Rész, Fejezet

 1       1,      2|         Hallgassuk a főtisztelendő urat, szépen beszél.~ ~Igaz is,
 2       1,      3|         nagyobb baj ne érje azt az urat - szólt hozzá az adminisztrátor
 3       1,      4|         kinek utasítása van azt az urat ott ahol és rögtön felkeresni.~ ~-
 4       1,      5|              No, nem vágták meg az urat?~ ~- Dehogy vágtak meg,
 5       1,      5|           biztosítva a tisztelendő urat, hogy "schon bezahlt".~ ~("
 6       1,      5|         egészen igaza volt, ha Pál urat úrnak hítta, mert Pál úr
 7       1,      5|       valamit. Nem küldenéd ki Pál urat?~ ~- Pál úr, menjen ebédelni!~ ~
 8       1,      6|           menjen előre, a kapitány urat majd transzportálom én,
 9       1,      6|         örömére szolgál a kapitány urat saját termeiben is láthatni.~ ~
10       1,      8|        hogyne ismerném én kapitány urat? Nagyon jól ismerem. Aranyember
11       1,     11| felvilágosította az adminisztrátor urat, hogy hja bizony öt leány
12       1,     11|            feltalálta Gálfalvy Pál urat, a kérő násznagyot, s kölcsönösen
13       1,     11|            kísérte el a méltóságos urat, onnan pedig elfogyatkozott,
14       1,     13|       azzal hagyta futni a kicsiny urat az orrára ragasztott fekete
15       1,     13|           Megmentem én a nagyságos urat, úgy, hogy a haja szála
16       2,     22|     szentek áldják meg a nagyságos urat ezért a jóvoltáért! Bizony
17       2,     22|      kettővel. Tiszteli a kapitány urat.~ ~Sohasem lehetett belőle
18       2,     27|            vármegyei história Ádám urat nem érdekli.~ ~"Bolondság!
19       2,     27|            volna ingerelni.~ ~Ádám urat mulattatta ez nagyon.~ ~
20       2,     28|          hogy nagyon jól ismeri az urat. Tessék hozzá szállni. Szívesen
21       2,     28|     ismerek se jó pajtást, se nagy urat. S ha az édesapám fia volna
22       2,     28|    csizmáit is.~ ~- Sok mindenféle urat kompromittáló írások voltak
23       2,     28|        hozzá.~ ~- S hová vigyem az urat?~ ~- Nem bánom én, akárhová,
24       2,     28|            No, majd elviszem én az urat úgy, hogy semmi baj nem
25       2,     28|              Vittem én már oda egy urat, aki a lengyelekért ment.
26       2,     28|             Majd elszállítom én az urat is olyan félreeső helyeken,
27       2,     28|       Bálintnak hívták ezt a derék urat.~ ~Zebulon bemutatta magát
28       2,     28|       azzal mulattatá a méltóságos urat, hogy Zebulonnal való találkozását
29       2,     32|     Kaszáné egész odáig kísérte az urat. Mert nem addig van az;
30       2,     33|       barátság kötötte a kegyelmes urat ez ismerőséhez?~ ~Egyszerű
31       2,     33|            mély álmábul Rideghváry urat.~ ~Kiugrott az ágyábul a
32       2,     33|          ismerem azt a tisztelendő urat, három esztendeig voltam
33       2,     35|            találom-e Baradlay Ödön urat?~ ~- Én vagyok az. Hát ön