Rész, Fejezet

 1       1,      1|               A kőszívű ember lehunyta szemeit, és tanácsot kért a sötétségtől.
 2       1,      1| engedelmeskednie kell: önként lecsukta szemeit, összeszorítá ajkait, nem
 3       1,      3|                fölemelé nagy, beszédes szemeit, s nem Zebulonra, hanem
 4       1,      4|                ahol Ödön ült, s lesüté szemeit, és két kezét leereszté
 5       1,      4|               a kenőcsöket, amik Árgus szemeit lecsukják; vagy pedig attól
 6       1,      4|               Ödön jobbjával eltakarta szemeit, és sírt; baljában volt
 7       1,      4|            ruhákba.~ ~- Nem addig, míg szemeit kinyílva nem látom.~ ~Minden
 8       1,      6|      aláhanyatlott, lesütötte előtte a szemeit, és úgy vett búcsút, hogy
 9       1,      7|              míg egyszer Edit felvetve szemeit a zongoráról, megpillantá
10       1,     15|      Antoinette asszony. Soror Remigia szemeit ég felé forgatva s kezét
11       1,     15|    hátrahajlott a karszékben; lehunyta szemeit. De azért hosszú selyempillái
12       1,     15|               akkor egyszerre felnyitá szemeit Edit.~ ~Mit nézett? Mit
13       1,     17|                ölében, könnyeit arcán, szemeit szemében. És néha-néha,
14       1,     17| indulathullámainak, égre emelé könnyes szemeit, s ünnepélyes felmagasztaltsággal
15       2,     24|                  szólt Mausmann, kiülő szemeit még jobban kimeresztve.~ ~-
16       2,     26|             arcán ugrott fel székéről, szemeit vadul a szólóra meresztve.~ ~
17       2,     26|         beszélni a néma világossághoz, szemeit annak fényébe meresztve:~ ~-
18       2,     28|          Banquo szelleme. - Antipodese szemeit elmeresztve, száját nyitva
19       2,     28|          világért föl nem emelte volna szemeit, midőn nagy ájtatosan elrebegé:~ ~-
20       2,     29|          hazafi ég felé emelé keserves szemeit.~ ~- Ó, bár találkozhatnék
21       2,     30|              elsápadt, és nagy, lelkes szemeit öccsére meresztve, viszonzá
22       2,     30|           arcra meresztve vérben forgó szemeit a csizmadia.~ ~A megtámadottnak
23       2,     31|                fel tudott lélegezni, s szemeit felnyitá, oda találta magát
24       2,     32|            beköté vele a gyermek fájós szemeit.~ ~Akkor aztán felvette
25       2,     42|            fogsorairól, s villogó nagy szemeit kerekre felnyitva, e szókat
26       2,     42|                kezével Edit vállát, és szemeit annak szemeibe sugároztatva
27       2,     43|       Alfonsine sem hunyta le ez éjjel szemeit. A rémes öröm, a bűvös izgatottság
28       2,     44|           leány fájdalomteljesen emelé szemeit a magasba, Az a sugár, az
29       2,     44|            tekintetében világít, midőn szemeit a keresztfa magasságához
30       2,     44|               kezeit keblére tette, és szemeit gyászruhájára függeszté.
31       2,     45|                emelve, eltakarja előle szemeit, mintha nem akarná látni
32       2,     46|               kezeit összekulcsolva és szemeit ég felé forgatva. - Ki úgy
33       2,     49|               nem felel, csak lehunyja szemeit, hogy elzárja lelkét, nehogy