Rész, Fejezet

 1       1,      1|        magyar nemes.~ ~A haldokló arcán még két piros folt is gyulladt
 2       1,      3|       szobor, alabástrom-halavány arcán semmi vonás sem látszott
 3       1,      4| pisztolyait és handzsárját, hanem arcán inkább a csata előtti fásult
 4       1,      5|        pap leste a hatást az ifjú arcán.~ ~- Nos, nos, uram! Mit
 5       1,      6|         alakultak, amit más ember arcán gyöngéd kedveskedésnek fognánk
 6       1,      9|          hogy ennek a leánynak az arcán ezek a szavak nem idéznek
 7       1,      9|         öröm napvilága derült fel arcán újra.~ ~- Ez már valóban
 8       1,      9| köszönhetem, hogy élek.~ ~Az úrnő arcán a büszkeség pírja gyulladt
 9       1,     10|       volt a család feje.~ ~Anyja arcán sem találhatott semmi változást.
10       1,     11|    asszony, e ragyogó napsugárral arcán; egy királynő tekintete
11       1,     11|         szemérem hamvával gyöngéd arcán, az érzelem bűbájával pillaárnyalt
12       1,     11|         mosolygástól. Ó, azt az ő arcán nem volt szabad észrevenni
13       1,     13|           ifjú hölgy égő arca, és arcán annak forró lehelete. Minő
14       1,     14|           tekintete a délceg ifjú arcán.~ ~A priornő magas, szikár,
15       1,     15|          gyönyörködhetett.~ ~Edit arcán egy vonás sem mutatta azt,
16       1,     17|          tagjait ölében, könnyeit arcán, szemeit szemében. És néha-néha,
17       1,     17|        drága alakot. ~ ~És érezte arcán anyjának égő, lázas csókját.
18       1,     18|          meglátja az újonc legény arcán, hogy ez most magában imádkozik,
19       2,     21|         kevély mosolygással egész arcán.~ ~Ketten voltak a hídon
20       2,     24|         gyermeke volna.~ ~Palvicz arcán az öröm rángó görcsei jelentek
21       2,     26|       üdvösség enyhült mosolyával arcán roskadt vissza karszékébe,
22       2,     26|         kétségbeesés torzulatával arcán ugrott fel székéről, szemeit
23       2,     28|          kíváncsiság ragyogásával arcán mohón olvasni a megkapott
24       2,     30|              Annak az embernek az arcán a pokoli gyönyör ragyogott.
25       2,     34|       voltak dagadva halántékain; arcán túlvilági megdicsőülés sugárzott.~ ~
26       2,     35|    izmosult a lefolyt évek alatt. Arcán az ifjúi könnyelműség helyett
27       2,     39|     mosoly rebbent át a két hölgy arcán. Csak egy pillanatig. Azután
28       2,     42|             A diadal ragyogásával arcán, szemeiben a kéj kielégített
29       2,     46|          két Plankenhorst úrhölgy arcán a kísértetlátó elrémülést;
30       2,     49|        hatvan évvel.~ ~A beteg nő arcán két tűzfolt gyullad ki ez