Rész, Fejezet

 1       1,      4|           hogy kivel beszél.~ ~Ló és lovas meg voltak fagyva.~ ~Egy
 2       1,     15|             mezei lak. Abban jókedvű lovas katonák ütöttek tanyát.
 3       1,     18|       kiveheté, hogy a tűz világánál lovas alakok haladnak keresztül.~ ~-
 4       1,     18|               Akkor aztán nincs az a lovas, aki azon a völgyön keresztül
 5       1,     18|       Pillanat múlva felmerült ló és lovas a fejük fölött ívben csapó
 6       1,     18|             az isten hidege.~ ~Ló és lovas füstölgött a párázattól.
 7       1,     18|            mocsáros ingoványba ló és lovas odaveszne.~ ~Valamerre pedig
 8       2,     21|              Az ellenségnek csak egy lovas osztályt kellett utánaküldeni,
 9       2,     21|            és nyargalt vissza, ló és lovas holtan, sebesülten bukdácsolt
10       2,     21|   félrekanyarodott; hagyta menekülni lovas ellenfeleit, s egész erejével
11       2,     22|           világ vége. Azonkívül négy lovas jár kivont karddal a kerítésen
12       2,     22|             félrelökték maguk elől a lovas őröket, áttörtek az egész
13       2,     22|         karikás ötven kardnál. Három lovas sem lesz képes elfogni egy
14       2,     22|             kolompos mellé. Az egyik lovas őr nagyon akart neki segíteni,
15       2,     22|             a hátul maradozókat.~ ~A lovas gondolta, majd meghallod
16       2,     22|              másikat is frissen!~ ~A lovas a másik pisztolyát is rálőtte,
17       2,     22|            elbúsulás a szívében.~ ~A lovas pedig nem tréfált, s szíjon
18       2,     22|              karikással bal felül. A lovas parírozta a vágást a kardjával
19       2,     22|            az ostorral jobb felül. A lovas előrenyújtá kardját jobb
20       2,     22|             meg, mint ahova céloz. A lovas káromkodott németül, magyarul.~ ~
21       2,     23|               hat század banderiális lovas, nyolc ágyúüteggel s két
22       2,     27|       becsületes zsido kocsmaros egy lovas szekeren; vele van öreg
23       2,     27|           emberünk; harmincháromezer lovas, nyolcszázötven ágyúval;
24       2,     27|             át hozzánk; lengyel mind lovas; de lovat nem hozhatott
25       2,     28|        megvárok.~ ~A tulipános szűrű lovas átvette a forintot is, a
26       2,     28|              nevemet meghallott?~ ~A lovas mosolygott egy kicsit.~ ~-
27       2,     28| szalonképessé tisztogatni. Aközben a lovas úrral folytathatta a diskurzust:~ ~-
28       2,     28|                Hanem azután útközben lovas kísérője annyi csodadolgot
29       2,     28|             kinek jó ökle van, ki jó lovas, és aki nem sajnálja a ruháját
30       2,     28|          vitéz úr szabadalmat kapott lovas gerillacsapatot alakítani,
31       2,     29|     virágfüzértől nem látszott ló és lovas. Hogy omlottak le előttük
32       2,     35|        villámlobbanásnál látták is a lovas árnyékot a síkon végigrohanni,