Rész, Fejezet

 1       1,      1|           amit ez óra alatt önnek eléje mondok, az önnek egész életét
 2       1,      1|         van még. Írja ön le, amit eléje mondtam.~ ~A nő nem merte
 3       1,      1|          égben. Leírta-e ön, amit eléje mondtam, Marie?~ ~A nő kezéből
 4       1,      3|           főtisztelendő úr járult eléje. Nehány igen szép és találó
 5       1,      4|        torokszakadtábul kiabáltak eléje, hogy megálljon, térjen
 6       1,      5|      Mikor visszahozta, s letette eléje, folytatá a diskurzust:~ ~-
 7       1,      7|           azt rózsaszín ruháin, s eléje lépett az őt üdvözlőnek.~ ~
 8       1,      7|      hagyta.~ ~Lépteinek hangjára eléje jött a leány. De most már
 9       1,      7| leeresztve.~ ~Richárd fölállt, és eléje lépett a lezárt levéllel.
10       1,      7|          levélben most.~ ~S azzal eléje tartá a levél pecsétes felét.~ ~-
11       1,     10|      befogatott utazóhintajába, s eléje sietett fiának a legutolsó
12       1,     11|     ellenben minden oldalról csak eléje mosolygó ábrázatokba botlott.
13       1,     13|          Mi hír, barátom? - kérdé eléje sietve a ház asszonya.~ ~-
14       1,     14|           lépcsőn lefelé.~ ~Fritz eléje állt, átölelte, és nem bocsátá.~ ~-
15       1,     15|       szolga felnyitá az ajtót, s eléje tűnt az éj sötétéből először
16       1,     15|       elbámulva, s megtapogatá az eléje nyújtott kis kezet, mely
17       1,     17|            mikor a próféta lelkét eléje idézte az endori bűvésznő.~ ~
18       1,     18| imádsággal; mert a jó sors hozott eléje nagy kívánságára nem is
19       2,     22|          történt? - kérdé Ödön az eléje sántikálót.~ ~- Jaj, uram!
20       2,     26|          A két Plankenhorst-hölgy eléje szaladt, megfogták kezeit,
21       2,     26|           széttörve, ami törékeny eléje akadt, s elkezdett zokogni
22       2,     26|      magáról.~ ~Alfonsine odaállt eléje, mikor mindenki magukra
23       2,     28|      bozótból egy rémkép bukkanik eléje.~ ~Nem a farkas a halálfejjel,
24       2,     28|          észre Zebulon bámulását; eléje sietett, megölelte, megrázta
25       2,     31|     társainak hasmánt fordulva, s eléje kap Ödönnek. Megmutatja,
26       2,     32|           Ödönnel találkozott. Az eléje sietett derült arccal.~ ~-
27       2,     32|     Hatlépésnyire tőlem! - kiálta eléje Richárd. - A tífuszkórházból
28       2,     35|     pólusa a rettenet volt. ~ ~Az eléje lépő orosz ezredes - Ramiroff
29       2,     36|          történhetik. Minek volna eléje sietni a bajnak? Várja meg
30       2,     44|     varrta.~ ~Alfonsine odarohant eléje, s a jóllakott bosszú kacajával
31       2,     45|  Tántorogva, féltébolyultan járul eléje a szólított nő, s reszkető
32       2,     46|       öröm kétségbeesésével rohan eléje, és a túlvilágról jött önfeledés
33       2,     49|           rongyokat a szekrényből eléje tartotta:~ ~- Ez az, amit