Rész, Fejezet

 1       1,      1|       jelen.~ ~A díszlakománál az úrnő elnököl helyette.~ ~Az értekezletnél
 2       1,      9|         meghajtá magát előtte; az úrnő felemelte kezét, mire a
 3       1,      9|     reggelt, gyermekem - szólt az úrnő kegyteljesen, de egész hidegséggel. -
 4       1,      9|    veszélyben forog - folytatá az úrnő. Úgy lehet, hogy hosszabb
 5       1,      9|          nem fogod őt látni.~ ~Az úrnő bámult, hogy ennek a leánynak
 6       1,      9|           és nyugodtan tekinte az úrnő szemébe.~ ~- Itt nem maradhatsz,
 7       1,      9|        itt maradok.~ ~Most már az úrnő is fölkelt helyéről. Megfogta
 8       1,      9|         leány nem tudott hinni az úrnő szavainak.~ ~- Ó, asszonyom,
 9       1,      9|        jutni.~ ~- Igaz - szólt az úrnő felsóhajtva -, hisz az én
10       1,      9|          vagyok. Ülj mellém!~ ~Az úrnő odavonta maga mellé a pamlagra
11       1,      9|    meghajtá fejét, és ajkaival az úrnő kezéhez tapadt.~ ~- Hát
12       1,      9|      Ismerni fogod az írást?~ ~Az úrnő a lepecsételt levél címét
13       1,      9|          forgott? - szólt bele az úrnő. - Ó, kérlek, olvasd!~ ~
14       1,      9|           a levélből kitévedve az úrnő arcára.~ ~Mikor láttam,
15       1,      9|      köszönhetem, hogy élek.~ ~Az úrnő arcán a büszkeség pírja
16       1,      9|   összekulcsolta a fájdalom.~ ~Az úrnő karjába fogta az aléldozót,
17       1,      9|         jege ebben olvadt fel. Az úrnő odavonta őt keblére; vigasztalá.~ ~-
18       1,      9|           odafekteté égő arcát az úrnő ölébe, és nem szólt hozzá
19       1,      9|         olvasni megtanultak.~ ~Az úrnő keze ott nyugodott a leány
20       1,     10|        Baradlay-háznak úr kell és úrnő! Úr, aki parancsolni és
21       1,     10| parancsolni és vezényelni tud; és úrnő, aki hódít.~ ~- Úgy van -
22       1,     15|          soror Remigia - súgja az úrnő.~ ~- Valóban az ég oltalmára
23       1,     15|          Kiáltottunk! A pórnő, az úrnő ment, írt, beszélt, ahol
24       1,     18|           birtoka volt.~ ~Csak az úrnő volt honn.~ ~Férje a koruna
25       2,     20|         hogy nagyon ideges. Igazi úrnő nem is lehet anélkül.~ ~
26       2,     39|      visel. Még most csak az ifjú úrnő atyjáért a gyász. A kis
27       2,     39|       belépni, szentélybe vagy az úrnő hálószobájába; nappal vagy
28       2,     49|           tudni, miért nevezte az úrnő e napot nagy napnak.~ ~Baradlayné
29       2,     49|      között három ólomgolyó.~ ~Az úrnő megmutatta az egyiket. Fekete
30       2,     49|         azt, amit tett! ~ ~Az ősz úrnő tovahalad a termeken; ő