Rész, Fejezet

 1       1,      2| bebocsátást kér az égbe...~ ~Mik vagyunk mi, hogy ilyen fénnyel távozunk
 2       1,      4|          Petrovszkoi proszpekten vagyunk. Egyenesen a Petrovszkoi
 3       1,      4|  bajtársát fektéből.~ ~- Helyben vagyunk.~ ~A hosszú épületnek minden
 4       1,      8|        aranyat, és aztán kvittek vagyunk.~ ~Richárd gondolkozni látszott.
 5       1,      9|        most már szerencsésen túl vagyunk. Nem távozom mellőle sem
 6       1,     10|      anya gyermekét.~ ~- Már túl vagyunk rajta. Csak hogy látjuk
 7       1,     12|          is ipen tizszer annyian vagyunk, mint amennyi hivatal jut.
 8       1,     13|              Hogyan? Hát ennyire vagyunk?~ ~- Alkalmasint.~ ~- Ön
 9       1,     14|       Úgy? Akkor hát tiszttársak vagyunk.~ ~- Mindketten az ország
10       1,     14|          testvéreddel jó barátok vagyunk. Most ismerkedtünk meg a
11       1,     14|       meg fogod őt látni. Többen vagyunk, kik összeszólalkoztunk,
12       1,     15|     inasunk is. Egészen magunkra vagyunk. Ha a vén kocsis sánta és
13       1,     15|       hogy valami rossz járatban vagyunk.~ ~Azzal fölsegíté a másik
14       1,     15|      bennünket, hogy mi járatban vagyunk. Szedd össze magadat, Léni!
15       1,     15|      suttogva monda:~ ~- Helyben vagyunk.~ ~Legelébb is feladogattatta
16       1,     15|   odasúgott Editnek:~ ~- Most el vagyunk veszve.~ ~- Mi hagyján! -
17       1,     15|      Palvicz Ottó ezredes? Hozzá vagyunk küldve. Mondja neki: itt
18       1,     17|          benne, miken ma már túl vagyunk, s amiknél anyád maga nehány
19       1,     17|      neked és nekik. Mi őrjöngők vagyunk, kik egy semmiért, egy gondolatért,
20       1,     18|      Most számláljuk meg, hányan vagyunk!~ ~Az őrmesterek számba
21       1,     18|           Hiszen mindjárt otthon vagyunk már."~ ~"Otthon! Az égben" -
22       2,     20|         mi mindnyájan demokraták vagyunk, s annálfogva e körülményen
23       2,     27|     öljük egymást? Úgyis kevesen vagyunk."~ ~Hogy valamiképp érdekelve
24       2,     27|        felejtve belőle. Mink nem vagyunk sehol.~ ~Ádám úr nagy önérzettel
25       2,     27|         kocka; kik voltunk alul, vagyunk felyül. Hortobágyon áll
26       2,     28|       egy bunda.~ ~- Hiszen urak vagyunk eszerint! Mit monta csapatvezér,
27       2,     31|          az, kik egyébre jók nem vagyunk. Te lelke vagy seregünknek,
28       2,     31|        váron keresztül.~ ~- Benn vagyunk a várban?~ ~- Minden ponton.~ ~-
29       2,     36|      önálmaitól. Hát már ennyire vagyunk?~ ~Ilyen könnyű egy embernek
30       2,     36|    melyen ők jártak.~ ~- Helyben vagyunk, uram - mondta Boksa. -
31       2,     48|          hogy mi szegény emberek vagyunk?~ ~Edit kinevette vele.~ ~-
32       2,     48|        hogy most még csak ketten vagyunk; de egyszer majd okvetlenül
33       2,     48|  elpirulnod. Hiszen máris hárman vagyunk. Palvicz Ottó fiát ide kell