Rész, Fejezet

  1       1,      1|         márványarcú hölgy nem állhatta meg, midőn e két kép előtt elhaladt,
  2       1,      1|            távoznak, vagy Ödön odakünn meg nem házasodik. Ne féljen
  3       1,      1|    Oroszországban csak egyszer történt meg, hogy a pap leányát nőül
  4       1,      1|               hármat a gyakorlat hozza meg. Ott egy egész meghódítatlan
  5       1,      1|              kényeztetni, hogy tanulja meg felhasználni az idegent
  6       1,      1|           megerősödnek, amíg helyeiket meg tudják állni! Marie! Nőm!
  7       1,      1|                volt ön; most sem szűnt meg az lenni. Én nagyon szerettem
  8       1,      1|          súlyos betegséggel látogatott meg Isten, amiből mint nyomorék
  9       1,      1|              az ön édes ajka ad nekem, meg fog ölni. És én itt haldoklom
 10       1,      1|          életerőmet. Ebben örökítettem meg nevemet. E néven a jelenkor
 11       1,      1| visszaparancsolhatatlanul, s nem várta meg, míg a nagy, hatalmas, kőszívű
 12       1,      1|             fektetve rebegé:~ ~- Halld meg, Uramisten, és úgy bocsásd
 13       1,      1|      teljesíteni Teelőtted! Úgy segíts meg engem, véghetetlen hatalmasságú
 14       1,      2|              rangbeli igényeik szerint meg lehetnek elégedve.~ ~Midőn
 15       1,      2|                 nagy Isten!~ ~Hallgasd meg ez órában a mi könyörgésünket...~ ~
 16       1,      2|                fölött.~ ~Mert ki védné meg, ha nem a te végtelen irgalmad
 17       1,      2|                 mely császár védelmezi meg őt ottan, ahol sár és hamu
 18       1,      2|             amidőn vétkezik.~ ~Bocsáss meg neki az égben; valamint
 19       1,      2|            vissza a földre, és szállja meg gyermekeit, hogy mindaz,
 20       1,      2|            apának bűne volt, forduljon meg, és legyen a fiakban erény
 21       1,      2|              fekszik benne!~ ~Hallgasd meg, Uram, a te szolgádnak imáját,
 22       1,      2|      dörgedelmes szavakat, tökéletesen meg volt elégedve a látottakkal
 23       1,      3|           hallgatói közül, akinek azon meg nem esett a szíve, hogy
 24       1,      3|               imádságnak, amit jó volt meg nem hallani.~ ~Szörnyű esetnek
 25       1,      3|                jelentett, hogy mármost meg van kefélve -, az érdemes
 26       1,      3|                ház leszakadt volna is, meg nem akadályozandá Zebulont,
 27       1,      3|        megtanul imadkozni, ha mig edig meg nem tanulta. Maj adminisztrátor
 28       1,      4|           szoktak, akiket csak az hall meg, akinek lelke nyitva nem
 29       1,      4|             szép szemek, nem ittasíták meg édes szavak, titkos kézszorítások.~ ~
 30       1,      4|                s addig az ember nem él meg csupa leánynézésből. Gyere
 31       1,      4|          szökünk ki, ott vár a szánkóm meg a bundáim. Csak nem fogadkoztál
 32       1,      4|       valamelyik cukorfőzőt látogatjuk meg.~ ~- Hát nem bánom - szólt
 33       1,      4|               a belépti díj. Nem bánod meg.~ ~Ödön nem szólt ellen.
 34       1,      4|           dísze.~ ~A hölgy bámulva áll meg a falnyílás között.~ ~-
 35       1,      4|                én lelkemnek a fele: te meg a másik fele.~ ~Azzal hirtelen
 36       1,      4|    rácsozatának, s egyszer sem fordult meg, hogy a künn látható "pièce"-
 37       1,      4|               rafinériáig" leég. Aztán meg nem is csinálnak ott sem
 38       1,      4|             hogy amiért a quadrille-ra meg nem jelentél, arsenicumot
 39       1,      4|              télen senki, csak a posta meg a kereskedő.~ ~- Mindegy.
 40       1,      4|                s két pár drótpisztolyt meg egy-egy görög handzsárt
 41       1,      4|               barátja kezét.~ ~- Vallj meg hát egyet. Két szemet látsz-e
 42       1,      4|               E tünemény oka nemsokára meg lett magyarázva. Észak felől
 43       1,      4|          mindjárt megtudod.~ ~A burána meg szokta azt mondani maga,
 44       1,      4|                a megindult mennydörgés meg nem állt többé, úgy látszott,
 45       1,      4|             korbácsával, csak mondanád meg, merre akadunk a Dnyeperre,
 46       1,      4|                  Azután Leonin szólítá meg:~ ~- Jó napot, vitéz, honnan
 47       1,      4|            kivel beszél.~ ~Ló és lovas meg voltak fagyva.~ ~Egy lovasszobor
 48       1,      4|              tudna, csak azt mondhatná meg, hogy merre van a másvilág -
 49       1,      4|   tájékozhatnám magamat, merre van dél meg észak. Nincs nálad, Ödön?
 50       1,      4|                a következő percben már meg volt fordítva a szán villája,
 51       1,      4|              tíz, nem húsz, hanem száz meg száz; és ki tudja, mennyi
 52       1,      4|                No, ezek már nem kapják meg azt a három lovat - szólt
 53       1,      4|                Négy ordas ott települt meg a csonka fenyőfa alatt,
 54       1,      4|             kerültek. "No, most fogjuk meg őket!" - gondolta a négy
 55       1,      4|               jól van; ha nem mentheti meg, fél lábon, fél korcsolyával
 56       1,      4|          felmerülni.~ ~Sietve ragadták meg csáklyáikkal.~ ~Leonin,
 57       1,      4|        rántották mind a kettőt.~ ~Ödön meg volt merevedve, szemei lecsukva
 58       1,      5|              jöjjön ide, és magyarázza meg a dolgot ezeknek a stomfaxoknak,
 59       1,      5|            Ugyan kérem, magyarázza ezt meg ezeknek a kópéknak; én nem
 60       1,      5|            mifelénk nem beszélik, ezek meg nem tudnak semmiféle más
 61       1,      5|            diákul, görögül, hebraeusul meg jóformán arabusul is.~ ~-
 62       1,      5|               pajtásom, akik közül egy meg akar velem verekedni, s
 63       1,      5|               tiszt mosolyogva szorítá meg az öreg pap kezét. ~ ~-
 64       1,      5|                a rendes városban. Majd meg arra a gondolatra jön, hogy
 65       1,      5|              vigasztalódására pillantá meg az iménti huszártisztet,
 66       1,      5|       fogyatkozása.~ ~- No, nem vágták meg az urat?~ ~- Dehogy vágtak
 67       1,      5|                urat?~ ~- Dehogy vágtak meg, páter!~ ~- Hát micsoda?
 68       1,      5|               Hát micsoda? Az úr vágta meg az ellenfelét?~ ~- Kapott
 69       1,      5|            fáról a szárdellát, a másik meg ezt nem akarta hinni; ezen
 70       1,      5|            meghallgatja a bajomat, még meg is köszönöm. Egészen idegen
 71       1,      5|               Ez nagy szó. Kit sértett meg és mi módon?~ ~- Hát elmondom
 72       1,      5|           kuruc legény vagyok.~ ~Aztán meg egy kis családi zsúrlódás
 73       1,      5|               gavallér fia volt, nekem meg csinos leányom. Aztán énnekem
 74       1,      5|        felségsértés miatt. Pedig nézze meg az úr, és legyen ítélő bírám;
 75       1,      5|                     No, az Isten áldja meg érte. Bár az úr volna a
 76       1,      5|             beszélnek hozzá, hallgassa meg, a száját jól befogja; aztán,
 77       1,      5|         beszélnek többet, akkor hajtsa meg magát; igyekezzék háttal
 78       1,      5|            Mert Bécs drága.~ ~- Amiatt meg ne legyen aggodalma, szentatyám;
 79       1,      5|                mennem. Hát Isten áldja meg, öregem.~ ~A pap hálálkodott
 80       1,      5|               kárba vesszen (már úgyis meg kell fizetni), hát csak
 81       1,      5|              ember. Kár, hogy legalább meg nem kérdeztem, kinek híják.
 82       1,      5|           lábszárai büszkék arra, hogy meg lehet ismerni rajtok azt
 83       1,      5|              embert, aki lóháton járta meg Párizst, Nápolyt és Moszkvát.~ ~-
 84       1,      5|           pisze; az hozott egy bukétot meg egy levelet: a bukét ott
 85       1,      5|           Felültem rá alig szorítottam meg a térdemmel, mind a négy
 86       1,      5|              úr nagyon vakarta a fülét meg az ábrázatját.~ ~- Majd
 87       1,      5|                eltakarítottam!~ ~Ebben meg kellett nyugodni.~ ~- Gyújts
 88       1,      5|        dohányod nagyon erős.~ ~- Talán meg is érezné rajtad őméltósága,
 89       1,      5|            hogy az eddigi havi segélyt meg fogja kettőztetni, s hogy
 90       1,      5|    diníroztam-e, vagy idehaza traktált meg Pál úr görög olvasóval meg
 91       1,      5|             meg Pál úr görög olvasóval meg angyalbakanccsal?~ ~- Tudod
 92       1,      5|              hogy "köszönöm". Köszönje meg amaz, hogy ő elvette.~ ~-
 93       1,      5|               megkértek, hogy hívjalak meg a nevükben személyesen.~ ~
 94       1,      5|         elefántnak. Jól van no, öcsém. Meg ne ijedj, nem adom vissza
 95       1,      5|         Plankenhorsték estélyére, tedd meg a kedvemért, beszélj a méltóságos
 96       1,      5|       horkolnak, mint más ember. Engem meg nem ijesztesz velük. A főnököd
 97       1,      5|                igazán ülj le, és igyuk meg ennek a szent békekötésnek
 98       1,      6|              hanyadik ivadéknál szűnik meg ez a reagens hatással bírni
 99       1,      6|                Pál úr!~ ~- Ugyan mondd meg, Richárd, miért húzódozol
100       1,      6|              Pál úr, aztán borotváljon meg! - mondta az öregnek Richárd.
101       1,      6|           nyájasan és magyarul szólítá meg:~ ~- Szervusz, Richárdkám!
102       1,      6|                 Adieu. Kedves anyádnak meg fogom mondani, hogy te egészséges
103       1,      6|              kegyteljes mosollyal vált meg tőle, mintha az csupa merő
104       1,      6|                Hát ha ő per tu szólíta meg.~ ~- De hát nem ismered?
105       1,      6|      félrehúzni valami szögletbe, hogy meg ne hallja valaki más is,
106       1,      6|          történetre a pesce canelláról meg a stockfischről.~ ~Jenő
107       1,      6|                Richárd megütközve állt meg.~ ~- Micsoda? Ez a családhoz
108       1,      6|       megfelelni.~ ~- Nomármost mondja meg, hogy mit parancsol; aztán
109       1,      6|             tekintetével se bánthassam meg kegyedet, még a szememet
110       1,      7|           ezután vezetve a társaságba; meg lesz mindenkinek mondva,
111       1,      7|                kis bakfis! Ugyan tegye meg neki ezt az örömet.~ ~...
112       1,      7|                cercle" holnap tartatik meg.~ ~- Csodálatos, hogy azt
113       1,      7|                szememmel se sérthessem meg, tekintetemet sem fogom
114       1,      7|             pokol nyomásátul szabadult meg. - És most egyet kérek öntől,
115       1,      7|          Richárd. - Ne kísérjen ön ki! Meg ne lássa valaki ezeket a
116       1,      7|            Ezek már az enyéim. Mutassa meg, melyik a főajtó kulcsa.
117       1,      8|               iránti hajlam.~ ~Egészen meg volt magával elégedve a
118       1,      8|             hogy vesse a tűzre.~ ~- Én meg azt értettem alatta, hogy
119       1,      8|           képet, amit az arcáról sokan meg fognak ismerni.~ ~Ráakadt
120       1,      8|         kapitány úrnak, hogy tisztelje meg szegény házamat személyes
121       1,      8|         beszélni. Az nem eladó. Én azt meg akarom semmisíteni.~ ~A
122       1,      8|         származott ide; soha azt senki meg nem tudja tőle. Pompás kabinetdarabok
123       1,      8|             Salamontul egyik sem tudja meg, kitől jöttek azok. Miért
124       1,      8|            szobát, melynek minden fala meg volt rakva arcképpel.~ ~
125       1,      8|            rámája.~ ~- De ugyan mondja meg, hogy kerül ennyi egymáshoz
126       1,      8|            került ennek a szegére.~ ~- Meg tudnám ám én azt is szerezni.
127       1,      8|             eredj ide vagy amoda, nézd meg jól ezt vagy amazt; azután
128       1,      8|       Crivelli-penge.~ ~Salamon nagyon meg volt sértve.~ ~- Ah, uram.
129       1,      8|                úr azt a képet rámástul meg még egy aranyat ráadásul,
130       1,      8|                akarja, vagy nem. Akkor meg fogja ön érteni, amit önnek
131       1,      9|              felmenni a katedrába; már meg Bécsbe is fölcitálták. Legalábbis
132       1,      9|         elhagyottaknak. Az Isten áldja meg, édes lelkem, Arankám.~ ~
133       1,      9|             éppen a paplak előtt szűnt meg.~ ~Hintó állt meg az ajtó
134       1,      9|                szűnt meg.~ ~Hintó állt meg az ajtó előtt.~ ~A leány
135       1,      9|              leány visszarettenve állt meg a belépő előtt.~ ~Özvegy
136       1,      9|                 Legyen ő a tied. De te meg azután légy az enyim. Legyen
137       1,      9|             érezni is tudjon? Hanem én meg foglak győzni téged. Én
138       1,      9|             fölmetszé, hogy a pecsétet meg ne sértse; s azután kibontá
139       1,      9|      címborítékon elkövettem. Hogy önt meg ne rémítsem, utánoztam barátom
140       1,      9|               alélt.~ ~Ne rettenjen ön meg: Ödön nagy veszélyben forgott;
141       1,      9|           önrémülete mellett, mennyire meg van indulva a leány.~ ~Annak
142       1,      9|             hózivatarba, nem kergetnek meg bennünket a farkasok; nem
143       1,      9|              nem távoztam mellőle, míg meg nem kérdhetém tőle: ragyognak-e
144       1,      9|                hogy a papék szolgálója meg az egyházfi azt mondták,
145       1,     10|                bizony. Honnan sejtette meg Szalmásné asszonyom?~ ~-
146       1,     10|              jön? Vajon hogyan érkezik meg?~ ~- Természetesen, hogy
147       1,     10|              megcsókolva.~ ~Ott azután meg sem állapodott, átköltözött
148       1,     10|             Még jó világossal érkeztek meg a falu alá.~ ~A kertek alatt
149       1,     10|           anyja szívén keresztül tenné meg körfutását. Egy eltűnt szellemhez
150       1,     10|                mást kövess?~ ~- Az idő meg fog arra tanítani, anyám.~ ~-
151       1,     10|            Egyéb okom is volt rá. Tudd meg tehát. Atyád végakaratában
152       1,     10|               alatta, hogy én feleljek meg e tehernek?~ ~- Ha atyánk
153       1,     10|            szavadat. Legalább tekintsd meg az arcképét egyszer! Jer,
154       1,     10|         hatalma a világnak akadályozna meg két szívet, hogy egymásra
155       1,     10|            boldogságot? Nem dobbanik-e meg kővé lett szíved, mikor
156       1,     11|             napra közelről és távolból meg voltak híva az ismerősök,
157       1,     11|                    Hát itt sem ijedünk meg tőlük, Zebulon barátom.~ ~
158       1,     11|       keresztülesett, az ő fejében ért meg eszmeképpen; úgyszólván
159       1,     11|       legnyájasabb mosolygással ragadá meg a rettegett alak kezét.~ ~-
160       1,     11|                nagy bámulatára.~ ~- Is meg van vőleginyel eligedve,
161       1,     11|             tiszteletes ur?~ ~- Nagyon meg vagyok elégedve.~ ~Zebulon
162       1,     11|              mély bölcsességgel jegyzé meg:~ ~- Ahonnan ő megjött,
163       1,     11|         családfőben, kit az ég tartson meg sokáig hazánk javára.~ ~("
164       1,     11|                úr.)~ ~ ...engem bízott meg kérő násznagyképpen...~ ~("
165       1,     11|      mosolygása.~ ~Még csak most tudta meg mindenki, milyen szép ez
166       1,     11|          Pardon!~ ~("Mar harmacor lépi meg tyukszememet ez a gróf" -
167       1,     11|               anyja mondását: "Gondold meg, mikor szólj, mikor mondd
168       1,     11|                kell előrukkolni; aztán meg Szalmás uramnak csak lesz
169       1,     11|             virágos káromkodások adták meg. Mondattak hatalmas kitörések
170       1,     11|             végül mikor már nagyon jól meg volt vetve a jókedvnek az
171       1,     11|                sötétben, mert ki látja meg akkor a földre esett pénzt.~ ~
172       1,     11|           Csupán a kezdő frázis maradt meg a nyelvén, azt el is indította:~ ~-
173       1,     11|              diurnumom mármost ki adja meg?~ ~Ez volt pedig a fő-fő
174       1,     12|               nem holdban, hanem Saros meg Zemplin varmegyében, akibül
175       1,     12|            aszkétai szigorral tartotta meg. Hideg is volt, esős idő;
176       1,     12|                akinek tetszett.~ ~Most meg sem mozdultak.~ ~Elvégre
177       1,     12|           szónokot az mind nem zavarta meg: ha ellenfelei kiabáltak,
178       1,     12|              akció, akció!"~ ~Tormándy meg sem állt a beszéde közepén;
179       1,     12|                le vele!" ordítás tölté meg a termet.~ ~De mind a kétnemű
180       1,     12|            legfeljebb azon botránkozik meg, ha az általános "tintamarre"
181       1,     12|              publikum füle dobja ugyan meg van már elégedve a lárma
182       1,     12|       Másodszor: a fehér toll nem unta meg délután négy óráig sem a
183       1,     12|            tollas szónokok nem ijedtek meg a fiskális akcióktól; fizettek
184       1,     12|        Negyedszer: a tekintetes rendek meg most hozzá nem akarnak egy
185       1,     12|             rögtön, hogy a légydongást meg lehetett volna hallani.~ ~
186       1,     12|              ülést.~ ~Erre azután száz meg száz hang ismételte:~ ~-
187       1,     12|             nem elég.~ ~- Tehát legyen meg, amit önök kívánnak! - kiálta
188       1,     12|               megbabonázta tán őket?~ ~Meg. ~ ~Egyike volt ez a sors
189       1,     12|     keresztültéve előttük.~ ~- Vissza! Meg ne mozduljatok! - rivallt
190       1,     13|               az utcára, nem mutogatom meg neked a feltört kövezeteket,
191       1,     13|             majd valami új hírt hoz, s meg csak visszajön egy perc
192       1,     13|          császár parancsából nyittatik meg.~ ~- Az lehetetlen.~ ~-
193       1,     13|                a haja szála sem görbül meg; csak bízza rám magát.~ ~-
194       1,     13|               magát.~ ~- Ó, mentsen ön meg akárhogyan. De mégis szeretném
195       1,     13|             zajra; odafutott hozzá, de meg nem ölelte; ó, ez a két
196       1,     13|             inasainak, hogy gyújtsanak meg minden lámpát, rakják a
197       1,     13|          fölkeresi Alfonsine lakát. Ha meg nem védheti is, legalább
198       1,     13|               pillanatban az ifjú szív meg nem bír tagadni? Ezek az
199       1,     13|               Előtte, mögötte beszélik meg újra elbeszélik a nap hőstetteit;
200       1,     13|                zokogás hangja szakítja meg a mozgó csendet. Az elvonuló
201       1,     13|      országgyűlés küldöttsége érkezett meg Pozsonyból.~ ~Az az öröm,
202       1,     13|               e nap öröméért valakinek meg kell fizetni?~ ~Talán tud
203       1,     14|               kalapos alakok töltötték meg e termeket, s beszéltek
204       1,     14|          szólásformával Jenő.~ ~- Tudd meg, bajtárs, hogy a szabadság
205       1,     14|             magának tetszik, ne álIjon meg vele sehol, csak ebéd idején
206       1,     14|               Csak testvérét látogatta meg néha; azt is csak azért,
207       1,     14|               a kezét.~ ~Ebben Richárd meg is nyugodott.~ ~Akármi növeldében
208       1,     14|          szétvert hadat mindenütt újra meg újra a háta mögött találni;
209       1,     14|                 most örülj, most öleld meg ellenségeidet, hallgass
210       1,     14|               hát kíváncsi vagyok.~ ~- Meg fogod azt látni. Egy lelkesítő
211       1,     14|             vagyunk. Most ismerkedtünk meg a barikádokon.~ ~- Az én
212       1,     14|                ötletek. Ők ismertetnek meg bennünket a reakció fondorlataival;
213       1,     14|           fejét.~ ~- No, majd mindjárt meg fogod őt látni. Többen vagyunk,
214       1,     14|        aulavezér a feladatot, amellyel meg kell küzdenie.~ ~Ah, ez
215       1,     14|        legelőször is a bámulat ragadja meg: honnan kerülhet elő a civilizált
216       1,     14|              nem Schiller. Aki a népet meg tudja nevettetni, az a győztes.
217       1,     14|             publikumodat, mert én majd meg találom őt ríkatni.~ ~Mausmann
218       1,     14|              oltárunk van; ne áldozzuk meg rajta egymást. Még lehet
219       1,     14|            veszélyről, mint magyarázza meg neki, hogy miért kell a
220       1,     14|             egy ismerős arcot pillanta meg Richárd, egy arcot, melynek
221       1,     14|               No, ha idenéz, hát lássa meg, ki az a férfi, aki őt szereti!
222       1,     14|             kiállta a próbát, még csak meg sem csorbult.~ ~Az óriásnak
223       1,     14|           fegyveres csapat akkor látja meg egymást százlépésnyi közelségben.~ ~
224       1,     14|                 Kik vagytok? - szólítá meg a fegyveres csapatot Richárd
225       1,     14|                 megvédi-e, s hogy védi meg az apácákat.~ ~De Edit ott
226       1,     15|              holnap, holnapután aligha meg nem találom az elvesztett
227       1,     15|          szerelmemet sajnálom. ~ ~- Én meg örülök, hogy nincsen nálam.~ ~-
228       1,     15|               nincsen nálam.~ ~- Ígérj meg egyet.~ ~- Akármi legyek.~ ~-
229       1,     15|                a politikával; irántunk meg éppen le vannak kötelezve;
230       1,     15|             Plankenhorst-ház előtt áll meg, a kocsis maga száll le
231       1,     15|               az ő választottait, hogy meg ne üssék lábaikat a kőben.~ ~-
232       1,     15|               jöjjön a szobába.~ ~Edit meg akarta előzni.~ ~- Majd
233       1,     15|     tekingetett széjjel: nem hallják-e meg a falak, a képek, a szobrok?~ ~-
234       1,     15|          lehetett. Ma délután érkezett meg. Goldner beszélt vele. Nem
235       1,     15|              neki, hogy éjjel kísértse meg az ostromvonalon másodszori
236       1,     15|               Csak hadd beszéljen! Ezt meg kell neki engedni; hadd
237       1,     15|               lesz nekik. A huszárokat meg fogják tizedelni. Richárd
238       1,     15|          egyszer, a történet vége felé meg fogjuk érteni; addig higgyük
239       1,     15|             közöny miatt. Nem állhatta meg, hogy egy hüllő hideg haragjával
240       1,     15|         valamit, hogy Richárd kapitány meg ne szagolhassa előre a puskaport.
241       1,     15|           puskaport. Ennek az embernek meg kell halni! S ha minden
242       1,     15|            szálát angyalok őriznék is, meg fog halni.~ ~Rettenetes
243       1,     15|           Rettenetes egy leány!~ ~Most meg már a fromage de Brie-ből
244       1,     15|              Csak egyszer-egyszer állt meg, mikor az óra ütött. Két
245       1,     15|             kell lenni. De hogy lásson meg most egy utcanevet, egy
246       1,     15|           rémület vad erejével ragadta meg azt mindkét kezével.~ ~-
247       1,     15|           házban?~ ~- Csak énnekem azt meg kell találnom.~ ~- Kivel
248       1,     15|              vele itten, amit akarnak; meg is ölhetnék, el is temethetnék
249       1,     15|       temethetnék itten; sohasem tudná meg senki.~ ~Azért csak csendesen
250       1,     15|       Baradlayné asszony! Önnek a fiát meg akarják ölni!~ ~A nő összerándult,
251       1,     15|               asszonyom, szabadítsa őt meg!~ ~És erőszakosan fonta
252       1,     15|          beszélték, hogy vőlegényemnek meg kell halnia. Meg kell neki
253       1,     15|         vőlegényemnek meg kell halnia. Meg kell neki halni irtóztató,
254       1,     15|              gyermek volt.~ ~- Gondold meg, hogy életünkkel játszunk.~ ~-
255       1,     15|       választok ki, ami csak vesszőbül meg vászonbul van, és abba csak
256       1,     15|             így megszalajtasz engem is meg a Fra Kodlt is? Tu nárische
257       1,     15|              jönni. Csak akkor szólalt meg az egyik lóhátrul halk,
258       1,     15|  tiszteletteljes gyöngédséggel csókolá meg annak kezét anélkül, hogy
259       1,     15|                elkezdte olvasni, akkor meg éppen nem tudta őket a tűzbe
260       1,     15|           tűzbe vetni. Ki tudja, hátha meg sem égnének abban? Ki tudja,
261       1,     15|             keresni! Éppen tegnap halt meg. A trombitás. Kicsapott
262       1,     15|                a városban nem tudhatta meg senki. Azt még nem árulhatta
263       1,     15|           sötét, dacos flegmával mondá meg az igazat:~ ~- Más jelszóval
264       1,     15|           nyitva maradt, keze úgy állt meg, ahogy azt, kardját felkapva,
265       1,     15|            alul, ijesztő rémül jelenve meg más vidékek ismerősei előtt -
266       1,     15|              nem kiálthat! Tudták. Azt meg lehet ostorozni, meg lehet
267       1,     15|               Azt meg lehet ostorozni, meg lehet gázolni, testét szétdarabolni;
268       1,     15|      hazajöttek. Csak te nem hallottál meg minket.~ ~- Hallgatlak,
269       1,     15|                hozzá: "Asszony! Fiadat meg akarják ölni, rettenetes,
270       1,     15|                 Mit tegyek?~ ~- Tanuld meg közkatonáidtól. A tábori
271       1,     15|            városba.~ ~- Anyám! Gondold meg, hogy holnap be lesz véve
272       1,     15|             miattam. Megfenyítenek, de meg nem ölnek. És azután jó
273       1,     15|             halk "éljen" sóhajtás száz meg száz elfúlt kebelből.~ ~"
274       1,     15|               jutott, hogy ismerkedett meg Richárddal.~ ~- No, hát
275       1,     15|                legelsőnek Frau Bábi. - Meg ne egyél! Nagyanyád jön,
276       1,     15|                csak alezredes - jegyzi meg rá a tiszt.~ ~- Tegnap este
277       1,     15|                 nem volna fia. Hagyjon meg engemet babonáimban: kísérjen
278       1,     15|             került rendre. Edit azt is meg hagyta magán történni.~ ~
279       1,     15|           elviheti a dolgot! Akkor már meg is szöktek. Én magam nyitottam
280       1,     15|                 Azt persze nem mondták meg neki soha.~ ~
281       1,     16|              hogy ebben az órában ezer meg ezer, földtől megváló lélek
282       1,     16|       légiójából.~ ~Csak fél karja van meg, az sem visel már kardot;
283       1,     16|                azt, hogyan kell! És ha meg kell is halni, akkor is
284       1,     16|                mennyországából tanulni meg, milyen lehet a paradicsom
285       1,     16|           szembehunyásig.~ ~De sokszor meg kellett odáig állnia, hogy
286       1,     17|        Felkölteni őt álmából, s máskor meg általa felköltetni. - A
287       1,     17|              fog, még akkor sem mondta meg.~ ~Jenő is végighallgatá
288       1,     17|        elítélik? Fogságra vetik? Talán meg is ölik?~ ~Hogy saját magával
289       1,     17|               már nem bánja. Ha együtt meg kell is halnia vele, az
290       1,     17|               el az övé is. A pisztoly meg van már töltve; még annak
291       1,     17|              Kicsoda? - kérdé Jenő, ki meg volt ijedve Alfonsine jöttétől,
292       1,     17|           vállait.~ ~Jenő egyre jobban meg volt rémülve.~ ~- Az égre!
293       1,     17|           elvesztém az enyimet. Ki véd meg engem, ha ön nem?~ ~S itt
294       1,     17|              zárta ajtaját, hogy senki meg ne lepje.~ ~S azzal leülve
295       1,     17|              belőle ezt:~ ~Úrnőm!~ ~Ha meg tudja ön találni azt, amit
296       1,     17|            találni azt, amit elvetett, meg fogja találni azt, amit
297       1,     17|                egy dolog nem változott meg: azon viszony, mely a bárónő
298       1,     17|             embereknek, akiket nem lát meg senki. Megbocsát ön, hogy
299       1,     17|          vicomte-ra, akikkel egyszerre meg lett ajándékozva a külföld?
300       1,     17|               múlt hónapban nem kapván meg az anyjától küldött havi
301       1,     17|               semmi baj sincs. A város meg van már szállva katonailag,
302       1,     17|         láttamozott útlevéllel jelenik meg. És még az sem segít, ha
303       1,     17|             Politikai meggyőződésekért meg tudunk halni, ha kell, meg
304       1,     17|             meg tudunk halni, ha kell, meg tudjuk egymást ölni, ha
305       1,     17|            gyűlöljük egymást. Én azért meg nem feledkezem azon fogadásrul,
306       1,     17|          tagjai közül, ki nem fosztott meg azon jogtul, hogy sorsának
307       1,     17|               pályát veszítsen.~ ~Jenő meg volt hatva azáltal, hogy
308       1,     17|           reggelig válaszolni. Gondold meg a dolgot! Elhatározásod
309       1,     17|             fölöslege az enyimet tölti meg. - Rangot, vagyont, születést
310       1,     17|          Plankenhorst Alfonsine-t, azt meg nem áldja sem Isten, sem
311       1,     17|                eljött az idő, amelyben meg fogja mutatni, hogy akarni
312       1,     17|            megkötni való van, azt kösd meg végképp.~ ~Jenő elértette
313       1,     17|             érzé, hogy most egy kicsit meg kell mereszteni a nyakát.
314       1,     17|            fogadta.~ ~- Csak tartsa ön meg - súgá kegyteljes mosollyal
315       1,     17|            világ új alakokkal népesült meg egyszerre körüle.~ ~Hanem
316       1,     17|             örülsz, hogy te menekültél meg az anyádtól."~ ~Az est közeledte
317       1,     17|              anyja.~ ~És e pillanatban meg lehetett elégedve szívével
318       1,     17|      ölelésével akarná eltakarni, hogy meg ne lássák e drága alakot. ~ ~
319       1,     17|            hangon, kérlek!~ ~- Bocsáss meg érte! Nem akartalak keseríteni.
320       1,     17|             igen nagy csapások aláznak meg, és azoknak még nincsen
321       1,     17|         meghaljanak. Pozsonyban tudtam meg ezt elfogott leveleikből.
322       1,     17|               Ez hozott vissza. Engedd meg, hogy leüljek nálad; nagy
323       1,     17|        magunkat, és meghalunk: Ne érts meg bennünket soha! Légy boldog
324       1,     17|              hogy az anyát, a testvért meg kell hódítani. A Baradlay-címeren
325       1,     17|          megmaradsz. Két hatalom ellen meg nem állhatunk. Ha mind vasból
326       1,     17|              akkor majd mind te nyered meg.~ ~Jenő rémülten szökött
327       1,     17|         magammal úgy, hogy emberi szem meg sem láthat.~ ~És másnap
328       1,     18|             nézek hátra, nem számlálom meg, hányan jönnek velem abból
329       1,     18|            tegnap este. Nem esküdtetek meg senkit. Sötét van; aki másra
330       1,     18|          követőit.~ ~- Most számláljuk meg, hányan vagyunk!~ ~Az őrmesterek
331       1,     18|                Már itt vannak - szólal meg egy dörmögő hang, melyben
332       1,     18|                magunk átmentünk rajta, meg is kell gyújtanunk, hogy
333       1,     18|           Palvicz Ottó őrnagy!~ ~- Add meg magad kényre-kegyre!~ ~-
334       1,     18|               ide, és fogj el!~ ~- Azt meg is teszem, bizonyos légy
335       1,     18|                Még ma bizonnyal. Addig meg nem pihenek.~ ~- Megpihentet
336       1,     18|        sarkadban vagyok, nem menekülsz meg tőlem.~ ~- Majd meglátod.~ ~
337       1,     18|           maradj a helyeden, s vívjunk meg a tűzön-vízen keresztül,
338       1,     18|           lőtávolon kívül; minek lőnők meg egymás helyett ezeket a
339       1,     18|             abban estig sem hűlt volna meg, leterítének a gyepre tizenkét
340       1,     18|                meghallhatták.~ ~- Állj meg egy szóra! - kiálta Palvicz.~ ~-
341       1,     18|           partja.~ ~- Ismerem.~ ~- Ott meg vagytok szorítva.~ ~- A
342       1,     18|                   A Duna sem szorított meg.~ ~- A Duna még jó ember,
343       1,     18|               visszadöbbentek. A March meg volt áradva a záportul,
344       1,     18|             túlsó partra.~ ~Nem ártott meg nekik a jéghideg fürdő.
345       1,     18|              új erőfeszítés; hiszen ha meg akartak volna pihenni, ázottan,
346       1,     18|         párázattól. Hányadszor száradt meg már rajtuk az a ruha a hideg
347       1,     18|           amelyből éppen kijöttek. Ott meg kell várni, míg az éj leszáll.
348       1,     18|              hogy mi módon szaporodott meg az iménti róta ily sokaságra.
349       1,     18|         fogadja őket, ahol nem tagadja meg a föld népe a részvétet
350       1,     18|               azt sem kérdik, ki fizet meg érte.~ ~Héj, ez nem olyan
351       1,     18|            múlt éji kudarcot, hogy úgy meg hagyták magukat tréfálni.
352       1,     18|              huszárok. "Vagy mi esszük meg őket, vagy ők esznek meg
353       1,     18|               meg őket, vagy ők esznek meg minket!"~ ~Úgy látszott,
354       1,     18|               azon az úton tudom, hogy meg nem üldöz benneteket senki;
355       1,     18|              senki; hanem azon az úton meg lehet halni éhen.~ ~- Megkísértjük.~ ~
356       1,     18|              legénység itt a jó hűsben meg akart pihenni, de vezetőjük
357       1,     18|          folytonosan kavargatják, hogy meg ne aludjék. Rossz eledel,
358       1,     18|                kigondolta! Hacsak mind meg nem esküszünk rá.~ ~Pedig
359       1,     18|               az én országomban?"~ ~És meg kell parancsára állni; nem
360       1,     18|                tüzelni; a megfagyástul meg lesznek őrizve.~ ~A lovakat
361       1,     18|           zúdított arcaikba; a füstben meg kellett fulladni a tétovázónak;
362       1,     18|                hogy csókolták, de majd meg nem ették azért a szóért
363       1,     18|      Láthatták-é? Azt könnyeik mondják meg.~ ~A hegy alatt feküdt egy
364       2,     19|                még menyasszonya csókja meg sem hűlt ajkain.~ ~A cisztercita
365       2,     19|          Szolnoknál kaszákkal rohanták meg az ágyúkat, és elfoglalták
366       2,     19|           Győrnél lovasságot kergetett meg szuronnyal a 11-ik zászlóalj.
367       2,     19|       Tiszafürednél a jég hátán állnak meg előtte, hogy mikor a folyamon
368       2,     19|          ellenfél hadmozdulatait értik meg, és tudatják a nemzeti hadvezérekkel.
369       2,     19|              Ahol nagy a sietség, száz meg száz szekér áll elő a nemzeti
370       2,     19|      hadseregből. Erejének tudata. Ezt meg kellett még neki tanítani,
371       2,     19|           tanítani, s a tandíjt bizony meg kellett érte fizetni!~ ~ ~ ~
372       2,     20|         reakcionárius izgatók jelentek meg, kik magukat pánszláv fanatikusoknak
373       2,     20|            Helyreállította a rendet.~ ~Meg is van magával elégedve
374       2,     20|               helyre tenni szert, ahol meg nem lövik. A többi megjön
375       2,     20|            eszik, és annálfogva nagyon meg van hízva, és annálfogva
376       2,     20|                 ki egy nagyságos úrnak meg meri mondani azt az igazat,
377       2,     20|              hogy azokat mással etesse meg. S mennyi lótás-futás van
378       2,     20|                Anna úrhölgy ugyan maga meg nem mozdul a kanapéról;
379       2,     20|                én a nagyságos asszonyt meg a méltóságos asszonyt, ha
380       2,     20|           magas politika!~ ~Zebulon úr meg volt felőle győződve, hogy
381       2,     20|           tudja azt.~ ~- No, hát mondd meg, hogy mi - kérdé szelíd
382       2,     20|           szelíd malíciával.~ ~- Mondd meg te elébb! - replikázott
383       2,     20|               Anna úrhölgy.~ ~- Hát én meg is mondom - szólt Zebulon
384       2,     20|         szerelmes verseket Libussanak, meg ujságot irja Pesten; van
385       2,     20|             sáncot.~ ~Anna úrhölgy még meg is hagyta kövér orcáját
386       2,     20|            Chariclea az öltözőterembe! Meg volt hódítva.~ ~- No látod,
387       2,     20|              még e magaslaton sem állt meg. Feljebb repült.~ ~- Igen.
388       2,     20|                mi lesz az öt leánnyal? Meg velem is meg teveled is?~ ~
389       2,     20|              öt leánnyal? Meg velem is meg teveled is?~ ~Zebulon úr
390       2,     20|           cukorért az alkörmöshöz, hol meg egy kis manduláért a tortához;
391       2,     20|          különben nem az ellenség veri meg, hanem a rossz ellátás.
392       2,     20|            kedves barátom!~ ~- Gondold meg, kérlek, hogy ez nem mulatság,
393       2,     20|             hogy mivel hosszabbíthassa meg az édes otthonlét perceit.~ ~-
394       2,     20|              ám: azok kapnak profuntot meg vutkit.~ ~- Hát mi is kapunk
395       2,     20|             Hát mi is kapunk profuntot meg vutkit. Magunk csak nem
396       2,     20|         senkinek semmit, hanem szökjél meg tőlük; vagy tégy, ami e
397       2,     20|                     No, jól van. Mondd meg neki, hogy ne várjanak bennünket
398       2,     20|           falut értek, hogy látogassák meg a papot; "papnál bizonyosan
399       2,     20|             régen látott arcot ismerne meg.~ ~Mentül közelebb értek
400       2,     20|        emberekkel?~ ~Jó későn érkeztek meg a székvárosba. Ott a főbíró
401       2,     20|                Rettenetes dolgokat ért meg. Elő akarta adni keserves
402       2,     20|              Csodálok, hogy magamat is meg nem ettek.~ ~- Jól van,
403       2,     20|              írni.~ ~Pedig annak ugyan meg kell lenni. Ödön alig várja,
404       2,     20|                őt belevezetni. Az írja meg neki e jelentés fejét, a
405       2,     20|              Zebulon bámulattal jegyzi meg.~ ~A jegyzőkönyv nagyon
406       2,     20|               aki végett már csakugyan meg kell Zebulon úrnak pihentetni
407       2,     20|                is, ni. Majd én mutatom meg, hogy hogyan kell elbánni
408       2,     20|            Minek ide közénk ez a német meg a polyák? Ne rondítsa el
409       2,     20|            szempillája le ne ragadjon. Meg akarta kísérteni azt, amit
410       2,     20|             Ejnye, hogy az isten áldja meg őket érte!~ ~Azután még
411       2,     20|                  Jött egy másik csapat meg egy harmadik meg ki tudná
412       2,     20|                csapat meg egy harmadik meg ki tudná hányadik, s ablakrengető
413       2,     20|              az utcán valamennyi. Majd meg a nehéz társzekerek, amiktől
414       2,     20|       röppentyűtelepet is.~ ~Ez ütötte meg Zebulonnak legjobban a fülét.~ ~
415       2,     20|                az ellenséget hol kapja meg hamarább.~ ~Zebulon örök
416       2,     20|             ellen.~ ~- Hogyan eshetnék meg énnálam nélkül az ütközet?
417       2,     21|              munka várt.~ ~"Nehezítsük meg nekik e munkát!" - gondolá
418       2,     21|          összevissza keveredve fordult meg, és nyargalt vissza, ló
419       2,     21|                 Ödön üdvözölve szorítá meg a bohó diák kezét, ki őt
420       2,     21|                a másik sem sikerült. A meg ni, hova elkerült. No, most
421       2,     21|              És most, fiúk, esküdjetek meg, hogy ezt az utolsó lövést
422       2,     21|              megrekedve vergődött száz meg száz társzekér, ágyú és
423       2,     21|              ifjak kiáltásától döbbent meg, hanem valami mástól.~ ~
424       2,     21|               vén katonák, nem ijednek meg a szikrázó szörnyetegtől.
425       2,     21|              kedve. Érzékenyen szorítá meg testvére kezét, s halk szóval
426       2,     22|          Huszonnégy fontos.~ ~Mausmann meg a többi fiatalok szörnyet
427       2,     22|            csizmaszár mellől a késemet meg a tarisznyából a kenyeret
428       2,     22|                tarisznyából a kenyeret meg a szalonnát, hogy majd egy
429       2,     22|       Nemsokára jött egy szakaszvezető meg egy közlegény lóháton. Ott
430       2,     22|               mennybéli szentek áldják meg a nagyságos urat ezért a
431       2,     22|        elszaladt.~ ~Hanem hiszen azért meg vannak elég jól védve. Először
432       2,     22|                mert hiába, az embernek meg kell szolgálni azt a kenyeret,
433       2,     22|              ami az istállókban erősen meg van tiltva.~ ~Engedték a
434       2,     22|           rendszerével, azt nem mondja meg sem Oken, sem Cuvier, hanem
435       2,     22|              sem ért; ő nem indíthatta meg ezt a gulyalázadást. Ő feküdt
436       2,     22|               egy ökröt, ha az egyszer meg van bőszülve. Spanyol bikaviadal
437       2,     22|                talált.~ ~- No, mármost meg karddal neki! - biztatá
438       2,     22|              az; ellenkező oldalán vág meg, mint ahova céloz. A lovas
439       2,     22|                 Nem látnak már csudát, meg vannak szelídülve: engedelmes,
440       2,     22|         különösen megnyugtatta Boksát, meg az a dicsőség, hogy Ödön
441       2,     22|                nélkül valamennyit, még meg is szerezte vagy kettővel.
442       2,     22|                el bírt dicsekedni soha meg nem történt, vitéz kalandokkal,
443       2,     22|          titoknak.~ ~Soha nem hallotta meg az ő szájából senki, hol
444       2,     23|        összetörik, ellenfeléét ragadja meg, s iparkodik azt kezéből
445       2,     23|                   Mindenki azt mondja, meg kell ma itt halni vagy győzni!~ ~
446       2,     23|                az északi erdőt szállja meg, s támadást intéz a malomhíd
447       2,     23|            szétrobbant csapatokat újra meg újra a tűzbe vezetik. Nem
448       2,     23|             ágyúdördülés nem dobbantja meg a szívet, a kapott sebre
449       2,     23|       harcvonalon sebes rohamra fútták meg a trombitákat; a föld dübörgött
450       2,     23|                 Minden kar úgy feszíté meg erejét, minden csapás úgy
451       2,     23|              két vezéri alak pillantja meg egymást a tömegek között.
452       2,     23|            találkozásra.~ ~Úgy nyílnak meg előttük a sorok, mintha
453       2,     23|          körülöttük. Mind a két csapat meg akarta menteni elesett vezérét.~ ~
454       2,     23|         körös-körül; szuronyerdő indul meg a sötét erdőből, s belevág
455       2,     23|               lehet szétválasztani. Új meg új csapatok törnek egymásra
456       2,     24|                a sűrű fekete valamiben meg nem akadnak.~ ~- Hohó! -
457       2,     24|             bőrrepedés. Lapjával ütött meg a kard.~ ~Richárd maga is
458       2,     24|           hidegvíz-borogatás kell; azt meg Pál úr is elvégzi.~ ~- Pál
459       2,     24|                 Nem az az egy vágás öl meg. Ó, nekem kemény fejem van.
460       2,     24|                elvesznem. Nem te öltél meg, azon ne törd a fejedet;
461       2,     24|              akarna gyűjteni.~ ~- Kérd meg ezeket a többi urakat itten,
462       2,     24|                utas sietségével ragadá meg Richárd kezét, s mély érzelemre
463       2,     24|            elmondok neked. Időm rövid. Meg kell halnom. Titkomat nem
464       2,     24|                hívattalak. Tehát halld meg, amit rád bízok. Nekem van
465       2,     24|               hölgy. Hogy kicsoda? Azt meg fogod tudni az iratokból,
466       2,     24|               volt. Csak annyit tudtam meg, hogy a veszendő lélek,
467       2,     24|          idegen földön, azt nem tudtam meg. Később magam vívtam ki
468       2,     24|                volna azt a hölgyet, ha meg tudja mondani, hol van a
469       2,     24|              azt feleltem: "Találja ön meg gyermekemet!" Kegyetlen
470       2,     24|            végy nőül magad!" - "Találd meg gyermekemet!" Kínoztam.
471       2,     24|             ráakadtam. Ennél a nyomnál meg kell állnom és meghalnom.~ ~
472       2,     24|               bécsi zsibárustól tudtam meg. Pesten nem találtam a nőre,
473       2,     24|             szóknál görcsösen szoríták meg a haldokló ujjai Richárd
474       2,     24|                s kenyeret tud keresni, meg ne haljon éhen.~ ~- Én fel
475       2,     24|               viselje. De azt ne tudja meg soha, hogy én ki voltam.
476       2,     24|            öröm rángó görcsei jelentek meg. ~ ~- Te megígéred. Meg
477       2,     24|                meg. ~ ~- Te megígéred. Meg is tartod. Akkor nekem nincs
478       2,     24|               nézd végig, hogyan halok meg! Tanuld meg, hogyan kell
479       2,     24|               hogyan halok meg! Tanuld meg, hogyan kell majd neked
480       2,     24|                 nyugodt hangon szólítá meg Richárdot. Egészen magánál
481       2,     24|                  Még fiának sem mondod meg anyja nevét... Rossz nő!
482       2,     25|           kerek láthatáron nem látszik meg az égő falvak füstje. A
483       2,     25|    mozdulatlanul. Olyan szelídek, hogy meg sem rezzennek, ha valaki
484       2,     25|                   Annak a fiatal nőnek meg kellene tébolyodni, ha Jenő
485       2,     25|           Jenőhöz.~ ~- Bélácskám, nézd meg ezt a képet, s mondd meg,
486       2,     25|               meg ezt a képet, s mondd meg, ki ez!~ ~A kisfiú megbámulta
487       2,     25|         kifejezést visszaadni a képen. Meg akarjuk vele lepni Ödönt.
488       2,     25|            anyánknak írt.~ ~Jenő ugyan meg volt szorítva.~ ~- Ó, hát
489       2,     25|        érthetném is.~ ~Most még jobban meg volt szorítva Jenő.~ ~-
490       2,     25|         amikben valakinek a kézvonását meg lehet ismerni. Megállj,
491       2,     25|              Mármost hát hogy ismernéd meg ezekből az egyenes pálcákból
492       2,     25|                 e mosolyt sem örökítem meg a vásznon."~ ~Hanem az asszonynak
493       2,     25|               ott járt? Nem sebesült-e meg? Nem fogták-e el?"~ ~"Miért
494       2,     25|             mint országgyűlési disputa meg kaliforniai események; hogy
495       2,     25|              két sötétkék szem jelenik meg a hosszú szempillák alól,
496       2,     25|                És az anyát nem zavarta meg néma gyönyörében az, hogy
497       2,     25|             akitől azon év nyarán ezer meg ezer, táborban járó férj
498       2,     25|              Hanem azért a magasságért meg kell szenvedni!~ ~Mikor
499       2,     25|          kolera.~ ~Azért nem látogatta meg menyét és unokáit soha,
500       2,     25|           királyi kúriája!~ ~És ő maga meg nem mozdult onnan.~ ~Az
501       2,     25|            rámák kísérteteit eleveníti meg; a ház nagyasszonya ott
502       2,     25|                  Én hoztam őket ide... Meg kell őket hallgatnom, mert
503       2,     25|             szenvedni. Tudod jól, hogy meg kell halni, aki fel akar
504       2,     25|              annak mint szörny jelenik meg; aki üdvözli őt, annak mint
505       2,     25|              ahol vannak... Nem bántam meg!... Ami végezve van felőlük,
506       2,     25|               a homályba.~ ~S a nő, ki meg tudta parancsolni a kísértetnek,
507       2,     26|            seregeket, mily tökéletesen meg lett az semmisítve; hogy
508       2,     26|               lett az semmisítve; hogy meg van az már szorítva, s kénytelen
509       2,     26|             útját; egy sem szabadulhat meg belőle.~ ~Ilyenkor Baradlay
510       2,     26|              le vetett ágyába; a csata meg volt részére nyerve.~ ~A
511       2,     26|          országútra, egy ember, egy ló meg nem szabadul az ellenségből:~ ~
512       2,     26|            csak akkor döbbentek azután meg tőle, mikor ott látták a
513       2,     26|               mondok. Oly hírnök hozta meg a tudósítást, ki maga jelen
514       2,     26|         őrülten hebegve: ~ ~- Kit ölök meg? Megölök valakit!~ ~A felkapott
515       2,     26|          gyűlölni, mint félni, csak ön meg én! Ön látott engem. Ön
516       2,     26|                ég irgalmához. Az Isten meg fogja önt vigasztalni.~ ~
517       2,     26|               keresztyén!~ ~- Gondolja meg, hogy ön nő.~ ~- Én nem
518       2,     26|             földön, akik azért szűntek meg nők lenni, hogy imádkozhassanak,
519       2,     26|            arról, hogy hogyan ölhessem meg. Akarom, hogy olyan nyomorult
520       2,     26|             mint én. Akarom, hogy tudd meg, milyen nyomorult vagyok
521       2,     26|        sötétség már az én lelkem előtt meg van népesülve. Az egész
522       2,     27|          históriai személy. Nem mondom meg, hol lakik. Mindenki ismeri.~ ~
523       2,     27|                célból, hogy a zsindely meg legyen óva, hanem avégett,
524       2,     27|          magasra kelt kalácsok sülnek; meg másik görbe késsel gömbölyű
525       2,     27|              cserépfedő alól, míg emez meg kolbásznemű transzfigurációra
526       2,     27|         öltözködni, mert azt a termete meg nem szíveli. Ádám úr pedig
527       2,     27|           engem innen.~ ~Az asszonyság meg akart felelni a nagy mondásra:~ ~-
528       2,     27|               Itt a kezem.~ ~- Eb, aki meg nem állja.~ ~- Nocsak, ha
529       2,     27|              Ádám úr csak mégsem ijedt meg Zebulon titokteljes arckifejezésétől.~ ~-
530       2,     27|       arckifejezésétől.~ ~- Vigem van! Meg vagyok lűve! - magyarázá
531       2,     27|           hatalom, mely Ádám úr száját meg tudta volna őrizni, hogy
532       2,     27|             csucsorított ajkkal szítta meg a pipaszopókáját.~ ~- Bakatella
533       2,     27|               Hiszen én nem teszem azt meg magamnak; de attul filek,
534       2,     27|              filek, hogy más teszi azt meg nekem. Az most hamar megy,
535       2,     27|              folytatá: - Hiszen ha úgy meg lehetne alkudni nimettel,
536       2,     27|           kapni.~ ~Szegény Zebulon úgy meg volt szontyolodva, hogy
537       2,     27|            kérvén komája urát, engedje meg neki, hadd szegezze fel
538       2,     27|              Ádám úr adott neki szeget meg kalapácsot; hát szegezze
539       2,     27|        táboroznak. Őtet azok kergették meg mint az ellenfél megbízottját.
540       2,     27|              uram nem szólt semmit. Az meg volt némulva.~ ~Zebulont
541       2,     27|         kétségbe, hogy mért nem szólal meg ez az ember. Ez valami rosszban
542       2,     27|               Itt az erdő közepén! Ezt meg kell cáfolni.~ ~- Pénzt
543       2,     27|                alatt megállhatta, hogy meg ne kérdezze Zebulontul: "
544       2,     27|               ríszünkön van. A muszka? Meg se meri moccani magát barlangjában.
545       2,     27|             keltse fel őket, és mondja meg nekik, hogy már készen várja
546       2,     27|             Semmi kétség, hogy Szalmás meg Zebulontól féltében menekült
547       2,     28|                 Azután csak egy kicsit meg is virradt, s amint a fák
548       2,     28|            Szalmás!~ ~Egyszerre látják meg egymást mind a ketten.~ ~
549       2,     28|            pisztolyokkal. Zebulon, add meg magad!~ ~Ezzel a rezignációval
550       2,     28|                   Zebulon most értette meg egyszerre a dolgot.~ ~A
551       2,     28|               akarom elfogni magát; én meg azt hittem, hogy maga akarja
552       2,     28|                 Jobb lesz, hogy értsük meg egymást.~ ~Szalmás még most
553       2,     28|                odaát van "azoknál", én meg ideát vagyok "ezeknél".
554       2,     28|              neki, és adja oda. Mondja meg neki, hogy köszöntetem.
555       2,     28|               Szalmás? No, isten áldja meg magának. Mármost csak azt
556       2,     28|               Mármost csak azt mondjon meg, melyik úton fog maga menni.
557       2,     28|          menjen vissza faluba, mondjon meg csapatvezér urának, hogy
558       2,     28|         szólítani, azért sem haragszik meg.~ ~Zebulon úr nagyon megváltozottnak
559       2,     28|                hanem van ám gallérjára meg a karmantyúira olyan széles
560       2,     28|                vagy fölfelé induljon-e meg Zebulon úrral, s hogy hány
561       2,     28|             lutheránusoké. Ez tetszett meg neki azon a falun nagyon.~ ~
562       2,     28|              sasorr, tisztelendő atyáé meg tömpe.~ ~- Könnyű azon segíteni -
563       2,     28|               ne felejtse a fia nevét, meg különösen a saját nevét;
564       2,     28|                pedig hiszen nem kapták meg Szalmásnál semmi levelét,
565       2,     28|               felett, hogy ugratták ők meg egymást Szalmással.~ ~Hanem
566       2,     29|                fejét, s annak csókolta meg az orrát. Azután nekiiramodott,
567       2,     29|          szentséges szent nevét mondja meg nekem az úr, hadd tudjam,
568       2,     29|           egyenkint a tenyerébe, onnan meg a ló szájába, s úgy örült
569       2,     29|           azoknak szállít hadiszekeret meg tudósításokat. Igaz, hogy
570       2,     29|       elkárhozva.~ ~Akit keres, akitől meg kell tudnia Palvicz Ottó
571       2,     30|           másként tenni?~ ~Kérdezzétek meg, miért vágták le a karthágói
572       2,     30|              romjai alá.~ ~Kérdezzétek meg, miért sírt Izrael népe
573       2,     30|        romjaihoz vissza.~ ~Kérdezzétek meg, miért tódult fél századon
574       2,     30|             visszavívni.~ ~Kérdezzétek meg, miért gyújtotta fel ősvárosát,
575       2,     30|             feje fölött.~ ~Kérdezzétek meg, miért hullott ki egy nagy
576       2,     30|               előtt. ~ ~És kérdezzétek meg, miért indulnak újra meg
577       2,     30|               meg, miért indulnak újra meg újra Itália vénei és gyermekei
578       2,     30|           tizennyolc éves leányt, ölte meg.~ ~A huszárszakasz visszavonult
579       2,     30|             midőn az egész palánkvonal meg volt támadva, két előretolt
580       2,     30|                hogy a küzdelmet rögtön meg kell szüntetni mindenütt.~ ~
581       2,     30|           golyót. Kilenc embert lőttek meg a bámuló nép közül a várfokrul.~ ~
582       2,     30|   háromszáztizenhat dördülést számlált meg a feje fölött.~ ~Ez még
583       2,     30|           huszonnyolc löveggel támadta meg az ostromló a várat, mire
584       2,     30|               Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel!"~ ~Olyan közel
585       2,     30|              Duna-partról. Ezt torolta meg a kétórai bombázás a várfokrul.~ ~
586       2,     30|                hogy ottan járatos.~ ~- Meg is teszem bizonnyal! - felelt
587       2,     30|               Jól van! A fődolog, amit meg kellene tudni, hogy milyen
588       2,     30|               hol az a fiú. Nem tettem meg. Főuramnak megteszem ingyen.
589       2,     30|    türelmetlenül várta már az érkezőt. Meg is ölelte, mikor visszakerült.~ ~-
590       2,     30|               a két ellenség: a tífusz meg a kolera ostromolja most
591       2,     30|               a kérdést, de nem kaptam meg tőle a választ. Azt bizonyosan
592       2,     30|              felmegyek, s többet tudok meg.~ ~Kínos dolog lehet olyan
593       2,     30|            Legjobb barátok hasonlottak meg egymással. Elnevezték egymást "
594       2,     30|               Egy toll volt a kezében. Meg sem mozdult ama falat törő
595       2,     30|             affektanciát látott. Aztán meg mást is érzett iránta.~ ~-
596       2,     30|                vízi védműveket támadja meg.~ ~A többi hadtestek a Fehérvári-
597       2,     30|              Néha két gyertya is jelen meg egy ablakban. Tudja ön,
598       2,     30|               ellenfél a kőtörés zaját meg ne hallja, az éji munka
599       2,     30|           válogathat, hogy mit mentsen meg a legbecsesebb tárgyakbul
600       2,     30|              semmi a fejéből. Azt neki meg kell tudni bizonyosan.~ ~
601       2,     30|              táviratozó, sohasem tudta meg senki. Hanem annyi bizonyos,
602       2,     30|         házakból, s a védő mégsem adja meg magát. Mégis folytatja küzdelmét.
603       2,     30|            számlálgatja, hányan haltak meg e küzdelemben.~ ~Egy diadalkoszorút
604       2,     31|          testével betemethetni!~ ~Ezer meg ezer önkéntes kérte magának
605       2,     31|               ágyúszó előtt fél órával meg kell indulni az önkéntes
606       2,     31|             Richárd még mindig tartott meg bátyjával szemközt valami
607       2,     31|                    És mármost hallgasd meg, hogy mit mondok. Te énnekem
608       2,     31|         egymást szeretik, de egymásnak meg nem bocsátanak. Te besoroztattad
609       2,     31|            Richárd megrettenve ragadta meg bátyja kezét.~ ~- Bátyám,
610       2,     31|                Bátyám, te tréfálsz! Te meg akarsz engem ijeszteni!
611       2,     31|              honvédekkel, ahol még, ha meg akarna is valaki menteni,
612       2,     31|          elejtett, egy visszavont, egy meg nem gondolt szóért ne akarj
613       2,     31|             magammal. Mondd, hogy csak meg akartál fenyíteni, és nem
614       2,     31|                Istenre kérlek. Bocsáss meg! Gondolj anyánkra; gondolj
615       2,     31|               ily válságos pillanatban meg is ölelhetnék egymást a
616       2,     31|                visszaűzni, ezeket csak meg lehet ölni.~ ~Egyik lábtón
617       2,     31|        közlegény.~ ~Ödön azonban ismét meg akarta előzni. Benne is
618       2,     31|        harminclépésnyi távolban látták meg egymást.~ ~- Adjátok meg
619       2,     31|               meg egymást.~ ~- Adjátok meg magatokat! - kiálta a honvéd
620       2,     31|               eladni.~ ~De azért mégis meg fogják azt venni.~ ~Ha ledöf
621       2,     31|       végigvillámlott Richárd lelkén: "Meg kell itt halni!" S e villámfénynél
622       2,     31|       fogadását nem tudja beváltani.~ ~Meg kell e helyütt halni bizonnyal.~ ~
623       2,     31|          szuronysor villogása látszott meg.~ ~Új csapat közelít az
624       2,     31|                   Akit az a szuronysor meg fog támadni, veszve van.~ ~
625       2,     31|           nemzetiszín zászlót világíta meg.~ ~- Éljen a haza! - hangzott
626       2,     31|              van egy levele. Mentsétek meg a Lánchidat!~ ~- Igaz. Bajtársak,
627       2,     31|                 Nem vagyok az.~ ~- Add meg magadat!~ ~- Jer ide értem!~ ~-
628       2,     32|                  Hanem abba a kórházba meg nem akarták beereszteni
629       2,     32|             neki, hogy oda mindenkinek meg van tiltva a belépés.~ ~-
630       2,     32|            szállj fel az égbe, s mondd meg Visnunak, hogy itt is voltál" -
631       2,     32|         meghalató intézet".~ ~Nem ölik meg azokat a szárnyavesztett
632       2,     32|        elfutott onnan.~ ~Minden érzéke meg volt támadva egyszerre.~ ~
633       2,     32|           szájába dugva. Azzal csalják meg az anyai emlő helyett.~ ~
634       2,     32|          adhatok nekik nyolc forintért meg három forintért egy hónapra -
635       2,     32|                Ha a "nagysárfű" magtól meg nem gyógyul, hát aztán semmitől
636       2,     32|                státus csak annyit tesz meg vele, hogy az adakozásokból
637       2,     32|               legszánandóbbját fosztva meg, ki háromszorosan részvétet
638       2,     32|        nagyszerű lakomával vendégelték meg a napok ünnepelt hőseit. ~ ~
639       2,     33|                népe koronájától fosztá meg, s mint vezeklő remete tért
640       2,     33|         közelít hozzá, háromszor menti meg végveszedelméből; az utolsó
641       2,     33|         halállal, azt mondja: "Bocsáss meg hazámfiainak, atyám"; azon
642       2,     33|          isteni haraggal elátkozott!~ ~Meg kell törni, le kell roskadni
643       2,     33|          csillámlanak fel, mintha száz meg száz tükördarabbal volna
644       2,     33|           Boksa Gergőt eszére térítik, meg a többi hasonló embereket;
645       2,     33|      megpihenésük helyét egy új temető meg egy ezer emberre való új
646       2,     33|            referáljanak, hányan haltak meg ma kolerában. Harangozni
647       2,     33|           hátha ennek a kozákvezetőnek meg ezt kívánja a gyomra? ~ ~
648       2,     33|           elmenekült abból a városból; meg sem állt a szomszéd faluig
649       2,     33|               aki innen elment, hagyta meg, hogy jöjjek ide; itt van
650       2,     33|                 azt maga majszter igya meg egészségemre. Aztán ne mondja
651       2,     33|                 Mikor azt hittem, hogy meg tetszett halni, aztán a
652       2,     34|            melyik a melléknap.~ ~A nép meg volt rettenve e tüneménytől.
653       2,     34|               Ó, bizonyosan azt hagyod meg, mely áld, világít, éltet,
654       2,     34|            napot. Bizonnyal azt tartod meg! Él az én lelkem, hogy e
655       2,     34|               nevezhetek többé! Haljak meg ott, ahol ezen te zászlódat
656       2,     34|    csodatünemény, a patológia majd jól meg tudja azt magyarázni; szertelen
657       2,     35|         augusztus tizenharmadikán ezer meg ezer csillag alá, miért
658       2,     35|           csillagot látott leesni, még meg is tudta nevezni, "ki" volt
659       2,     35|                akik önámítással ússzák meg a délibábot.~ ~Tudta, hogy
660       2,     35|            pedig, akik érte küzdöttek, meg kell halni.~ ~Meg kell halni
661       2,     35|           küzdöttek, meg kell halni.~ ~Meg kell halni azért, mert már
662       2,     35|      filozófiai nyugalommal állapodott meg ebben, s nem osztozott abban
663       2,     35|                egy ismeretlen alak áll meg ablaka előtt, s felszól
664       2,     35|               is jó barátja voltam. De meg egy ilyen nagy hazafinak
665       2,     35|             utóirat is volt.~ ~Gondold meg, hogy ha külföldön lehetsz,
666       2,     35|              De hasztalan keményítette meg szívét.~ ~A lehetőség láttára
667       2,     35|     találkoztak.~ ~Leonin mereven állt meg előtte, parancsoló távolban.
668       2,     35|            hívják, mit tett. Nem bánta meg! "Victrix causa diis placuit;
669       2,     35|               tu es petra"! S ő ingott meg legelébb.~ ~És ami legsúlyosabban
670       2,     35|                veled; mikor a farkasok meg akartak enni? Te nem hagytál
671       2,     35|              vágtatva fusson, szorítsd meg térdeddel az oldalát, de
672       2,     36|                 álmában repülni; sehol meg nem pihenni. Önmagától elszökni.~ ~
673       2,     36|            Csakhogy itt találom! Áldja meg az isten; de jól tette,
674       2,     36|             kezembe van, csak ne kapja meg ingyen a muszka! Felhajtom
675       2,     36|              száz ökröm; eladom, vegye meg. A bolond muszka ráállt,
676       2,     36|             nehéz tehertül könnyebbült meg.~ ~Ha Rideghváry Nagyváradon
677       2,     36|             volt? - Talán ő maga bízta meg az imsiket, hogy legyen
678       2,     36|               kerülök, akinek nem adom meg magamat soha.~ ~- Hát?~ ~-
679       2,     36|               e nézet éppen nem nyerte meg tetszését.~ ~- No, uram,
680       2,     36|            érte küldenek.~ ~- Hogy még meg is mérgezzem magamnak azt
681       2,     36|           eléje sietni a bajnak? Várja meg ön, míg helyébe jön, s addig
682       2,     36|            feneketlen a sár, hol bírja meg az ingó bürü a lovat és
683       2,     36|               süppedék; semmi tudomány meg nem menti onnan; a nadályok,
684       2,     36|                cár minden hadvezérének meg kell állni.~ ~Ő pedig otthon
685       2,     36|          Anglia és Franciaország, azok meg fogják támadni az oroszt."~ ~"
686       2,     36|             gondolá:~ ~"Vajon engem is meg fog-e egykor lepni ez a
687       2,     36|              szent őrjöngés?"~ ~Bizony meg!~ ~És nem volt egy ember,
688       2,     36|               látások hallucinációiból meg ne lepett volna.~ ~Még az
689       2,     36|             rákok szép pirosak voltak. Meg voltak sülve. ~ ~Kiszedte
690       2,     36|               is elélek nyers csigával meg sulyommal. De ez bizony
691       2,     36|         megbüntették. Testvére verette meg. Most szörnyű bosszút állhat
692       2,     36|              egy mozgó emberfőt látott meg benne. Valaki közeledik.~ ~
693       2,     36|            másik oldalából az iszáknak meg egy szőrgubát húzott elő,
694       2,     36|               másikból is, a városháza meg éppen főhadiszállás. Szaladni
695       2,     36|   hunder-bundere van, vagy te szorítod meg őket, vagy ők szorítanak
696       2,     36|               őket, vagy ők szorítanak meg téged.~ ~- No, és mi lett?~ ~-
697       2,     36|                    Hát, én szorítottam meg őket! Odakocogtam egyenesen
698       2,     36|                 Úgy megörült neki, még meg is ölelt; a hetven percentet
699       2,     36|              ölelt; a hetven percentet meg kifizette. Itt van a zsebemben.
700       2,     36|              zsebemben. Én nem csaltam meg érte senkit. Eladtam nekik
701       2,     36|       gyermekei vannak. Az isten áldja meg jártában-keltében!~ ~S még
702       2,     36|              halász gunyhójában pihent meg Boksa Gergő védencével;
703       2,     37|         fájdalmas boldogságot szerzett meg számára az, aki őt családjához
704       2,     37|             vérkeresztelőbe ne füröszd meg két fiadat! Menjünk koldulni
705       2,     37|        napszámos, cseléd. Vagy hát ölj meg engem elébb, és légy akkor
706       2,     37|               boldogságot vásároljanak meg azon az áron, hogy egy oly
707       2,     37|                 Hiszen tízezren haltak meg az eszméért. De lelkünket
708       2,     37|            szólt közbelépve Ödön. - Ha meg akarsz bennünket nyugtatni,
709       2,     37|            bennünket nyugtatni, mutasd meg, mi van azon levélben írva,
710       2,     37|       kétségbeesve, könnyezve. És tudd meg ezt. Két fiamnak a feje
711       2,     37|        kormánybiztos úr.~ ~Jelenjék ön meg azonnal a pesti hadbíróságnál,
712       2,     38|        jártak-keltek, rejtőztek ezeren meg ezeren.~ ~Egy egész nemzet
713       2,     38|               közül a vádlott menekült meg; a nem vádlott lett felhajhászva.~ ~
714       2,     38|            lett felhajhászva.~ ~Százan meg százan, kik most boldog
715       2,     38|               csak az sem történhetett meg, hogy az egyik elárulja
716       2,     38|            kilétét.~ ~Így történhetett meg az, hogy Baradlay Jenő feljelenthette
717       2,     38|             ragyogásáért valakinek még meg kell egykor fizetni.~ ~Az
718       2,     38|            biztosabban elsüllyessze, s meg akarja hagyni az anyát,
719       2,     38|                E felindulás pecsételte meg halálát.~ ~Ez bizonyítá,
720       2,     38|              részletet kérdeztek tőle. Meg tudott mindenre felelni.
721       2,     38|       dicsekedni!~ ~Jó felelet volt.~ ~Meg voltak vele elégedve.~ ~-
722       2,     38|                 Az ifjú büszkén felelt meg mindannyi helyett:~ ~- Tetteinkben
723       2,     38|          Maradt még elég.~ ~És ezekért meg kell halni.~ ~Fejével inte,
724       2,     38|               azt kérte, hogy engedjék meg neki, hadd írjon levelet
725       2,     38|            anyjának, testvérének.~ ~Az meg lett engedve.~ ~Megköszönte. ~ ~
726       2,     39|              az ajtótul elvonszolni, s meg kellett fenyíteni, hogy
727       2,     39|              sorsommal kibékülve halok meg.~ ~Jó nőmet, két kis gyermekemet
728       2,     39|             Bélát, kis Edömért csókold meg helyettem, s ha kérdik egykor
729       2,     39|              családunknak, kit tartson meg sokáig, és hazánknak, kit
730       2,     39|              és hazánknak, kit tartson meg örökké az Isten.~ ~Testvéred,
731       2,     39|                Követtem azt.~ ~Bocsáss meg nekem azért, hogy meghalok.~ ~
732       2,     39|              Azokat, aki dicsőn haltak meg, anyjaik nem siratják meg!
733       2,     39|              meg, anyjaik nem siratják meg! Te mondád.~ ~Tehát ne sirass!~ ~
734       2,     39|                akaratod!"~ ~És bocsáss meg halálomért mindenkinek.~ ~
735       2,     39|      halálomért mindenkinek.~ ~Bocsáss meg annak, ki vádjával siettetett
736       2,     39|            mindenkivel kibékülve válok meg innen, s hiszem, hogy nekem
737       2,     39|         mindent meghall!~ ~Attól pedig meg kell kérdezni, hogy mire
738       2,     39|            mire vár még.~ ~De ki kérdi meg? Kinek van beszélni való
739       2,     40|               valamennyit. Ne látogass meg így, amint fogadtad halálos
740       2,     40|              mint tisztelettel hajolni meg a magát feláldozott testvér
741       2,     40|                 hogy a megtörténtet és meg nem történtet örömest a
742       2,     40|             latet" (jól rejtve van).~ ~Meg van cserélve a szerep egy
743       2,     41|             foglyokat semmi hatalommal meg nem lehetett fosztani.~ ~
744       2,     41|              basreliefnek maradt volna meg rajtuk, azokból többet olvashatnának
745       2,     42|              gyászruhád kelméje, varrd meg!~ ~És Edit megköszönte az
746       2,     42|               volna Alfonsine, kit ölt meg. Azt, kit csókjaival halmozott
747       2,     43|             van nálam látogatás ideje? Meg Alfonsine baronesse-nél?~ ~-
748       2,     43|                tábornagy úr; ma tudtam meg, hogy ön föl fog mentetni
749       2,     43|                 mik férfi agyában soha meg nem születtek volna. Asszonyok,
750       2,     43|             Alfonsine-hoz fordult.~ ~- Meg van ön elégedve a gyorsasággal?~ ~
751       2,     43|            Megmondják neki, hogy nézze meg még egyszer, milyen szép
752       2,     44|            bárgyú! Nem érted? Kedvesed meg van ölve. Megölve, mint
753       2,     44|         leggyalázatosabb halállal halt meg, amit emlegetni is szégyen!
754       2,     44|             Különösen rosszul figyelte meg a mérgek hatását!~ ~Mikor
755       2,     44|           Alfonsine-nak?"~ ~A harmadik meg az, hogy "Hol fogja ő megtalálni
756       2,     45|                előtt.~ ~Mindennap újra meg újra ostromolja ez örök
757       2,     45|          jönnek a hírlapokban, mint új meg új üzenet a felleges égből.~ ~
758       2,     45|         zokogva leül a kerevetre; újra meg újra elolvassa a rövid levelet.
759       2,     46|              közé érkezik.~ ~Nem látta meg a két Plankenhorst úrhölgy
760       2,     46|               marad fogságban. Nem hal meg, de tizenöt évig el lesz
761       2,     46|                ha ön nem magyarázhatja meg magának.~ ~- De azt tudnom
762       2,     46|          okvetlenül szükség.~ ~- Tehát meg is hallhatja tőlem, ha éppen
763       2,     46|         csalatkozik! Mi nem szűnhetünk meg Edittel törődni soha. Vagy
764       2,     46|            megvertek?~ ~Plankenhorstné meg volt némulva az elszörnyedéstől.
765       2,     46|              már nem Richárdot támadta meg, hanem Editet.~ ~- Te szerencsétlen
766       2,     46|             balsorsa kardom által ejte meg, halála órájában odahítt
767       2,     46|                 azért önnek sem mondom meg azt!~ ~Plankenhorstné föllélegzett.
768       2,     47|            háromszori kihirdetés.~ ~De meg elbocsátó levelet is kell
769       2,     47|               ördög csinálta hozzá, az meg bizonyos.~ ~Pedig még azzal
770       2,     47|        mutációkat és variációkat enged meg magának.~ ~A katolikus házasulandónál
771       2,     47|           gyertek ide, megesketlek, de meg nem áldalak, s valahol egy
772       2,     47|                akart eljönni, de annak meg úgy megbetegedett a kisfia,
773       2,     48|             nekem itt vagy te; teneked meg itt vagyok én?!~ ~- Az kétmillió!
774       2,     48|          Azokat a szegény embereket én meg nem károsíthatom. Ki akarom
775       2,     48|                forintot, hogy próbálja meg hát azzal a gazdálkodást.~ ~
776       2,     48|            menyecske elővette a papírt meg a plajbászt, elkezdett számítani,
777       2,     48|             dolog után látnom. Gondold meg, hogy most még csak ketten
778       2,     48|             valami munka után. Majd én meg varrni fogok pénzért.~ ~-
779       2,     48|              Isten nyugosztalja!)~ ~De meg is érdemlette Richárd a
780       2,     48|            nagyokat bókolva -, engedje meg, hogy megcsókoljam a szép
781       2,     48|               kezeit. Örömest csókolom meg azon kezet, amelyik dolgozik.
782       2,     48|                hiszem, nemigen ijednek meg ilyen magányosan. Itt legalább
783       2,     48|               dolog. És mármost tudják meg tőlem eddigi viszontagságaiknak
784       2,     48|              akkor a tőkepénznek kapja meg felét.~ ~Ha aztán Liedenwall
785       2,     48|            követ el, melyet a jó világ meg nem bocsát; az egész összeg
786       2,     48|                önök közt történtek, és meg fogják találni mindennek
787       2,     48|                 Önöket ez a felfedezés meg fogja nyugtatni az emberiség
788       2,     48|              az ördögöt nem úgy ítélem meg, mint más. Neki is joga
789       2,     49|              beszélt hozzá. Egy kézzel meg nem ütötte, egy rossz szóval
790       2,     49|               ütötte, egy rossz szóval meg nem riasztotta.~ ~Csupán
791       2,     49|                 Ez a levél változtatta meg Palvicz Károly kedélyét.~ ~
792       2,     49|         Richárdnak, hogy szabadítsa őt meg e helyzetéből. Váltsa ki
793       2,     49|      nevelőintézetét. Sehol sem tűrték meg fél esztendőnél tovább.~ ~
794       2,     49|             csak a váltságdíjat küldte meg, amennyit kér az állam azért,
795       2,     49|               s ott úgy látszott, hogy meg is ragadt.~ ~Voltak ugyan
796       2,     49|              alkoholométert, és méresd meg!~ ~- Elegáns?~ ~- Tertia
797       2,     49|             egy hatost adok, nem kapom meg a drágasági pótlékot, mint
798       2,     49|               előszobában nem állhatta meg szó nélkül ezt a szívtelen
799       2,     49|            Hanem biz az nem vendégelte meg sem az anyját, sem a kollégáit,
800       2,     49|                 ő maga nem bocsáthatja meg magának soha azt, amit tett! ~ ~