Rész, Fejezet

 1       1,      3| összecsókolódásban.~ ~És akkor Zebulonnak eszébe jut a pillanat nagyszerűsége,
 2       1,      3|                 mi lehet az, ami még neki eszébe juthat ezen felül.~ ~Rideghváry
 3       1,      4|                       Akkor valami jutott eszébe, a vízfenék talaján nehány
 4       1,      4|                      Ez csak akkor jutott eszébe, mikor fejével a jégmennyezetbe
 5       1,      5|                   jöjjenek segítségre, de eszébe jut, hogy hátha őt magát
 6       1,      5|                  egy vágást, akkor jutott eszébe, hogy igazság, kápri volt
 7       1,      5|              annak önkéntelenül az jutott eszébe, hogy van egy reglement
 8       1,      7|                   a viselet. Hanem azután eszébe jutott, hogy oda éppen rossz
 9       1,     11|                   érezte bűneinek súlyát. Eszébe jutott, hogy mindaz a keserves
10       1,     11|              Zebulonnak csak akkor jutott eszébe, mikor Chariclea kisasszonyt
11       1,     11|             Rideghváry úrnak jutott ugyan eszébe a vett kudarc után, hogy
12       1,     13|                lakik, s melynek néha-néha eszébe jut a vizek színére felemelkedni.~ ~
13       1,     13|             kezdenek, de senkinek sem jut eszébe lámpákat gyújtani idebenn;
14       1,     13|                   kinek jutott volna most eszébe ezzel törődni?~ ~Jenőnek
15       1,     15|                   támaszkodva kezével, és eszébe jutott, hogy ha amaz őrangyal,
16       1,     15|         Szolgálónak neveltek engem!~ ~Itt eszébe jutott, hogy ismerkedett
17       1,     16|                földre. - Szeretne élni.~ ~Eszébe jut rövid ifjúsága; megvallatlan
18       1,     17|                 rajta.~ ~Sőt még annak is eszébe kellett jutni, hogy a múlt
19       1,     17|               előtte eltagadni.~ ~Jenőnek eszébe jutott, hogy az eltemetett
20       1,     17|             diplomáciai cselszövénytől.~ ~Eszébe jutottak Alfonsine szavai:~ ~"
21       1,     17|              megtagadom az anyámat!"~ ~És eszébe jutottak a forró csókok,
22       1,     17|              szívével az ifjú. Nem jutott eszébe, hogy ez a nő az ő nagyravágyását,
23       1,     17|         megtámadni jő ide, csak az jutott eszébe, hogy anyja a veszély tűzhelyén
24       1,     17|                    Jenő nagyot sóhajtott. Eszébe jutott valami, aminek most
25       1,     17|           Siessünk innen, mentül elébb!~ ~Eszébe jutott az útlevél.~ ~- Itt
26       1,     18|                  aligha nem jutott valami eszébe, mikor felnéztek a futó
27       2,     26|         rátaposott.~ ~Aztán valami jutott eszébe; a falnak borult arcával,
28       2,     28|                nem egészen lehet bízni.~ ~Eszébe jutott Kisfaludy Sándorból
29       2,     32|            meglátta, minő állapotban van, eszébe jutott, hogy Palvicz Ottónak
30       2,     35|                képezte annak acélát. Most eszébe jutott, hogy vannak még,
31       2,     36|                 másik - és ismét másik.~ ~Eszébe villantak vezetője agyrémei.~ ~
32       2,     48|              dologban jó emlékezete volt. Eszébe jutott minden hitelezője,