Rész, Fejezet

 1       1,      1|           Egyetlen csók, amit az ön édes ajka ad nekem, meg fog ölni.
 2       1,      4|           szemek, nem ittasíták meg édes szavak, titkos kézszorítások.~ ~
 3       1,      5|        magyar ne legyen):~ ~- Ugyan édes tiszt úr, legyen olyan jó,
 4       1,      6|   Restauráció lesz megint?~ ~- Nem, édes öcsém. A szellem és igazság
 5       1,      9|          NŐI BOSSZÚ~ ~- Hja bizony, édes lelkem, Arankám, a tisztelendő
 6       1,      9|      elviszik Kufsteinba. A bizony, édes lelkem. Hanem azért csak
 7       1,      9| elhagyottaknak. Az Isten áldja meg, édes lelkem, Arankám.~ ~Ilyen
 8       1,     13|          Ugye, megteszi ön, kedves, édes házinspektor?~ ~A portás
 9       1,     13|            napján.~ ~Hanem ha e sok édes, mámorító csók között egy
10       1,     13|         tetszik, mintha még most is édes volna tőle a szívünk; pedig
11       1,     13|          alatt Alfonsine keze, mely édes, titkos szorítással tudat
12       1,     15|             az vezette őt idáig. Ez édes hit egészen megnyugtatá.
13       1,     15|             Te Edit vagy?~ ~A leány édes bámulattal tekinte föl rá.~ ~-
14       1,     15|         anyjuk nem sír utánuk, csak édes könnyeket.~ ~- Mit tegyek?~ ~-
15       1,     17|          anyáé!~ ~- Hogy jössz ide, édes, kedves anyám?~ ~- Nagy
16       1,     17|           kívánjon megtelni.~ ~- Ó, édes jó anyám, hiszen fiaid élnek!~ ~
17       1,     18|       üvöltés verte fel valamennyit édes honnjártából. A paripák
18       2,     20|       parancsára történik.~ ~Milyen édes érzelem az, mikor az ember
19       2,     20|          megfordítva: hasonlít azon édes ámulathoz, mikor a szuverén
20       2,     20|        mivel hosszabbíthassa meg az édes otthonlét perceit.~ ~- Ha
21       2,     20|            emberrel.~ ~- Hát aztán, édes barátom, mi sajnáljunk egy
22       2,     22|                De az ég szerelmére, édes barátom - szólt hozzá Ödön -,
23       2,     22|        Másképp kell ezzel beszélni, édes bátyám! - szólt Richárd
24       2,     23|    bántalmak jól táplált emléke, az édes gyűlölet s a haza keserű
25       2,     28|             szólt hozzá:~ ~- Ugyan, édes Gergő öcsém, adja nekem
26       2,     28|         kérdést tenni, hogy "Ugyan, édes Boksa barátom, nem tudná
27       2,     29|     paripámról való gondoskodással, édes földim. Hanyadik ajtó azon
28       2,     32|         Richárd.~ ~- Annyit bizony, édes lelkem, nagyságos úr; s
29       2,     32|             havi élelmére?~ ~- Jaj, édes lelkem, nagyságos úr; azt
30       2,     32|            anyajegy.~ ~- Ó, bizony, édes lelkem, azt ugyan jól teszi,
31       2,     32|       meghalok szomjan."~ ~- Tudja, édes lelkem, nagyságos úr, azért
32       2,     32|         hozzon neki vizet!~ ~- Jaj, édes lelkem, nagyságos úr, betegnek
33       2,     39|           Lelkemben hangzik most is édes szavad: "Kövesd, amit szíved
34       2,     49|            nyakamra jöjj.~ ~- Fiam! Édes fiam!~ ~- Bezzeg, amíg jó
35       2,     49|            nem mondtad, hogy "Fiam! Édes fiam!" Én magam is alig