Rész, Fejezet

 1       1,      4|    célozni pontosan.~ ~Abban a pillanatban aztán, mikor Ödön rásütötte
 2       1,      4|   korcsolyával, és a következő pillanatban Leonintól félölnyi távolban
 3       1,     10|       egymásra ne boruljon ily pillanatban? Ki tartaná fel az öröm
 4       1,     12|       theater-coup".~ ~Abban a pillanatban, amelyben a gyűlésterem
 5       1,     12|     megdöbbentő alak volt az e pillanatban. Arca égett a fennkölt haragtól,
 6       1,     13|         s e nagy ember a jelen pillanatban csak azon tanakodik, hogy
 7       1,     13|      az érzésnek neve, ami ily pillanatban végigömlik az egész tömegen.
 8       1,     13|       melegség, amit egy ilyen pillanatban az ifjú szív meg nem bír
 9       1,     14|        akar ön?~ ~Richárdnak e pillanatban minden gondolat szétszaladt
10       1,     14|  felemelni a vasrudat, a másik pillanatban le volt gázolva a földre.~ ~
11       1,     15| pisztolyok, amik őt a végzetes pillanatban láb alul elteszik. Ezt Fritz
12       1,     15|    valami dicsfény derengett e pillanatban, ami ösztönszerű tiszteletre
13       1,     17| lélekgyújtogató tűz égett; egy pillanatban kacagott és sírt, és minden
14       1,     17|        volt az ő anyja.~ ~És e pillanatban meg lehetett elégedve szívével
15       2,     20|   pillanatra a szobát, abban a pillanatban azt hallá Zebulon, hogy
16       2,     21|           Egy ilyen elátkozott pillanatban van azután nagy ára egy
17       2,     26|       ki látja, ki hallja őt e pillanatban; hanem lelkének egész pokolkeservével
18       2,     26| Plankenhorstné elájult ebben a pillanatban. Nem Palvicz Ottó halálhírére
19       2,     30|     elé a sikátoron át, s azon pillanatban, midőn az egész palánkvonal
20       2,     30|  ajánlkozott a zsákoknak kellő pillanatban helyükre szállítására.~ ~
21       2,     30|  megtámadottnak e kétségbeejtő pillanatban egy mentő gondolata támadt.~ ~-
22       2,     31|   nyújtá.~ ~Talán ily válságos pillanatban meg is ölelhetnék egymást
23       2,     31|    óramutató a perchez ér, egy pillanatban megdördül ötvenkilenc ágyú,
24       2,     31|     Éljen a haza! - hangzott e pillanatban a harmadik teraszon.~ ~Az
25       2,     31|         vakít és agyonnyom egy pillanatban.~ ~Mikor nagyon sokára ismét
26       2,     35|      bajtársának az arca, ki e pillanatban nyílt homlokkal lép az őt
27       2,     38|      mely halálbűnt képezett e pillanatban; nem egy villanást, mely
28       2,     39|      van beszélni való szava e pillanatban? Ki tud magának parancsolni
29       2,     40| cserélve a szerep egy varázsló pillanatban; amazé lett a hősi vég;
30       2,     44|          Sírj nekem! Sírj!~ ~E pillanatban benyitotta az ajtót a komornyik,