Rész, Fejezet

 1       1,      1|      amiből mint nyomorék támadtam föl. Az orvosok megmondták,
 2       1,      4|          áttört öv szorítá, keblét föl nyakáig gyöngyfüzérek fedték,
 3       1,      4|    villámlobbanás kék fénye deríté föl egy-egy pillanatra a nappali
 4       1,      4|           másik szellentyűt emelte föl, s kitekintett.~ ~A hátrahagyott
 5       1,      4|          az imsik nyugtalanul állt föl helyéből, s ijedten nézegetett
 6       1,      5|           a zajra, odakiált hozzá (föl sem tette, hogy ha huszár,
 7       1,      5|          méltatlankodással támadva föl helyéből.~ ~- Az, hogy te
 8       1,      6|       hagynak este a lépcsőn alá s föl szaladgálni, s az estélyen
 9       1,      8|           nap, s csak olyankor kel föl, mikor vásáros érkezik,
10       1,     10|            csók közé, hogy egymást föl ne keresse?~ ~- Ó, én drágám...
11       1,     12|            és dühtől sápadtan kelt föl elnöki székéből, még egy
12       1,     13|          mit az erősek kinevetnek, föl sem vesznek, de melynek
13       1,     13|             A nép tolta maga előtt föl a Plankenhorst-ház lépcsőin,
14       1,     15|          Mindennapi tréfa volt ez, föl sem vették.~ ~Fritz átadta
15       1,     15|             Délig tudna aludni, ha föl nem keltenők, s este ilyenkor
16       1,     15|            édes bámulattal tekinte föl rá.~ ~- Hallotta ön már
17       1,     15|            az meredeken emelkedett föl. Egy gyaloghídon át kellett
18       1,     17|      szállásodon, s még ma egyszer föl fog itt keresni.~ ~- De
19       1,     18|            öreg legény, jegyezgeté föl ezt sorban; s ma is tanúskodik
20       2,     20|        kastély udvarából!~ ~Hegyen föl, hegyen le egész késő estig
21       2,     20|           asztalra papírt teríttet föl, kalamárist, tollat hozat,
22       2,     21|        lelkét nem veszítve, kiálta föl:~ ~- És ha talál, az a legszebb
23       2,     24|         jókora daganat, de azt már föl se vette.~ ~- Holnapután
24       2,     24|           a kis meghalást még csak föl se venné; mintha igen természetes
25       2,     24|           arra kért, hogy keressem föl önt, és híjam oda hozzá;
26       2,     24| nyomocskáját a másik után fedeztem föl. Itt egy keresztelőlevelet.
27       2,     26|       Soror Remigia ijedten szedte föl a köpönyegét, hogy meneküljön
28       2,     28|           Boksa Gergőre, míg végre föl merte neki azt a kérdést
29       2,     28|     akadályozva voltak? Már teszem föl magam is.~ ~Boksa igen biztató
30       2,     28|       lábáig leérjen. S a világért föl nem emelte volna szemeit,
31       2,     30|           a kitörő vulkán, csapott föl a láng az égre, a csillagokig
32       2,     30|         égre, a csillagokig hányva föl égő üszkeit s az üszkök
33       2,     31|   négyszög-udvaron egyik a másikat föl nem emészti.~ ~Egy ilyen
34       2,     33|        kérdést:~ ~- No már, teszem föl, egy olyan emberrel mit
35       2,     36|           a paripa nyerítése verte föl.~ ~Széttekintett. A figyelmes
36       2,     43|             ma tudtam meg, hogy ön föl fog mentetni Magyarország