsz 65 1, 4| kaptam ezt, mikor meghalt. Azt mondta, minden veszélytől 66 1, 4| megtudod.~ ~A burána meg szokta azt mondani maga, hogy ő kicsoda.~ ~ 67 1, 4| látszott egy erdőfolt, az imsik azt iparkodott elérni, mielőtt 68 1, 4| körülöttük a szél zúgása. Leonin azt súgá barátjának:~ ~- Most 69 1, 4| az imsiktől Leonin.~ ~- Azt csak Szent Prokop tudja - 70 1, 4| tudja, hová mennek. Néha azt hitték, hogy már útra találtak, 71 1, 4| csak nem felelt.~ ~Leonin azt gondolá, hogy majd emberségre 72 1, 4| ha felelni tudna, csak azt mondhatná meg, hogy merre 73 1, 4| éjszakára.~ ~- Magam is azt tartom - felelt az imsik. - 74 1, 4| véleményen volt.~ ~Egyik azt állította, hogy azok az 75 1, 4| nem találnak.~ ~Ödön maga azt vitatta, hogy haladni kell 76 1, 4| elfogadásához.~ ~Ödön nem látszott azt olyan nagyra becsülni.~ ~- 77 1, 4| kocsiszellentyűn, s azután azt mondá Ödönnek:~ ~- Most 78 1, 4| A három paripa is érzé azt, hogy itt van a legnagyobb 79 1, 4| emberi kiszámítás be nem ért, azt nekik ösztönük mondta, hogy 80 1, 4| minő menedék, de ők érzik azt jól. És azért nem engedik 81 1, 4| eléjük kerülő farkasok által. Azt már jól tudják, hogy azoktól 82 1, 4| valahova leestünk; csak azt tudnám, hova.~ ~- Kísértsük 83 1, 4| ezek már nem kapják meg azt a három lovat - szólt Leonin. - 84 1, 4| azután rohant a vadászatra. Azt is tudta már, hogy a sík 85 1, 4| korcsolyázók, mikor már azt hitték, hogy messze elhagyták 86 1, 4| nádasba, s ott eltűnt.~ ~Ödön azt hihette, hogy a támadó feladta 87 1, 4| vesződik harcképtelenül, azt igyekezik megrohanni, kitörve 88 1, 4| szólt Leonin. - Hanem érzed azt a keserű füstszagot? Ott, 89 1, 4| farkasbőrt tettek a tűzre; azt a farkas nem szívelheti, 90 1, 4| fektessük a hóra! - Hanem azt mondhatom neked, uram, hogy 91 1, 4| megtettél a barátodért, azt nem egyhamar fogja valaki 92 1, 5| páter?~ ~- Hát a passzusomba azt írta a szolgabíró, persze 93 1, 5| atyám, hallotta már egyszer azt az adomát, ugye, hogy két 94 1, 5| összeveszett azon, hogy az egyik azt állította, hogy ő Olaszországban 95 1, 5| beszéljünk az ön bajáról. Ön azt mondta, hogy nem mulatságból 96 1, 5| módon?~ ~- Hát elmondom én azt egészen, úgy, ahogy van. 97 1, 5| ingyen, a földesúr pedig azt hitte, hogy az így neki 98 1, 5| elküldte Muszkaországba. No, azt nem bánom. Hanem azután 99 1, 5| mondék; de amiket mondtam, azt az Istennek mondtam, nem 100 1, 5| az sem elég: felidéznek, azt sem tudom, hová, azt sem 101 1, 5| felidéznek, azt sem tudom, hová, azt sem tudom, kihez - hogy 102 1, 5| iratot, és végigolvasta azt. A pap leste a hatást az 103 1, 5| megtanult egy szót németül, s azt rögtön alkalmazásba vette.~ ~" 104 1, 5| tisztességesen; ami költsége lesz, azt ő fogja kifizetni. ~ ~A 105 1, 5| kifárasztott egy lovat; mikor azt megunta, még egy órát sétált 106 1, 5| meg lehet ismerni rajtok azt az embert, aki lóháton járta 107 1, 5| huszár magának készítette azt, de ha kettőjük között megoszlott, 108 1, 5| Hortiglender lókereskedő. Elhozta azt a kétezer forintos paripát, 109 1, 5| négyszáz forintot. ~ ~- Azt nem jól tette, Pál úr! Nekem 110 1, 5| úr, beszélhetsz.~ ~- Hát azt akartam veled tudatni, hogy 111 1, 5| forintot.~ ~- Nekem pedig azt írja édesanyánk, hogy ha 112 1, 5| elkezdem a vígan költekezést, azt főnökeim rögtön észreveszik 113 1, 5| szerez az, ha valakiről azt gyanítják, hogy úrfiskodik. 114 1, 5| él, mint a főnöke; arról azt tartják, hogy dilettáns, 115 1, 5| láthatatlan?~ ~- Amit megeszem. Azt nem látja senki. Ha kiülök 116 1, 5| amihez te nem értesz? Én biz azt a szívességet is megteszem.~ ~- 117 1, 5| mellékelve hozzá.~ ~Richárd azt sem mondta rá, hogy "köszönöm". 118 1, 5| veled mint testvéremmel; azt te is megteszed hasonló 119 1, 5| hallgass!~ ~- Hallgatok.~ ~- Ha azt akarod, hogy elmenjek Plankenhorsték 120 1, 5| most.~ ~- Hogy tudod te azt? - kérdé Jenő megütközve.~ ~- 121 1, 6| hogy majd elviszi magával, azt még egészen öltözetlenül 122 1, 6| önbizalmasan mosolygott.~ ~- Én azt nem tapasztaltam.~ ~- No, 123 1, 6| korcából egy csipetnyi sót, s azt egy ilyen homoki lyukba 124 1, 6| kezében hagyni - nehogy még azt is megmagyarázza, hogy miért 125 1, 6| találkozni. Antoinette asszonyság azt is hozzátette, hogy nagy 126 1, 6| mondott.~ ~Richárd pedig azt hitte, hogy ez a valaki, 127 1, 6| harmadiknak.~ ~Veszedelmes volt azt a kérdést kockáztatnia, 128 1, 6| dicsőült fiai elfoglalhatjátok azt a helyet, melyet halhatlan 129 1, 6| hofsekretär extra statum; azt már csak ki tudod szorítani 130 1, 6| odalépett a kredenchez, azt mondá neki:~ ~- Ahá! Fél 131 1, 6| nézett, ugye?~ ~- Valóban azt akartam mentségemre felhozni.~ ~- 132 1, 6| önnek rossz keze van.~ ~- Ha azt mondja, hogy rossz kezem 133 1, 6| Richárd kezébe szoríthassa azt.~ ~Nem volt éppen a közelben, 134 1, 6| ügyelt volna rájuk. És akkor azt mondta Richárd annak a kis 135 1, 7| mindennapos vendégeinek. Azt hitte, azért majd nem látnak 136 1, 7| balcsillagzat volt; minőről azt mondta az asztrológ: "Aki 137 1, 7| Mikor egyedül voltak, azt kérdezé komornájától Alfonsine:~ ~- 138 1, 7| hogy kibontotta a haját, azt kérdezte: "Melyikünk haja 139 1, 7| Haha! A bakfis!~ ~- Én azt mondtam neki, az övé szebb.~ ~ 140 1, 7| legyen.~ ~- Kérkedés az! Azt mondja magában: "Annyira 141 1, 7| És azóta sokszor előhozza azt, és képzelgeti magában: " 142 1, 7| asszony volnék? Ezt főzném, azt főzném az uramnak. Este 143 1, 7| Előttem ugyan mást mond. Azt mondja, hogy ez mind jól 144 1, 7| rajtakapom, hogy éjjel, mikor azt hiszi, hogy mindenki alszik, 145 1, 7| Betti mamzel nevetett.~ ~- Azt a rózsaszín tarlatánt? Hisz 146 1, 7| kezét, s azután végigereszté azt rózsaszín ruháin, s eléje 147 1, 7| hogy vendéget vár?~ ~- Azt mondta, hogy komornyikját 148 1, 7| meg.~ ~- Csodálatos, hogy azt nekem nem mondta a komornyik, 149 1, 7| megpirongatni a mulasztásért, hanem azt nem találta az előszobában 150 1, 7| ajtón át távozzék el.~ ~Azt az ajtót is zárva találta.~ ~ 151 1, 7| szoktak az ebédlőbe járni. Azt is megpróbálta, az sem nyílt 152 1, 7| mely a cselédségnek szól; azt megrántotta háromszor-négyszer 153 1, 7| visszament az előszobába, azt még mindig üresnek találta. 154 1, 7| lélekjelenléttel felelt neki:~ ~- Ön azt gondolja most magában, hogy " 155 1, 7| Azután borítékba tette, s azt ostyával lepecsételé.~ ~ 156 1, 7| most el fogja tudni olvasni azt is, hogy mit írtam a lezárt 157 1, 7| pecsétjét, s úgy nyújtá azt vissza Richárdnak.~ ~Azután 158 1, 7| szemeibe. Nem találta bennük azt, amit keresett. Inkább valami 159 1, 7| volt kelve a haragtól.~ ~- Azt gondoltad, ugye - szólt 160 1, 7| ez egyetlen tekintetben, azt szó nem mondhatja ki.~ ~- 161 1, 8| tüzet a kandallóba!~ ~Pál úr azt igen természetes indítványnak 162 1, 8| alágyújthat.~ ~Pál úr cselekszi azt nagy gyönyörűséggel.~ ~A 163 1, 8| rámájával? Csak nem égette el azt is?~ ~- Azt "is"? - kérdé 164 1, 8| nem égette el azt is?~ ~- Azt "is"? - kérdé Pál úr sajátságos 165 1, 8| sajátságos bámulattal. - Hát azt gondolja a kapitány úr, 166 1, 8| gondolja a kapitány úr, hogy azt a képet elégettem?~ ~- Hát 167 1, 8| ettem gilvagombát, hogy azt a szép képet a kályhába 168 1, 8| kérdésre.~ ~- Furcsa biz az; azt mondta kapitány úr, hogy 169 1, 8| el a háztul.~ ~- No igen; azt értettem alatta, hogy vesse 170 1, 8| vesse a tűzre.~ ~- Én meg azt értettem alatta, hogy vigyem 171 1, 8| vissza, és hozza vissza tőle azt a képet! - ordítá telhető 172 1, 8| felelt neki:~ ~- Nem adja ám azt már vissza a Salamon!~ ~- 173 1, 8| alkalmatossá idomítva mondá:~ ~- Azt izente a Salamon, hogy beszéljen 174 1, 8| van a világon.~ ~Richárd azt az ajánlatot tette Pál úrnak, 175 1, 8| mielőtt a zsibárus megteszi azt a tréfát, hogy kiakasztja 176 1, 8| a tárlatában közszemlére azt a képet, amit az arcáról 177 1, 8| késsel, hanem valami mással; azt tudják, akik tudják. Most 178 1, 8| tőle soha.~ ~- Hát akkor azt is fogja ön tudni, hogy 179 1, 8| hozott eladás végett. Én azt a képet nem szándékoztam 180 1, 8| küldeni.~ ~- Ó, én tudom azt nagyon jól - felelt Salamon 181 1, 8| a vitéz huszár úr által azt az izenetet küldeni nagyságos 182 1, 8| beszélni. Az nem eladó. Én azt meg akarom semmisíteni.~ ~ 183 1, 8| legyen a szerencse. Legvégül azt teheti ön, amit akar. Magamforma 184 1, 8| Bécsben, a külföldön is tudják azt, hogy mi az a Salamon zsibárus 185 1, 8| súgá fülébe:~ ~- És azután azt is tudják a nagyságos és 186 1, 8| hercegtül származott ide; soha azt senki meg nem tudja tőle. 187 1, 8| nem tehetem, hogy eladjam azt, ami tőle arckép.~ ~- Arckép! 188 1, 8| aztán rátalál a magáéra; azt sem kérdi: "Hogy adod, Salamon?" - 189 1, 8| szoktak fizetni!~ ~- No, de azt a szégyent és nem fogom 190 1, 8| szegére.~ ~- Meg tudnám ám én azt is szerezni. Ó, én mindennek 191 1, 8| egy festőm, akinek csak azt kell mondanom, eredj ide 192 1, 8| csóválja a fejét? Az még titok. Azt nem szabad megtudni senkinek: 193 1, 8| forintért, húsz forintért. Azt tudom, hogy derogálna ilyen 194 1, 8| S hogy adja ön nekem azt a képet?~ ~- Az ön saját 195 1, 8| Kifacsarni? Ah, kapitány úr! Azt a Salamon nem teszi. Semmit, 196 1, 8| milyen igazságos vagyok, még azt is megmondom önnek, hogy 197 1, 8| no, már minek vesztegetni azt a nemes haragot? Rongyos 198 1, 8| nem beszélek a rámáról. Azt majd beszámítanám. Ha valami 199 1, 8| boldog az első vevő, mert azt el nem eresztjük; az a legolcsóbban 200 1, 8| volt, s tokja hiányzott. Azt kezébe vette.~ ~- Ahén! - 201 1, 8| kardot a világosságnál, s azt mondta rá:~ ~- Ez nem Crivelli-penge.~ ~ 202 1, 8| közülük, a legnehézkesebbet, s azt harántékosan megtámasztá, 203 1, 8| a kard élén, s odatartá azt Salamon elé:~ ~- Nézze ön, 204 1, 8| érte cserébe a kapitány úr azt a képet rámástul meg még 205 1, 8| elmosolyodott.~ ~- De hisz azt a képet már elcseréltük 206 1, 8| találkoztam egy gavallérral, aki azt mondja: "Salamon, ennek 207 1, 8| nálam az arcképét, el fogom azt tenni a hálószobámba, özvegy 208 1, 8| utcában, a Nro 3 alatt. Én azt mondom önnek, hogy becsületes 209 1, 9| világon, még Pesten is. Azt írják neki, hogy a tisztelendő 210 1, 9| odahajolt, és megcsókolta azt tiszteletteljesen.~ ~- Jó 211 1, 9| egymáshoz, mint itt falun, ott azt, akit senki sem szeret, 212 1, 9| senki sem szeret, gyűlölik. Azt, amiért az egyik komolyan 213 1, 9| ezt az én ujjamra fűzte, azt mondta akkor nekem: "Én 214 1, 9| helyéről. Megfogta a leánynak azt a kezét, amelyiken a gyűrű 215 1, 9| az úrhölgy erősen tartá azt, és nem bocsátá el.~ ~- 216 1, 9| mosollyal nézett reá.~ ~- Nem. Azt akarom, hogy legyen mind 217 1, 9| szeressétek egymást; s nekem csak azt juttassátok osztalékul, 218 1, 9| Arankának. Aranka kezébe vette azt, és azután a hálás mosolygás 219 1, 9| hasztalan kértem, hogy maradjon; azt felelte rá: anyám hív, megyek.~ ~ 220 1, 9| anyja vagyok. Én is érzem azt, amit te.~ ~A leánynak megeredtek 221 1, 9| elindulásunk előtt kínáltam azt barátomnak; igaz amulét; 222 1, 9| mérgétől; de nem fogadta el. Azt felelte, hogy őt csillagai 223 1, 9| sikerült. Nekem kellett azt folytatnom. Hanem ez ne 224 1, 9| szolgálója meg az egyházfi azt mondták, hogy az egész ház 225 1, 10| Ugye, vendéget várnak?~ ~- Azt bizony. Honnan sejtette 226 1, 10| kiterjedt és sokágazatú; azt rendbe szedni teneked kell.~ ~- 227 1, 10| alámélyesztve.~ ~- Atyád azt akarta, hogy házunknak új 228 1, 10| oszlopa támadjon, ki elbírja azt a terhet, amit egykor ő 229 1, 10| nehéz teher az.~ ~- És te azt kívánod, hogy az én vállaim 230 1, 10| volna is számodra egyet?~ ~- Azt hiába kerested, anyám.~ ~- 231 1, 10| A boldogok nem vették azt észre.~ ~A szomorú özvegy 232 1, 10| elővette írótárcájából azt az emlékezetes iratot, melyet 233 1, 11| teatrumban, felesigem látott azt - lozsibul. Negyedik kisasszonykam 234 1, 11| Oroszországból hazaérkezett.~ ~- Azt már tudom. Hívta valaki, 235 1, 11| haragszik emiatt az úrfi?~ ~- Azt nem lehet még tudni; mert 236 1, 11| körülötte.~ ~- Beteg bele, azt hiszem. No, majd kigyógyítjuk 237 1, 11| megütődni a találkozáson.~ ~Azt ugyan szívesen elengedte 238 1, 11| eszmeképpen; úgyszólván ő diktálta azt rá mind; annálfogva is, 239 1, 11| Amit az ég megkötött, azt csak a síri föld választhatja 240 1, 11| örömanya leendő menyének, midőn azt keblére szorítá, és homlokát 241 1, 11| véleményezé Gálfalvy.~ ~- Nem, azt nem tesszük; azzal magamat 242 1, 11| a nagy mosolygástól. Ó, azt az ő arcán nem volt szabad 243 1, 11| észrevenni senkinek, hogy ő tudja azt, mit nevetnek a háta mögött.~ ~ 244 1, 11| üdvözlé a vele találkozót, s azt mondá neki: "Nézze méltóságod, 245 1, 11| mármost ez minek rakta fel azt a sok drága smukkot, ha 246 1, 11| Toast-turnier"-nak neveznék azt más nyelven.~ ~Nem utolsó 247 1, 11| díszelgő kíséretnek, sőt még azt is megteszi, hogy felviszi 248 1, 11| úri ellátás.~ ~Azonkívül azt is elhitette velük Szalmás 249 1, 11| uram előhúzta a zsebéből azt az epithalamiumot, melyet 250 1, 11| Az is bolond volt, aki azt találta ki, hogy fáklyával 251 1, 11| éjszakával és estharangszóval, azt mondták neki, hogy fordítsa 252 1, 11| frázis maradt meg a nyelvén, azt el is indította:~ ~- Közszeretetű, 253 1, 11| számra. Hirtelenében mindenki azt iparkodott kivetni a fejében: 254 1, 12| amit paptul hall. Csak azt is elrontottuk, hogy eddig 255 1, 12| ebbül majd utoljára? Ha azt akarunk, hogy legyen nipnek 256 1, 12| dolog, verekedni fognak.~ ~Azt is el lehet fogadni, hogy 257 1, 12| gyűrűjét húzta le az ujjáról, s azt veté zálogba a megyei fiskusnak, 258 1, 12| Rettentő beszédnek kell azt mondanunk, mert nem kevesebbet 259 1, 12| csináltak. Eddig mindig azt követték, hogy a legbékeszeretőbb 260 1, 12| És?~ ~- No és a mieink azt mondják, hogy a közügyért 261 1, 12| csendben kellett neki elmondani azt az elnöki nézetét, hogy 262 1, 12| első meglepetés percében azt hitte mindenki, hogy ez 263 1, 12| történtek volna, a szkepszis azt mondaná rájuk, hogy "theater-coup".~ ~ 264 1, 12| Hiszen ők is jobb szerették azt így.~ ~És azzal sietett 265 1, 12| alakítva az egész közönséget - azt sem kérdi tőle senki: hová?~ ~ 266 1, 13| a penguinok, kormoránok azt gondolják, hogy ez valami 267 1, 13| rondítanak a hátán; a krák engedi azt békével.~ ~Időjártával aztán 268 1, 13| húsáig lefúrtak, a krák azt gondolja, hogy de már ennek 269 1, 13| istenem! Minek kérdezni azt a császártól? Mikor annak 270 1, 13| történtekről. Én részemről azt hiszem, hogy a nép dühének 271 1, 13| legközelebbi éjet tölteni.~ ~- Ön azt hiszi, hogy a mi házunk 272 1, 13| nem beszélt. Valószínűleg azt mondogatta magában, hogy 273 1, 13| gazdag kórházfelügyelő.~ ~- Azt nem teszi, hanem fegyverkezik, 274 1, 13| rumli. Én nem szeretném, ha azt abban a pinceodúban kellene 275 1, 13| csattogás, csörömpölés követte azt.~ ~Alfonsine kétségbeesve 276 1, 13| bámulva nézett anyjára. Azt hitte, megtébolyodott. Volt 277 1, 13| lelkesült viváttal köszönté fel azt, míg az átelleni ház ablakait 278 1, 13| villanyfolyam volna, megérzi azt, aki egyszer beléjutott 279 1, 13| nem tudom a nevét, midőn azt hallá, hogy ez örök nagyságokat, 280 1, 13| lüktetett, vajon nem találja-e azt is lerombolva, összezúzva, 281 1, 13| szalagot s az ollót, mely azt szabta. S a két hölgy arca 282 1, 13| éljent ordított hozzá, és azt mindenki olyan természetes 283 1, 13| az jólesett neki.~ ~És azt mindenki olyan természetesnek 284 1, 13| hasonlítson hozzájuk.~ ~Azt is egészen természetesnek 285 1, 13| nagyok nagyjait, kikiabálja azt az utcán, s aki szeretett 286 1, 13| de a nép vállai viszik azt előre.~ ~Délután megint 287 1, 13| volt még az álom!~ ~Jenő azt is ott nézte az utcáról, 288 1, 13| diszharmóniát? Mi mondja neki azt, hogy e nap öröméért valakinek 289 1, 14| elhagyta lakását, inasának azt mondva, hogy estig nem jön 290 1, 14| áradatnak, s tartóztassuk fel azt saját testeinkkel!~ ~No, 291 1, 14| csepp kedvet sem érzett.~ ~Azt mondta Fritz barátjának, 292 1, 14| testvérét látogatta meg néha; azt is csak azért, hogy Edit 293 1, 14| kérdezősködjék; akiről mindannyiszor azt a hírt hallotta, hogy még 294 1, 14| Jenő rendesen elfelejtette azt megkérdezni, s Richárdnak 295 1, 14| iminnen-amonnan.~ ~Az első azt az utasítást adta neki, 296 1, 14| másik részéből, ahol már azt hitte, hogy szép szerével 297 1, 14| szellem erejével. Próbáltam azt, bajtárs. Láttam a népet 298 1, 14| egy puszta szavamra, mikor azt mondtam neki: "Most nevess, 299 1, 14| kíváncsi vagyok.~ ~- Meg fogod azt látni. Egy lelkesítő szó 300 1, 14| főhadiszállás?~ ~- Ah, bajtárs! Te azt nem tudod még. E két lelkes 301 1, 14| viszonzá:~ ~- Csak hagyd azt miránk, bajtárs. Mi ismerjük 302 1, 14| közül valamelyiknek, mi azt abban a percben megtudnók, 303 1, 14| vállát -, amit eddig mondtál, azt csak hittem, ahogy hittem, 304 1, 14| Jenő öcsém most idejöjjön, azt - úgy segéljen - akkor hiszem 305 1, 14| ez az óriás az, akinek ő azt mondta: "Most kelj fel!" 306 1, 14| kelj fel!" és fölkelt, s ha azt mondá neki: "Most nyugodjál 307 1, 14| liguriánusokat már elkergette, s most azt hiszi, hogy minden kolostort 308 1, 14| védelmezni; de az ember azt tekinti, hogy nők, s nők 309 1, 14| forradalom is udvarias.~ ~- De azt látom - monda Richárd, a 310 1, 14| monda neki Richárd, ki azt bámulta legjobban, hogy 311 1, 14| Ez mármost szét is fogja azt tépni, akit kikacaghatott.~ ~ 312 1, 14| Bajtársam, testvérem, ne tedd azt! Ne adj jelt a vérengzésre! 313 1, 14| égre kérlek, ne húzd ki azt a végzetterhes kardot hüvelyéből. 314 1, 14| Richárd respektálni kezdé azt a tiszteletreméltó bátorságot, 315 1, 14| miért szükséges meghozni azt az áldozatot, hogy az okosabb 316 1, 14| restellte, hogy katona létére azt kell vallania nők előtt, 317 1, 14| gondosan kiformált agyában, azt felelé a priornőnek:~ ~- 318 1, 14| vasrudat kezében, s megcsóválta azt a levegőben, csak úgy zúgott.~ ~ 319 1, 14| dicsőség az ökölnek is, mely azt markolva tartá - a két szörnyű 320 1, 14| Ellenség-e, szövetséges-e, azt sem lehet tudni. A szél 321 1, 14| igen. Tudja, kapitány úr. Azt értettem, hogy az ön együttműködésével.~ ~- 322 1, 14| pecsétes levelet. Legelőször azt olvasta el Richárd, amit 323 1, 14| helyre van állítva; tessék azt tovább fenntartani.~ ~S 324 1, 15| Mausmann - szól a félkezű -, én azt hiszem, hogy holnap, holnapután 325 1, 15| eltemet.~ ~- Nekem valami azt súgja: "Bevégezted, Fridrik!" ~ ~- 326 1, 15| angyalok.~ ~- Honnan gondolod azt?~ ~- Mindent megtudnak odaát, 327 1, 15| Jó kémeik vannak.~ ~- Én azt hiszem, ezek a Plankenhorsték 328 1, 15| zavargásai ellen.~ ~- No, én csak azt mondom teneked, hogy kár 329 1, 15| az, barátom. ~ ~- Már én azt nem látom - mondá rá Fritz; 330 1, 15| előtt szétverte a népet?~ ~- Azt önök Edit húgom szép szemeinek 331 1, 15| nagyon szereti, s ha az azt fogja neki mondani: "verekedjünk!" - 332 1, 15| bizonyos, hogy eltántorította azt. Az apátnő tudassa ezt a 333 1, 15| szerető menyasszony előtt, azt majd egyszer, a történet 334 1, 15| érteni; addig higgyük csak azt, hogy kegyetlen, vak gyűlölet, 335 1, 15| arcán egy vonás sem mutatta azt, hogy őt ez az egész terv 336 1, 15| pikáns kézmozdulattal tartva azt Alfonsine felé, válaszolta 337 1, 15| haldokolt!~ ~Játszania kellett azt a szerepet. Hadd higgyék, 338 1, 15| látott minden arcot.~ ~Azok azt hitték, hogy már elaludt. 339 1, 15| kocsis felől ugyan megtehette azt; az nagyothall, és talán 340 1, 15| menedékekbe, amikről még most azt hiszik, hogy a bomba nem 341 1, 15| vad erejével ragadta meg azt mindkét kezével.~ ~- Jézus 342 1, 15| házban?~ ~- Csak énnekem azt meg kell találnom.~ ~- Kivel 343 1, 15| a leányt, ismét bezárta azt mögöttük.~ ~Csak most kezdett 344 1, 15| pincetorkolathoz vezette a leányt, s azt mondta neki, hogy mármost 345 1, 15| ki tudja, kik laknak itt, azt tehetnék vele itten, amit 346 1, 15| Fiam leveléből ismerem azt. Arcodból, szavadból olvasom, 347 1, 15| De csalódtak bennem. Azt hitték, hogy már össze vagyok 348 1, 15| én nyugodt vagyok. Tehát azt mondták előtted, hogy holnap 349 1, 15| szükséges.~ ~- Magam is azt gondolom.~ ~A kofaöltözetet 350 1, 15| magunkkal vinnünk, különben azt hiszik, hogy valami rossz 351 1, 15| ostromlottak tervszerűen hagyták azt látszólag őrizetlenül. Azon 352 1, 15| valakitől ellopjanak valamit, azt értem. De hogy valakinek 353 1, 15| csomó hírlapot! Ki teszi azt?~ ~- Hát én azt sem tudom, 354 1, 15| Ki teszi azt?~ ~- Hát én azt sem tudom, hogy mi az a 355 1, 15| halál kutyái ugattak belőle. Azt mondtam neki: "Ne vidd el, 356 1, 15| cseréltem a tábori jelszót; azt még a városban nem tudhatta 357 1, 15| nem tudhatta meg senki. Azt még nem árulhatta el senki.~ ~ 358 1, 15| van! De közé fogok vágni. Azt a két nőt főbe lövetem!~ ~ 359 1, 15| keze úgy állt meg, ahogy azt, kardját felkapva, a légbe 360 1, 15| légbe emelte.~ ~Richárd azt hitte, hogy álmot lát, mikor 361 1, 15| félve tekintett. Mintha azt hinné, hogy ez nem az. Talán 362 1, 15| órával magam sem tudtam azt kimondani.~ ~- Edit! - suttogá 363 1, 15| szíve van most, és fáj. Azt akarták, hogy annak, aki 364 1, 15| néma, nem kiálthat! Tudták. Azt meg lehet ostorozni, meg 365 1, 15| anya elkezd jajt kiáltani, azt majd meghallja a nagy gyermek! 366 1, 15| történik most?~ ~- Ki tudhatja azt? Mindennap él az Isten.~ ~- 367 1, 15| mehettek vissza a városba. Azt holnap ostromolni fogják 368 1, 15| e várakozásban. Ha pedig azt rendelte az ég, hogy ön 369 1, 15| megtelt vízzel.~ ~- Elővesszük azt a mesterségünket, amivel 370 1, 15| gyalogútra leltek. Frau Bábi azt állította, hogy azon kell 371 1, 15| előrehaladniok; ő ismeri azt az utat, az a veteményeskertek 372 1, 15| nyerjen az ostromló táborban. Azt hitték akkor, hogy Edit 373 1, 15| szemmel tartják őket. Csak azt nem tudják, mit akar a Gibeon. 374 1, 15| vagy elmenni a Kanaánba? Én azt jeleztem, jönnek.~ ~Baradlayné 375 1, 15| letették a kőhalmazra, akkor azt kérdé Baradlayné Edittől:~ ~- 376 1, 15| Istent az égben, amint hiszem azt, hogy eljön az idő, amikor 377 1, 15| mondjam. Babonás vagyok. Azt hiszem, hogy aki örül akkor, 378 1, 15| abban a percben, amikor azt mondanám önnek: "anyám" - 379 1, 15| fenyíték került rendre. Edit azt is meg hagyta magán történni.~ ~ 380 1, 15| valaki.~ ~Hanem ebből azután azt is megtudhatta az apátnő, 381 1, 15| ellenfél kémeit a kapuig. Csak azt tudnám, hogy ki volt az 382 1, 15| orromnál fogva idehurcolt?~ ~Azt persze nem mondták meg neki 383 1, 16| keresésükre a vaskezű győztes, azt mondhassák: "Nem én vagyok 384 1, 16| ellenfél elől. Ó, a nők értik azt, hogyan kell! És ha meg 385 1, 16| támaszkodjék új erőt gyűjteni.~ ~Azt tette, hogy minden pihenésnél 386 1, 16| hogy minden pihenésnél azt számlálta, hány csepp vére 387 1, 16| néz mereven maga elé, és azt képzeli, hogy amint az a 388 1, 16| utcákon.~ ~Sokan nem látják azt, akik ott elhullva feküsznek...~ ~ ~ 389 1, 17| magához.~ ~Azonkívül is azt hihette Jenő, hogy az már 390 1, 17| mozgalomban?~ ~Hátha el lehetne azt tagadni?~ ~Hátha ki lehetne 391 1, 17| történni, ami kedvesével, azt már nem bánja. Ha együtt 392 1, 17| keblét, midőn egészen kifesté azt maga előtt; hanem megnyugodott 393 1, 17| Alfonsine-t nála nélkül éri baj, azt nem fogja túlélni.~ ~Ha 394 1, 17| ez a sokszegletű ember?~ ~Azt még csak találgatni is hasztalan 395 1, 17| Alfonsine-t látja belépni.~ ~Azt hitte, érzékei játszanak 396 1, 17| Ha meg tudja ön találni azt, amit elvetett, meg fogja 397 1, 17| elvetett, meg fogja találni azt, amit elvesztett.~ ~Palvicz 398 1, 17| a kisgyermekkel, mintha azt akarná megfigyelni: vajon 399 1, 17| minő jogviszonyok vannak, azt ön maga is tudni fogja. 400 1, 17| a másik. Vegye még hozzá azt is, hogy rokonai, kikre 401 1, 17| Rideghváry, más tárgyra térve. - Azt hiszem, hogy te vagy még 402 1, 17| közönyt. Magam is osztom azt; okos ember józan felfogással 403 1, 17| szenvedélyek közé; amidőn még azt megítélni sem tudjuk, hogy 404 1, 17| igazságos, annál kevésbé azt, hogy melyik lesz a győztes. 405 1, 17| hallotta magát neveztetni.~ ~- Azt jól teszed, ha a zivatar 406 1, 17| hagyta.~ ~Ó, de jól tudta azt a kegyelmes úr, hogy mi 407 1, 17| ajánlatot!~ ~Kivált, ha anyjának azt a levelét elolvassa, amit 408 1, 17| megkapott.~ ~Amint feltörte azt a levelet, nem a pénz érdekelte 409 1, 17| részt, és szeressem én is azt a némbert, kit menyasszonyodul 410 1, 17| engedjen boldognak lenned. Azt a nőt is elfogadom. - De 411 1, 17| Plankenhorst Alfonsine-t, azt meg nem áldja sem Isten, 412 1, 17| teremtésnél alábbra becsüli azt, akit ő imád. Akárkit, annak 413 1, 17| mindjárt holnap megjelenni, s azt mondani neki:~ ~"A holnap 414 1, 17| mondá a leány. Jenő azt hitte magáról, hogy eljött 415 1, 17| csakugyan nem kereste őt többet. Azt vagy elfogták, vagy kimenekült 416 1, 17| megreggeledett, értve alatta azt az időt, amelyben preszupponálható, 417 1, 17| sem jött el hozzám.~ ~- Azt tudom. Már kimenekült. Az 418 1, 17| feloldani való viszonyod van, azt oldd fel, ami megkötni való 419 1, 17| ami megkötni való van, azt kösd meg végképp.~ ~Jenő 420 1, 17| csodálkozik.~ ~Jenő is gondolta azt; fog neki meglepetést szerezni! 421 1, 17| kezdé:~ ~- Asszonyom! Ön azt mondá: "Ha holnap, hát holnap." 422 1, 17| meglepetés mosolyával olvasá azt végig, s azután legszívélyesebben 423 1, 17| nyújtá kezét Jenőnek, ki azt remegve fogadta.~ ~- Csak 424 1, 17| mikor elment. Annak kellett azt utánavinni.~ ~Legalább még 425 1, 17| Nagy útról jövök.~ ~- Nekem azt mondták, kimenekültél, s 426 1, 17| beszéljek.~ ~- Ó, minek tetted azt? Hiszen ha tudattad volna 427 1, 17| parancsolok. Én nem tanultam azt. Könyörögni jöttem hozzád. 428 1, 17| Ne emlékezzél rá többet! Azt egy haragos asszony írta. 429 1, 17| életben.~ ~- Ó, ne mondd azt!~ ~- Messze fogsz menni 430 1, 17| nevei. A te neved be fogja azt aranyozni. Minő fényes cáfolat 431 1, 17| fogja kobozni a hatalom. És azt akkor majd mind te nyered 432 1, 17| darabokra szaggatva szórta azt el maga körül.~ ~S aztán 433 1, 17| Vigasztalónk leszesz. Én azt akarom, hogy te élj; én 434 1, 17| akarom, hogy te élj; én azt akarom, hogy te boldog ember 435 1, 17| megengeded nekem, hogy én azt remélhessem, hogy te boldog 436 1, 17| gondolkozott, hogyan ne említse azt a nevet.~ ~- Családunknak 437 1, 18| kerülni; akkor aztán én is azt gondoltam, hogy nekünk már 438 1, 18| vette irányát.~ ~Ismerte azt a völgyet korábbi hajtóvadászatokból; 439 1, 18| szakítva előttük. A molnár azt mondja, hogy az uradalmi 440 1, 18| uradalmi erdész vágatta azt keresztül ezelőtt egypár 441 1, 18| Találsz a malomban degetet.~ ~Azt csakugyan talált Pál úr, 442 1, 18| Jöjj ide, és fogj el!~ ~- Azt meg is teszem, bizonyos 443 1, 18| rohan a gátrés felé, mely azt szélesebbre kezdi szakítani.~ ~- 444 1, 18| Richárdnak igaza van.~ ~- Azt látom, hogy nem jutok hozzád, 445 1, 18| belecsavarintani a köpönyegbe; azt átvetni a nyergen! Még csak 446 1, 18| Ti balgák! Látjátok ott azt a füzes vonalt? Az ott a 447 1, 18| de a March rossz ember. Azt te nem ismered.~ ~- Majd 448 1, 18| Vezér és közvitézek mind azt hitték, hogy ha a jövő éjszakát 449 1, 18| bizony rád talál a golyó. Azt hiszi, ez jó ember, hadd 450 1, 18| hattornyú mezővárost.~ ~Azt pedig nem kértek a sorstól. 451 1, 18| mellette haladni, hanem azt az utat egészen uralta egy 452 1, 18| füleiket a huszárlovak; máskor azt jelentette ez, hogy éjszakára 453 1, 18| ismeretes nótára, amiről azt képzeli a katona, mintha 454 1, 18| őszi nyirkos hideg. Tudják azt a hadvezetők, hogy sok csatát 455 1, 18| lakva.~ ~Richárd jól tudta azt, hogy csapatját ezúttal 456 1, 18| órát. Ha meglátta őket, azt hihette, kísértetek, amik 457 1, 18| még pihenésnek lehetett azt nevezni. Az út egyre emelkedett, 458 1, 18| fenyőpálinkás csobolyót, azt sem kérdik, ki fizet meg 459 1, 18| leszelt. Onnan csak nem veszi azt el senki.~ ~- Hüvelybe a 460 1, 18| találtak egy boglya szénát, azt megvették, hogy legalább 461 1, 18| egy edénybe öntögetik, s azt folytonosan kavargatják, 462 1, 18| is urak számára gondolták azt ki. Ebből jutott minden 463 1, 18| nyomtatásban olvassa valaki, azt fogja rá mondani: hej, de 464 1, 18| csapatot.~ ~Itthon a felhő, s azt kérdezi: "Mit kerestek az 465 1, 18| senki maga előtt.~ ~A kalauz azt az indítványt teszi, hogy 466 1, 18| Emberfölöttit kívánt, aki azt kívánta, hogy egy ember 467 1, 18| ébren maradjon; az őrök azt hitték, hogy ha ők jól megrakják 468 1, 18| ismét az est.~ ~Richárd azt veszi észre, hogy az út 469 1, 18| emberarcot látni! Tudni azt, hogy itt már megszűnt a 470 1, 18| csonkázott.~ ~Richárd megszólítá azt morva nyelven.~ ~Mire a 471 1, 18| Látták-é? Láthatták-é? Azt könnyeik mondják meg.~ ~ 472 1, 18| hozzájuk.~ ~Ami akkor történt, azt újra átérezni nem való a 473 2, 19| vette volna ez a nemzet azt az ősmondabeli erőt, az 474 2, 19| S mindenki úgy fogadta azt. Senki sem kételkedett abban. 475 2, 19| kételkedett abban. Mindenki azt mondta: "A nemzet nagy úr, 476 2, 20| az a stratégia.~ ~Csupán azt kell tenni a hadvezérnek, 477 2, 20| nem ismeri a betűket.~ ~Azt persze nem minden ember 478 2, 20| házasságot élt, s legalább azt a jót nyerte a feleségében, 479 2, 20| odahaza, maga is elismeré. Ő azt állította, hogy csak odahaza. 480 2, 20| állította, hogy csak odahaza. Azt is hozzátette, hogy minden 481 2, 20| nagyságos úrnak meg meri mondani azt az igazat, amit semmi más 482 2, 20| asszony pedig nemcsak meri azt neki megmondani, de akarja 483 2, 20| azok, amikben Zebulon úr azt a merényletet kénytelen 484 2, 20| ember otthon. Istentelenség azt kívánni valakitől, hogy 485 2, 20| maga természetes eszével azt fogja felelni, hogy ahhoz 486 2, 20| előlegesen föltételezett, s azt felelé, hogy: "Nekem egyik 487 2, 20| mindenünkből kiesznek. Te azt nem látod, mert mindig utazol; 488 2, 20| parasztasszonyok a kertbe; azt mondják, szabadság van már. 489 2, 20| parasztok csak tavalyrul. Azt sem akarják már leszolgálni. 490 2, 20| rohama ellen.~ ~- Asszony, te azt nem érted. Amit nem érted, 491 2, 20| hogy Anna asszony nem tudja azt.~ ~- No, hát mondd meg, 492 2, 20| muszáj patriotanak leni. Azt csak az tudja, kinek van 493 2, 20| Zebulon úr megtette magának azt a barátságot, hogy Rideghváry 494 2, 20| redibis"-féle választ írt, s azt Szalmás uramra bízta, ki 495 2, 20| érzelem az, mikor az ember azt látja, hogy a rendelete 496 2, 20| micsinyáljam?~ ~- Már csináld akár azt, hogy mondd el a családodnak, 497 2, 20| levén már a kocsi hágcsóján, azt kérdezé tőle:~ ~- Te Boris, 498 2, 20| mikor Zebulon elkezdte azt a foga alá rakogatni s majszolni 499 2, 20| fohászkodással.~ ~Zebulon nem merte azt mondani, hogy "rossz", mert 500 2, 20| csak nagyot nyelt belőle, s azt felelte, hogy "igen jó".~ ~ 501 2, 20| szénáját; s Zebulon csak azt tudta valamennyinek felelni, 502 2, 20| Zebulonnak való mulatság volt. Azt hitte ő, hogy mindezt el 503 2, 20| hozzákezdeni. Különösen azt szeretné megtudni, hogy 504 2, 20| ezt az interpellációt, s azt mondja:~ ~- No, mi kell?~ ~ 505 2, 20| ragadjon. Meg akarta kísérteni azt, amit már előtte annyi kétségbeesett 506 2, 20| szobát, abban a pillanatban azt hallá Zebulon, hogy Anna 507 2, 20| borzasztó esemény. Eleinte azt hitte, a világ dűl.~ ~Pedig 508 2, 20| az ágyúszóból is kaphat. Azt pedig az ő természete be 509 2, 20| lármázott is eleget, s estefelé azt hitte, hogy ugyan megfelelt 510 2, 20| az ellenség!~ ~Megmondta azt előre Baradlay Ödön.~ ~Zebulon 511 2, 21| fény lemosta, bearanyozta azt ottan!~ ~Hanem ez a szégyen 512 2, 21| fut, és visszariasztani azt.~ ~Ödön nyerges lovára kapott, 513 2, 21| vitték odább, s még akkor is azt kiáltották: "éljen a szabadság"; 514 2, 21| roham visszavetése után azt mondá Mausmann Ödönnek:~ ~- 515 2, 21| volna ellene, oldalba kapta azt, s nehány perc alatt szétszórva, 516 2, 21| összekeverve terelték le azt a huszárok az országútról. 517 2, 21| jelentem, hogy most érkeztem, azt mondja: "Hát csak siessen 518 2, 21| egyet bízott rám az öreg: azt, hogy ha megkaphatom Ödön 519 2, 21| anyánk. Mintha érezte volna azt, mikor odajött hozzám, és 520 2, 21| mikor odajött hozzám, és azt mondta: "Eredj oda!"~ ~Az 521 2, 22| a hangot, hogy az ember azt hitte volna, most mindjárt 522 2, 22| Hja, az ökrök? Hát ha én azt tudnám!~ ~- De az ég szerelmére, 523 2, 22| átossággal, elmondom én azt egészen úgy, ahogy történt. 524 2, 22| kezembül kés, kenyér, szalonna; azt tudtam, szörnyethalok. Legalábbis 525 2, 22| kettőnek.~ ~- Ön elfutott. Azt már tudom. De hát az ökrökkel 526 2, 22| odább?~ ~- Nem tudhatom én azt, kérem alássan, mert amint 527 2, 22| daccal pattogtatá a szót:~ ~- Azt pedig kikérem magamnak: 528 2, 22| te bőrödnek.~ ~- Tudatom azt is a kapitány úrral - szólt 529 2, 22| szélben. Ilyenkor mondják azt, hogy nem bír esni a hó 530 2, 22| lovárul, s gyalog vezette azt arrafelé.~ ~Egyszerre a 531 2, 22| kérdező. Az előőrs volt. Azt parancsolta neki, hogy maradjon 532 2, 22| vénségemre megtették velem azt a csúfot, hogy deresre húztak, 533 2, 22| kerüljön arra a sor! De azt az ötvenet el nem engedem 534 2, 22| elkergették maguktól, mert azt hiszik, hogy áruló.~ ~Mind 535 2, 22| nyolcvan darab. Mind úgy fogták azt az ellenségtől, s így nem 536 2, 22| nádkerítéssel van bekerítve. Az ökör azt hiszi, hogy ott a világ 537 2, 22| embernek meg kell szolgálni azt a kenyeret, amit kap. Hiszen 538 2, 22| akar.~ ~Boksa Gergő csak azt nézte, hogy merről fúj a 539 2, 22| piszkot, s amit levakart, azt szedegette a tenyerébe. 540 2, 22| ráeresztette a markából azt a kaparékot az égő dohányra.~ ~ 541 2, 22| tulkok biotikai rendszerével, azt nem mondja meg sem Oken, 542 2, 22| Oken, sem Cuvier, hanem azt minden alföldi gulyás tudja, 543 2, 22| De hogy miért teszik ezt, azt nem tudta senki megmondani. 544 2, 22| megesik az sokszor! Tudják azt a hajcsárok, tudják azt 545 2, 22| azt a hajcsárok, tudják azt a mészárosok; de leginkább 546 2, 22| kend a lovára, s eressze ki azt a karikást, s aztán eredjen 547 2, 22| amennyi esze van. No, még azt a másikat is frissen!~ ~ 548 2, 22| Megmondtam tegnap ugye, hogy azt az ötvenet nem viszem el 549 2, 22| érvényes, hogyha énnekem azt valaha valaki szememre veti, 550 2, 22| Megelégedetten dugta azt dolmánya zsebébe. Visszaadták 551 2, 22| kulacsát. Boksa le sem vette azt a szájáról addig, míg ki 552 2, 22| nagy tréfásan nevetve, s azt mondta: "Ne csapsz födhö, 553 2, 23| százados bükkfának az oldalában azt a két nagy dudorodást két 554 2, 23| asztal, melyen a magyar vezér azt a napiparancsot írta, mely 555 2, 23| ragadja meg, s iparkodik azt kezéből kitekerni; nem kormányoz 556 2, 23| ügyelnek többé.~ ~Mindenki azt mondja, meg kell ma itt 557 2, 23| az arc. Észre sem szabad azt venni.~ ~Már hat órája, 558 2, 23| leroskadtak; bekötik a sebeket, s azt mondják: "még nem fáj!"; 559 2, 23| egy út volt a menekülésre. Azt követték.~ ~Szemközt rohanni 560 2, 23| szélroham hirtelen elkapta azt, a két tábor előtt az ősregék 561 2, 23| verekedtek mindannyian, mintha azt tartanák, hogy nem szabad 562 2, 23| a sorok, mintha mindenki azt hinné: istenítélet ez! A 563 2, 23| bírni kellett annak, aki azt akarja mondani, hogy győzött!~ ~ 564 2, 24| orvos vagy?~ ~- Elhiszem azt - felelt Mausmann tudománybüszkeséggel. 565 2, 24| alatt egy jókora daganat, de azt már föl se vette.~ ~- Holnapután 566 2, 24| hidegvíz-borogatás kell; azt meg Pál úr is elvégzi.~ ~- 567 2, 24| legénynek, mint mindig. Mintha azt a kis meghalást még csak 568 2, 24| törzsorvos maga foglalkozik vele. Azt hiszi, hogy a kapott sebbe 569 2, 24| mint egy nemesemberre, aki azt megérti és megőrzi. Ellenséged 570 2, 24| ígéré Richárd.~ ~- Tudtam azt, azért hívattalak. Tehát 571 2, 24| előkelő hölgy. Hogy kicsoda? Azt meg fogod tudni az iratokból, 572 2, 24| kiszakítani egy darabot, s azt kihajítani az utcára. A 573 2, 24| dobták el idegen földön, azt nem tudtam meg. Később magam 574 2, 24| istenemre, nőül vettem volna azt a hölgyet, ha meg tudja 575 2, 24| Minden unszoló iratára azt feleltem: "Találja ön meg 576 2, 24| kínt igazán érezte volna. Azt mondta, nem tudja, hova 577 2, 24| ellenfelének. Az ki nem bocsátá azt többet.~ ~- Tárcámban megleled 578 2, 24| valahova dajkaságba. Hogy hova? Azt egyedül ő tudja. Hanem cseléde 579 2, 24| gyermek rongyos és éhezik.~ ~- Azt mondja, pedig igen szép 580 2, 24| Ha még el nem hajította azt is.~ ~- A gyermek rongyos 581 2, 24| hogy nevemet viselje. De azt ne tudja meg soha, hogy 582 2, 24| midőn Richárd ki akarta azt vonni kezéből, mint vaskapocs 583 2, 24| És ismét dalolt, hogy azt borzalom volt hallani.~ ~ 584 2, 24| Becsületemre fogadom azt.~ ~E szóra a csuklóját szorító 585 2, 25| földboltozat hajlása eltakarja azt, s engedi, hogy legyenek 586 2, 25| facsarult a zivatarban, azt sem bántják; nyugdíjba van 587 2, 25| nagy igyekezettel festi azt. Nagy adománya van a művészetre; 588 2, 25| adománya van a művészetre; azt is mondja, hogy el fog Rómába 589 2, 25| De hát te honnan tudod azt?~ ~- Anyámtól tudom.~ ~- 590 2, 25| tudja?~ ~- Vele tudatja azt Ödön.~ ~- De mért nem ír 591 2, 25| át küld, úgy írják, hogy azt mindenki elolvashassa kedve 592 2, 25| Haha! - nevetett. - Te azt hiszed, hogy azok a chiffrek 593 2, 25| a mosolytól, mikor Jenő azt kitalálta.~ ~Hanem az a 594 2, 25| cseresnyeajk; s hallatja azt a hangot, amin még a szerafimok 595 2, 25| anyjához.~ ~És az anya megérti azt a szót jól. Odarebben a 596 2, 25| lát semmit a világon, csak azt a mosolygó gyermekarcot.~ ~ 597 2, 25| kastély nagyasszonya megnyitá azt a szabadságharc sebesültei 598 2, 25| reájuk.~ ~Azoknak nem szabad azt még csak sejteniök sem, 599 2, 25| szó kimondására megkapja azt, és meghal bele?~ ~Minderre 600 2, 25| Hallom szemrehányásodat... Azt mondod: "ez a te műved"... 601 2, 25| fognának beszélni... Minden seb azt mondaná: "Én apellálok a 602 2, 25| visszatér vitatkozó feléhez.~ ~- Azt hiszed, hogy én félek itten 603 2, 25| a kísértő arcképpel.~ ~- Azt kérded tőlem: "Mit tettél 604 2, 25| mosolyog.~ ~- De, ó, ha látnád azt a két szép gyermeket, amint 605 2, 26| vagy élve a vesztőhelyen.~ ~Azt tudták már Plankenhorsték 606 2, 26| herceg legutolsó távsürgönye azt tudatta, hogy este hét órakor 607 2, 26| Ott mindenki hihette azt, hogy a győzelem teljes - 608 2, 26| tegnapi ütközet volt, ahogy azt a mindenbe beavatott hölgyek 609 2, 26| inkább arakot tölt a teához. Azt hiszi, hogy az arak ébren 610 2, 26| terét. Soror Remigia érti azt legjobban.~ ~Kirakják kenyérhajdarabkákbul 611 2, 26| vannak fogva. - S mi annak azt az arasznyi utat megtenni 612 2, 26| megölje vele. Földhöz vágta azt: "nyomorult darab vas!" - 613 2, 26| végerejével szétszakítani? Babona, azt mondják a tudósok. Pedig 614 2, 26| mondják a tudósok. Pedig azt már kitalálták, hogy az 615 2, 26| Megölte az, akit te szeretsz, azt, akit én szerettem! Megölöm 616 2, 26| én szerettem! Megölöm én azt, akit te szeretsz!~ ~Mintha 617 2, 26| hetérát: de mindig boldogot. Azt egy Baradlay megölte. Még 618 2, 26| megszabadíthatott volna enmagamtól; azt az eljegyzés napján, a világ 619 2, 27| kérdésre: "Járt-e itt ellenség, azt felelték. - Itt nem, de 620 2, 27| mint maga az abrosz, hogy azt egy római Messalina, mint 621 2, 27| ablakokat csinálhatnának belőle. Azt pedig Magyarországon meghintik 622 2, 27| maga is hozzálát, mindenki azt mondja róla, hogy derék 623 2, 27| szeret öltözködni, mert azt a termete meg nem szíveli. 624 2, 27| hivatal soha; nem szerette, ha azt kívánták tőle, hogy ő parancsoljon 625 2, 27| parancsoljon valakinek; azt pedig, hogy neki parancsoljon 626 2, 27| asztalánál vitába keveredtek, azt mondta nekik: "Ne bolondozzatok, 627 2, 27| egyáltalában nem hordatott. Azt mondta, hogy nem lehet megérteni, 628 2, 27| aztán kiütött a belháború, azt mondta rá: "Bolondság! Minek 629 2, 27| lehessen ebben a háborúban, azt nem találta sehogy indikálva. 630 2, 27| Csak az a baj? Csigavér! Azt hittem, megégtél. Hát mért 631 2, 27| puha kaláccsal visszajött, azt hitte, hogy valami jó adomákat 632 2, 27| nem mente odáb.~ ~S még azt pretendálta Zebulon, hogy 633 2, 27| hogy utolyara magam izs azt hitem, hogy vagyok diszno.~ ~ 634 2, 27| szorongattad anyai kebledhez azt a kis zsidó gyereket! Úhhahaha! 635 2, 27| enyésznek el csendesen, azt a sok rétbe hajtogatott 636 2, 27| hogy Zebulon elég együgyű azt képzelni, hogy egyik mappa 637 2, 27| elfuthatott. De aki gyalog maradt, azt utolirtek. Olyan ágyukkal 638 2, 27| Hiszen én nem teszem azt meg magamnak; de attul filek, 639 2, 27| attul filek, hogy más teszi azt meg nekem. Az most hamar 640 2, 27| vigasztalást mondani, mint azt, hogy "oda is ember kell".~ ~- 641 2, 27| fel a pipázószoba ajtajára azt a mappát, hogy onnan tanulmányozhassa 642 2, 27| ajtó is. Valaki nyitotta azt kívülről, s jó, hogy be 643 2, 27| következett, mikor meglátta azt a valakit, aki az ajtón 644 2, 27| egymással szemközt. Mind a kettő azt hitte, hogy a másik azért 645 2, 27| Tallérossy Zebulon világosan azt hitte, hogy az az ütés, 646 2, 27| töltött kupicához nyúlni, míg azt nem látta, hogy Zebulon 647 2, 27| Neki mutatnia sem szabad azt, hogy ez az ember őrá nézve 648 2, 27| folytonosan orra előtt kellett azt az embert látni, akiről 649 2, 27| az embert látni, akiről azt hiszi, hogy az ide azért 650 2, 27| hozhatott magával, mert azt hegyen nem lehet keresztülhozni.~ ~- 651 2, 27| nagy úr lett, s még ővele azt a tréfát űzi, hogy itt akar 652 2, 27| országnak. Azért is tette tán azt az észrevételt, hogy "de 653 2, 27| levegőben, s ott keresve azt a vakmerőt, aki ezt tenni 654 2, 27| is néma maradt.~ ~Pedig azt is megmagyarázta Zebulon, 655 2, 27| Szalmás hallgatása jelenthette azt, hogy "kerülj csak a kezemre!"; 656 2, 27| magyar vendégszeretetet, azt mondá a lefektető inasnak: " 657 2, 27| Ugyan kérem, küldje hamar azt a másik gentlemant is, aki 658 2, 27| aludni, mert alhatnám!" Azt hitte a dunnáról, amivel 659 2, 27| levél plajbásszal írva. Azt Zebulon írta Ádám úrhoz.~ ~ 660 2, 28| patak útmutató folyását. Azt tudta régibb itt jártából, 661 2, 28| hegyek túlsó oldaláról, azt a gyalogutat könnyű lesz 662 2, 28| sugár mogyoróhajtást, s azt tollkésével lenyiszálta 663 2, 28| se ne bántsa engem. Maga azt hiszi, hogy én akarom elfogni 664 2, 28| akarom elfogni magát; én meg azt hittem, hogy maga akarja 665 2, 28| meg magának. Mármost csak azt mondjon meg, melyik úton 666 2, 28| lefelé.~ ~Képzelhetni aztán azt a boldogságot, mikor egyszer 667 2, 28| de azért mégis huszár.~ ~Azt majd leszedte a lováról 668 2, 28| mosolygott egy kicsit.~ ~- Azt mondta a csapatvezér úr, 669 2, 28| csomó szalmát kihúzott, azt csutakká csavarta, s elkezdte 670 2, 28| tisztogatását.~ ~("No, még azt sem hittem volna soha - 671 2, 28| udvarára, hogy már mégis azt a csizmát egy kicsit kitakaríttatja.~ ~ 672 2, 28| vette a pipát a szájából.~ ~Azt azonban szerette Zebulon, 673 2, 28| urabb nálánál, s megtömvén azt dohányzacskójábul, a régi 674 2, 28| egy aranygalléros úrnak azt mondani, hogy adjon fidibuszt, 675 2, 28| míg végre föl merte neki azt a kérdést tenni, hogy "Ugyan, 676 2, 28| Gergő kegyetlen dölyffel, s azt a bátorságot vette magának, 677 2, 28| Boksa, golyó és lőpor.~ ~Azt mondta Boksának, hogy engedelmet 678 2, 28| büszke címerének, s levágta azt tőbül.~ ~Ó, ti nem tudjátok 679 2, 28| tőbül.~ ~Ó, ti nem tudjátok azt, szakállt nem viselő népek, 680 2, 28| részét, s keblébe dugta azt. Legalább ott fogja viselni.~ ~ 681 2, 28| ezentúl mindennap látnia kell azt a csúnya embert a tükörbül, 682 2, 28| szekeret; kifizette a fuvarost; azt mondta neki, hogy csak forduljon 683 2, 28| mint vaddisznó és kemény: azt még lehetne megfesteni; 684 2, 28| tartotta a dolgot.~ ~Még azt kívánta Zebulontul, hogy 685 2, 28| kívánta Zebulontul, hogy azt a vidám történetet majd 686 2, 29| támadtak az utcaszögleteken, azt jelentik a lakosságnak, 687 2, 29| misztériumra, hallhatá egész éjjel azt a szakadatlan zörejt, mely 688 2, 29| az arkangyal trombitája azt fogja harsogni: "feltámadás!"; 689 2, 29| számra, leszállt lovárul, s azt bevezeté maga után a ház 690 2, 29| elkapta az egyik kezét, azt megcsókolta; a tiszt visszarántotta 691 2, 29| megcsókolta a kardbojtját; a tiszt azt sem engedte sokáig; akkor 692 2, 29| Hogyan jöhetett ide?~ ~- No, azt majd elmesélem máskor. Hanem 693 2, 29| úgy örült neki, hogy az azt kegyeskedik megenni.~ ~Egyszer 694 2, 29| furfangosan nevetett. Hiszen csak azt a szép lovat akarta megreggeliztetni.~ ~ 695 2, 29| Bizony nem tudom!~ ~- Azt sem tudja, hogy hol van? 696 2, 29| bár üthetné be buzogánnyal azt az ajtót, amelyen belül 697 2, 29| éjjel érte jöttek, elfogták; azt mondták, hogy a mieinkkel 698 2, 29| sietett.~ ~És most, midőn azt hitte, hogy már célhoz ért, 699 2, 29| hitte, hogy már célhoz ért, azt kell hallania, hogy éppen 700 2, 30| ítélőszéke e kérdésekre, azt feleljétek azoknak, akik 701 2, 30| engem valaki arcul ütne, azt én kihívnám; vagy megölne, 702 2, 30| felgyógyulnánk, újra vívni mennénk, azt én késsel, hurokkal, ököllel 703 2, 30| vízvezetéke a Duna-parton áll; ha azt lerontja az ostromló, a 704 2, 30| megtámadott a támadónak azt mondja: "Ha te ellenem kihúzod 705 2, 30| sima járdán, és elfutott; azt a kávéház előtt álló polgárok 706 2, 30| jó katona bebizonyíthassa azt, hogy milyen rossz rétor.~ ~ 707 2, 30| magát érte.~ ~Mondta volna azt, hogy: "Amit tettem, megtettem: 708 2, 30| átlőttek Budára!~ ~Ha Herostrat azt hagyta volna magáról, hogy 709 2, 30| bélyeg letörülhetetlen. Nincs azt miért takargatni.~ ~Hiszen 710 2, 30| bombahullás.~ ~S hogy lehetne azt képzelni, hogy egy ily harci 711 2, 30| Ludoviceumig, oly hosszan lepte el azt a város népe, s oly hosszan 712 2, 30| rivallás!~ ~Egyszer aztán azt mondta a várfok: "Csitt!"~ ~ 713 2, 30| magát Mihály mester.~ ~- No, azt még nem tudtam.~ ~- De én 714 2, 30| Egyszer aztán a várfok azt mondta: "reszkess!"~ ~És 715 2, 30| gyöngébbnek hitte, mint amilyen.~ ~Azt hitte, hogy egy ijesztéssel 716 2, 30| egy ijesztéssel beveheti azt.~ ~S csak aztán vette észre, 717 2, 30| arculütés. Az ostromló érezte azt, pirult, és fogait csikorgatta. 718 2, 30| ilyen türelemfárasztó napon azt mondá Richárd Mihály mesternek:~ ~- 719 2, 30| ottani állapotokról. Ön azt állította, hogy ottan járatos.~ ~- 720 2, 30| kétszáz forint, mert én azt megteszem barátságbul.~ ~ 721 2, 30| várőrség közt.~ ~- Tessék azt rám bízni. Mindent kitanulok.~ ~- 722 2, 30| két szót kellene megtudni. Azt, hogy hol és kinél van az 723 2, 30| akasztva.~ ~- Ahán! Főuram is azt keresi? A másik részről 724 2, 30| Éppen azért keresem én azt a gyermeket, mert az a tiszt 725 2, 30| burgonyát vásárolnak, s azt zsebkendőbe töltetik, mindeniknek 726 2, 30| kaptam meg tőle a választ. Azt bizonyosan mondhatom, hogy 727 2, 30| bizonyosan mondhatom, hogy azt a cédulát, amit én írtam 728 2, 30| le nem küzdhették.~ ~- Én azt mondom, hozzá kell kezdenünk! - 729 2, 30| ötezer ember áldozatával?~ ~- Azt, hogy a keleti oldalrul 730 2, 30| ostromcsapat eljut a kis kapuig, s azt egy petárdával bedöntheti. 731 2, 30| fog komolyan küzdeni, ha azt látja, hogy mi komolyan 732 2, 30| amelyen ült, emelkedőfélben azt kérdé bátyjától:~ ~- És 733 2, 30| szedte össze papírjait, s azt mondá öccsének:~ ~- Majd 734 2, 30| nem tudhatta senki, hogy azt megkíméli minden golyó.~ ~ 735 2, 30| megkíméli minden golyó.~ ~Hát azt az öt gyertyát ki gyújtogatja 736 2, 30| épületének, s onnan les. Lesi azt az öt gyertyát. A polgártárs 737 2, 30| pillanatok alatt szétrugdalja azt, amit a béke demiurgusa 738 2, 30| Ha a villám mennydörög, azt mondják, az Isten beszél. 739 2, 30| a királyok beszéde?"~ ~"Azt már kitalálták a tudósok, 740 2, 30| háznak a gazdája valaha azt a tüzért, aki most ezt a 741 2, 30| öröme e látványon annak, aki azt okozza?"~ ~Mikor aztán elhallgatott 742 2, 30| verte ki semmi a fejéből. Azt neki meg kell tudni bizonyosan.~ ~ 743 2, 30| látványt bámulta, hanem azt az embert, aki itt ez ablakban 744 2, 30| Az ostromlott vár vezére azt hitte, hogy ellenfele már 745 2, 30| fejét, hogy melyik éri el azt hamarább.~ ~Tisztelet, becsület 746 2, 30| harcban mind a két fél elérte azt, és egyszerre.~ ~Midőn egyenlő 747 2, 31| Mikor aztán az ellenfél azt hiendi, hogy ismét megnyert 748 2, 31| őgyelgő polgári öltözetre. Azt tartották, hogy aki ilyenkor 749 2, 31| Ödön.~ ~- Nem nézegetem én azt - felelt félvállról Richárd -; 750 2, 31| Hát jól van, öreg. Azt is megteszem.~ ~Richárd 751 2, 31| fenyíteni, és nem teszed azt.~ ~Ödön szilárdul válaszolt:~ ~- 752 2, 31| akarna bebizonyítani, mint azt, hogy nem szédül.~ ~Amikor 753 2, 31| célzott.~ ~Mausmann észrevette azt. Felkiáltott rá hetykén:~ ~- 754 2, 31| Kitűnő szuronyvívó volt. Azt tudta, hogy életét drágán 755 2, 31| De azért mégis meg fogják azt venni.~ ~Ha ledöf tíz embert 756 2, 31| szörnyeteg volna, egy embernek azt vállalni fel, hogy sorba 757 2, 31| leteríté, meggátolá, hogy azt ő maga hajthassa végre.~ ~ 758 2, 32| leöntve kábulatát (ami ellen azt nagyon jónak tartotta), 759 2, 32| nincsen sehol. Eltűnt.~ ~Azt tudta Richárd, hogy a kórházak 760 2, 32| Az őrül állított honvédek azt válaszolták neki, hogy oda 761 2, 32| kínai barbár őszinteséggel azt mondanák annak a felesleges 762 2, 32| kórház halálgőze nem éri azt utol.~ ~Az a nyirok, mely 763 2, 32| munkával kell megszolgálni azt a főtt krumplit, amit markából 764 2, 32| csak könnyebben megkapom azt az öt forintot, mert annak 765 2, 32| édes lelkem, nagyságos úr; azt a magisztrátus adja; mikor 766 2, 32| felejtenek. Megszöknek tőlük; azt sem tudom, hol keressem. 767 2, 32| Ó, bizony, édes lelkem, azt ugyan jól teszi, ha megfizet 768 2, 32| oda akarok menni hozzá. Én azt a gyermeket magammal akarom 769 2, 32| gyógyítják?~ ~- Próbáltuk mink azt mindenképpen; még porrá 770 2, 32| nyomorult teremtés félig kiitta azt.~ ~Richárd a vízből a markába 771 2, 32| oka volt nőül nem venni azt az anyát, ki gyermekét hidegvérrel 772 2, 32| rá, talán megölte volna azt a némbert, aki a jegygyűrűjét 773 2, 32| maga, Kaszáné, én most csak azt sajnálom, hogy nem olyan 774 2, 32| mert amikor magát égetnék, azt még magam is megnézném.~ ~ 775 2, 32| gyermekének. Ott visszaadják azt az emberiségnek.~ ~A takarékpénztárnál 776 2, 33| keresztfán küzd a halállal, azt mondja: "Bocsáss meg hazámfiainak, 777 2, 33| Erre aztán Ephialtész azt monda, hogy gyűlöli a hazáját. 778 2, 33| folytatják az aláhangzó himnuszt, azt a nemzeti dalt, amelynek 779 2, 33| tényleges szerepet vinni.~ ~Azt hitte, a magas politika 780 2, 33| szépen, csendesen, okosan.~ ~Azt hitte, az orosz diplomácia 781 2, 33| Amerikába.~ ~Hanem azután, mikor azt látta, hogy nagyobb baj 782 2, 33| Ezt ő nem így képzelte.~ ~Azt nem bánta volna, ha Boksa 783 2, 33| hasonló embereket; de hogy azt az egész mappát, amelyről 784 2, 33| járó megbízottak számára. - Azt nem lophatta el más, mint 785 2, 33| kellett neki feladni, ő azt igen szépen felcifrázta. 786 2, 33| Szerette az őtet nagyon. Azt is próbálta már, hogy összevész 787 2, 33| apró adagokra felosztva.~ ~Azt Zebulon eldugta a flanelljaklija 788 2, 33| megméri, hány hüvelyk.~ ~Hanem azt már Zebulon nem várta végig; 789 2, 33| Mikor aztán a kis emberke azt látta, hogy Zebulon nagyon 790 2, 33| vele. Ha kifizetett árát, azt maga majszter igya meg egészségemre. 791 2, 33| lesz-e valami bajom. Mikor azt hittem, hogy meg tetszett 792 2, 33| neki, én is jól ismerem azt a tisztelendő urat, három 793 2, 34| képzelődésű emberek, akik azt hitték, hogy még lehet győzni.~ ~" 794 2, 34| ellen. A papok prédikálták azt a szószékekből. És invokálták 795 2, 34| veres kereszt".~ ~Feltűzte azt mellére a református és 796 2, 34| Pétert. Sokan megkeserülték azt.~ ~Lánghy Bertalan roppant 797 2, 34| letörülni onnan emberi kéznek.~ ~Azt a betűt ott merészen el 798 2, 34| kettő közül? Ó, bizonyosan azt hagyod meg, mely áld, világít, 799 2, 34| világít, éltet, felmelegít. Azt, mely neked szót fogadott, 800 2, 34| híveid harca bevégződött; azt, mely elfeketült, és vért 801 2, 34| hirdető napot. Bizonnyal azt tartod meg! Él az én lelkem, 802 2, 34| patológia majd jól meg tudja azt magyarázni; szertelen volt 803 2, 35| lejátszotta szerepét. De befejezte azt becsülettel. Az eszme fennmarad, 804 2, 35| tehetnek érte egyebet, mint azt, hogy meghaljanak.~ ~Ez 805 2, 35| Sohasem elfeledem neked azt a sok jó szivességet, a 806 2, 35| megviseltnek lássék.~ ~Ödön ledobta azt az asztalra. Szégyenlette 807 2, 35| még ez az élet arra, hogy azt az ember valakinek megköszönje?~ ~ 808 2, 35| adományt árult el, mikor azt odaírta. Ez volt a legerősebb 809 2, 35| éppen Zebulon ötlete volt; azt tárcájába tette, kocsijába 810 2, 35| összehasonlította a személyleírást, s azt mondta rá, hogy minden rendben 811 2, 35| önbecsülés pontján. Most már azt is elveszté.~ ~Most már 812 2, 35| emberben, Istenben! El kellett azt vesztenie ez utolsó találkozás 813 2, 35| Ha a lovamra felülsz, s azt akarod, hogy vágtatva fusson, 814 2, 35| ezzel. Nevezd Ljubicának. Azt szereti. Ha azt mondod neki: " 815 2, 35| Ljubicának. Azt szereti. Ha azt mondod neki: "Hurrá, Ljubica!" - 816 2, 35| szeg tartott a többihez; azt kifeszítette, a résen keresztülfúrta 817 2, 35| megfordítá.~ ~Akkor megszorítá azt térdeivel, s fülébe súgta:~ ~- 818 2, 36| Aki hozzákezd a futáshoz, azt megragadja a futás vágya.~ ~ 819 2, 36| betűt képezve. Talán az is azt jelenti, hogy "Memento mori"?~ ~ 820 2, 36| lovast vett észre a pusztán. Azt adta hírül. S egyúttal közelebb 821 2, 36| bele. - Talán tudva tette azt Leonin? - Talán az éji megszöktetés 822 2, 36| emberek, akiknek a sors azt parancsolja, hogy éljenek. 823 2, 36| legelöl találkozik vele, azt összemorzsolja. Minek az 824 2, 36| Én nem mondom, hogy azt tegye; ámbár magam aligha 825 2, 36| teszek; hanem hát mégis azt tartom, hogy egy ilyen nóbel 826 2, 36| akadnak?~ ~- Nem mondom én azt. Dehogy lakja a kukoricát. 827 2, 36| meg is mérgezzem magamnak azt a bárdot, mely a nyakamat 828 2, 36| semmivé lett nagyságoknak: azt látni, hogy a kicsiny emberek 829 2, 36| irigyelni Boksa Gergőn. Azt, hogy ez most is Boksa Gergő.~ ~- 830 2, 36| halvány sziksó terít be, amint azt a víz árja kimosta; aszú, 831 2, 36| kisebbik fiának ajánltatik. Az azt elfogadja."~ ~"Ázsiában 832 2, 36| Például éhséget.~ ~- Azt soká el tudom tűrni.~ ~- 833 2, 36| aztán készen volt vele, azt mondá Ödönnek:~ ~- Ez így 834 2, 36| evett; az úton ki fog dűlni. Azt már látom, hogy az útfélen 835 2, 36| szőrgubát húzott elő, s azt Ödön vállára keríté.~ ~- 836 2, 36| menjek én oly messze földre; azt sem tudom, merre van. Nekem 837 2, 37| Ödön nagyon jól sejtette azt, hogy igen fájdalmas boldogságot 838 2, 37| odatolakodik egy hideg árny, mely azt susogja: "Talán holnap?"~ ~ 839 2, 37| Jenő felbontotta, elolvasta azt, és aztán keblébe tevé.~ ~ 840 2, 37| mi van benne írva.~ ~Jenő azt felelte rá:~ ~- El kell 841 2, 37| kell innen mennem!~ ~Anyja azt kérdezé:~ ~- Hová és miért?~ ~ 842 2, 37| kérdezé anyja hidegen.~ ~- Azt én tudom.~ ~- De nekem is 843 2, 37| nem tehet semmit, amire én azt nem mondom: "Jól van!"~ ~- 844 2, 37| van!"~ ~- Majd megtudod azt, ha megtörtént.~ ~- S ha 845 2, 37| megtörtént.~ ~- S ha akkor azt mondom rá: "Nem jól van?"~ ~- 846 2, 37| Akkor már nem fogod azt megmásíthatni.~ ~- Akkor 847 2, 37| bánatosan tekinte bátyjára.~ ~- Azt majd megtudod később! - 848 2, 37| Anyja megfogta Jenő kezét, s azt kérdé tőle:~ ~- Te családunk 849 2, 37| gondolatodat?~ ~- Nem hagyom azt.~ ~- Én olvasok lelkedben. 850 2, 37| szívemben?~ ~- Nőül akarod venni azt a leányt, hogy azon család 851 2, 37| testvéreidet!~ ~- Úgy hiszed?~ ~- Azt a leányt, ki az én gyűlöletemet 852 2, 37| bűnbocsánatot kérni vezekelve, azt mondanám: meglehet, egy 853 2, 37| mindazt, amit eddig vallott, azt mondanám: meglehet, egy 854 2, 37| menyasszonyt hozza be apái házába, azt nem teheti egy Baradlay. 855 2, 37| az ifjú nő.~ ~- Az égre! Azt teszem.~ ~De anyja útját 856 2, 37| félne, hogy erővel veszik azt el tőle, s rejthetlen zavarral 857 2, 37| rejthetlen zavarral mondta:~ ~- Azt nem fogjátok meglátni!~ ~- 858 2, 37| meglátni!~ ~- Én akarom azt olvasni!~ ~Most Jenő arca 859 2, 38| kellett bebizonyítania. Azt, hogy ő valóban Baradlay 860 2, 38| megszabadult, mert merészen azt állította, hogy az, aki 861 2, 38| névtársa, ki másutt lakik. Míg azt keresték, elmúlt a zivatar, 862 2, 38| futott akkor végig. Valami azt susogta akkor lelkében, 863 2, 38| gárdánál, később a huszároknál, azt egész csapatjával együtt 864 2, 38| rá:~ ~- Igen, én tettem azt.~ ~Oly mohón válaszolt, 865 2, 38| horvát határőrök számára; azt elfogtam az útban. Ugyanazon 866 2, 38| érckészletet elkobzott, s azt magának tartotta.~ ~Most 867 2, 38| nem igaz! Az rút rágalom! Azt egy Baradlay nem tette!~ ~ 868 2, 38| Amit magam tettem, azt elmondom; másra nem fogok 869 2, 38| Forradalmi párbajnak" hívják azt; a francia forradalom alatt 870 2, 38| Hogy két ilyen testvér azt tehette? Ő még hinni sem 871 2, 38| tehette? Ő még hinni sem képes azt, ki feküdt azalatt a tenger 872 2, 38| felálltak, és utánamondták azt a vádlott jelenlétében.~ ~ 873 2, 38| fohászkodott.~ ~Célt ért.~ ~Csak azt kérte, hogy engedjék meg 874 2, 39| kisgyermekre fekete ruhát adni, azt is megismertetni a búskomorsággal. 875 2, 39| öleli át karjaival, mintha azt hinné, hogy akkor azután 876 2, 39| anyját befogják?~ ~Bánja azt Themisz?~ ~A csendőr elővette 877 2, 39| Edmund!~ ~Én ma bevégzem azt, amiért éltem; meghalok 878 2, 39| szíved parancsol!" Követtem azt.~ ~Bocsáss meg nekem azért, 879 2, 39| Azután az ajtóhoz ment, azt kinyitotta, és kiszólt:~ ~- 880 2, 39| hímzetekről megtudták, "ki" küldte azt, s a három lyukról azt, 881 2, 39| küldte azt, s a három lyukról azt, hogy "honnan".~ ~A csendőr 882 2, 39| papírba göngyölt tekercset, s azt a csendőrnek adta. - Száz 883 2, 40| zokogva mutatni fel előtte azt az öltönyt.~ ~"Nézd!... 884 2, 40| könnyeiben megfüröszteni azt a drága öltönyt.~ ~"Ő volt 885 2, 41| egész épületet. Megértette azt mindenki, és beletanult 886 2, 42| hitelesen - hivatalosan.~ ~Azt Edit nem ismerte. A valódit.~ ~ 887 2, 42| Alfonsine, kit ölt meg. Azt, kit csókjaival halmozott 888 2, 43| Alfonsine baronesse-nél?~ ~- Azt mondja, hogy legsürgetőbb 889 2, 43| összeesküdtek. Kiirtani azt a javíthatlan ivadékot, 890 2, 43| harapni fog. Megbosszulni azt a sok nemes vért, mely végigöntözte 891 2, 43| kezében volt, és megtette azt.~ ~- Igen! Ön is sokat mozdított 892 2, 43| hideg kezével a szorítást, s azt mondá:~ ~- Reggel van.~ ~ 893 2, 43| Alfonsine nem érezte azt. Még nyakkendőjét is leveté; 894 2, 43| vissza a ködös városra. Tán azt várta, hogy egyszer csak 895 2, 44| denevérszárny tízszer is megjárta azt az utat, amit a gőz egyszer.~ ~ 896 2, 44| historice így nem történt volna, azt mondanák rá: "theater-coup".~ ~ 897 2, 44| után.~ ~A fejgörcsök embere azt az utolsó tizenkét órát 898 2, 44| ma önnek kegyelmet adott, azt izeni önnek, hogy ha Bécsbe 899 2, 44| igazságnak áldozatul esett.~ ~- Azt már hallottam, csak azt 900 2, 44| Azt már hallottam, csak azt nem tudom, hogy a német 901 2, 45| mintha nem akarná látni azt, amit kezében tart.~ ~- 902 2, 45| levelet. És azután elolvassa azt:~ ~Anyám. Szabad vagyok!~ ~ 903 2, 45| levelet. Aztán feltartja azt a mindenütt szemébe néző 904 2, 45| néző arckép elé, mintha azt kívánná attól, hogy az is 905 2, 46| kísértetlátó elrémülést; csak azt látta, hogy Edit az öröm 906 2, 46| volna nála határozva, hogy azt soha többé el nem ereszti.~ ~ 907 2, 46| szokatlan kitöréseire.~ ~Azt is hiszi kitalálhatni, hogy 908 2, 46| éjszakán fejgörcseivel vesződni azt az embert, ha hírt nem visz 909 2, 46| ott feküdjék a koporsóban, azt is akarta, hogy halva feküdjék 910 2, 46| rövid.~ ~- Az is meglehet. Azt három szóval elvégezhetem. 911 2, 46| lehet.~ ~- Miért nem?~ ~- Azt jobb lesz, ha ön nem magyarázhatja 912 2, 46| magyarázhatja meg magának.~ ~- De azt tudnom okvetlenül szükség.~ ~- 913 2, 46| Edit követni fogja azt, amit mi határozunk felőle. 914 2, 46| amit mi határozunk felőle. Azt megítélni, hogy jövendő 915 2, 46| Edittel törődni soha. Vagy azt hiszi ön, hogy tizenöt évig 916 2, 46| Pedig hiszen Richárd tudja azt legjobban, hogy ez nem igaz. 917 2, 46| magát felejteni! Tudod-e azt, minő csapodár csábítónak 918 2, 46| kinek most nyomára akadt. Azt a fiút anyja elveté. Rám 919 2, 46| Rám hagyta, hogy keressem azt fel. Felfogadtam neki, hogy 920 2, 46| leánya elé, hogy eltakarja azt, és sápadtan, rémült szemekkel 921 2, 46| keresztelőlevél. Odadobhatom azt annak, aki kérdi.~ ~Plankenhorstnénak 922 2, 46| azért önnek sem mondom meg azt!~ ~Plankenhorstné föllélegzett. 923 2, 46| az a gyermek, akinek ön azt fogadta, hogy atyja fog 924 2, 47| Igen! A bérkocsis kérdezte azt Richárdtól, ki alant várt 925 2, 47| kinyittatni a "Magyar Királynál" azt a két egymásba nyíló szobát: 926 2, 47| nincs vége.~ ~A törvény még azt is akarja tudni, hogy szülők 927 2, 47| Szentháromságot.~ ~A bécsi pap azt állítja, hogy az nem lehet.~ ~ 928 2, 47| A polgári törvénykönyv azt állítja, hogy lehet.~ ~A 929 2, 47| menyasszonyostul.~ ~Akkor aztán azt mondják neki: hogy no, hát 930 2, 47| majd elmondja a többit.~ ~Azt a napot türelmetlenül várta 931 2, 47| természetesen ő szerezte be Pesten. Azt ugyan jól tette, mert Edit 932 2, 47| megbetegedett a kisfia, hogy azt nem hagyhatja otthon. Testvérének 933 2, 47| annak is örült nagyon.~ ~Még azt is tudatta aztán vele a 934 2, 47| vette el. Az isten rendelte azt így. Legalább az iskolában 935 2, 47| így. Legalább az iskolában azt tanítják.~ ~Csakhogy végre-valahára 936 2, 48| kicsi feleségem. Tudod-e azt, hogy mi szegény emberek 937 2, 48| Én nem tudom, mire lehet azt elkölteni. Hisz az tömérdek 938 2, 48| varrni fogok pénzért.~ ~- Ó, azt nem engedem. Azt az én kicsikém 939 2, 48| Ó, azt nem engedem. Azt az én kicsikém nem fogja 940 2, 48| levest abban az egy edényben; azt félretette a kályha egyik 941 2, 48| edényben a húshoz való mártást; azt is félretette egy csészében; 942 2, 48| követeléseiket.~ ~Az öreg Salamon azt ígérte, hogy eljön egy és 943 2, 48| annál közelebb egymáshoz. Azt hiszem, nemigen ijednek 944 2, 48| előkerült a másik is. Biz azt pohárszéknek használták. 945 2, 48| addig erőszakoskodott, míg azt a teljes összeget be nem 946 2, 48| szokták: ketten egy székre. Én azt szeretem látni.~ ~- Amit 947 2, 48| kapitális! Mert ne higgyék azt, hogy valaki csak azért 948 2, 48| tartják. Én nem tartom. Én azt mondom, hogy becsületesnek 949 2, 48| Liedenwall Edit kisasszonyt, s azt Plankenhorsték nevelésére 950 2, 48| megbízva; de a titkár, ki azt leírta, elárulta azt a Plankenhorst 951 2, 48| ki azt leírta, elárulta azt a Plankenhorst nőknek. Azok 952 2, 49| Kissé önfejű és makacs, de azt a nevelés szelídítheti, 953 2, 49| fogadott szülőivel.~ ~Richárd azt mondta, hogy ez csak a kamaszévek 954 2, 49| öltözet volt a nyakába hányva. Azt mondta, hogy a másikat ellopták 955 2, 49| törve egy kulcs.~ ~Mintha azt a szekrényt akarta volna 956 2, 49| talált oda?~ ~A közmondás azt tartja, hogy titkok, amiket 957 2, 49| rábizonyítva, hogy megtébolyodott. Azt most az őrültekházában tartja. 958 2, 49| gondolt: hazavitte magához. Azt tette fel, hogy ebből a 959 2, 49| előléptetését eszközölje. Azt el is érte. Palvicz Károly 960 2, 49| szerencsétlen vagyok.~ ~- Azt mindjárt gondoltam. De hát 961 2, 49| mint könnyelmű pazarló. Azt mondom, keress magadnak 962 2, 49| elismervényéből. Önnek atyja azt kívánta, hogy ez összeget 963 2, 49| megjelent a fia szállásán. Azt azonban zárva találta. A 964 2, 49| Az nem lehet! Én ismerem azt a hölgyet nagyon közelrül. 965 2, 49| egyiket. Fekete láncon hordta azt keblében.~ ~És dicsőülten 966 2, 49| bocsáthatja meg magának soha azt, amit tett! ~ ~Az ősz úrnő