Rész, Fejezet

 1       1,      2|          szememmel.~ ~A méltóságos úr végre mégiscsak ráakad, akit keresett.~ ~-
 2       1,      2|               nem látod te többet!)~ ~Végre az is elmúlt; vége lett
 3       1,      3|             ízleni mind a kettőt, míg végre maga sem tudott volna magának
 4       1,      4|            fényesebb pályát jósol. És végre tudatja vele, hogy legyen
 5       1,      4|          recsegés, ropogás, szakadás; végre egy nagy zuhanás, s azután
 6       1,      4|            fel, hol alul.~ ~Hanem aki végre fölkelt, az Ödön volt; handzsárja
 7       1,      8|            kategóriába sorozva; - míg végre egy egész oldalt elfoglalt
 8       1,     11|          papleányt jegyezte el? Hanem végre ezt is vigasztalására fordította.
 9       1,     13|              nem lehet odább menni.~ ~Végre érkezik valaki onnan kívülről:
10       1,     13|              szülői, azután főnökei - végre szeretője akaratának. Most
11       1,     14|                 A hatodik napiparancs végre tudatja vele, hogy az elébbeni
12       1,     14|           fognak bámulni, tapsolni és végre felkacagni, akkor aztán
13       1,     15|       tűzharang kongását meghallja.~ ~Végre itt volt az idő az elmenetelre.~ ~
14       1,     15|             tekervényes menetein, míg végre egy kívül belakatolt, rozzant
15       1,     18|              a krízist kiállhassák.~ ~Végre is ki jött segítségükre?
16       2,     19|             Eddig, és ne tovább!"~ ~S végre, midőn ereje teljes összességét
17       2,     20|               valamit megtudakolni.~ ~Végre megszánja a kegyetlen parancsoló.~ ~-
18       2,     20|          elküldtek Pestre futárnak!~ ~Végre egész őszintén kirukkolt
19       2,     23|              egymáshoz férhessenek.~ ~Végre találkozhatnak.~ ~Minden,
20       2,     28|             bámult Boksa Gergőre, míg végre föl merte neki azt a kérdést
21       2,     28|             írtak, dolgoztak valamit, végre bebocsáták a hatalmas császári
22       2,     29|           magát kedvére a jó ember.~ ~Végre aztán nagy zokogás közt
23       2,     31|             hogy azt ő maga hajthassa végre.~ ~De maradt végrendeletének
24       2,     45|             hogy az is olvassa el. És végre megcsókolja a festett arckép
25       2,     47|              venni a köztársaságnak - végre elfogni, meggyötörni, megkötözni,
26       2,     48|             félretette egy csészében; végre ugyanazon edényben elkészítette
27       2,     49|     matrózinasnak adta be. - Könyörög végre Richárdnak, hogy szabadítsa
28       2,     49|             fél esztendőnél tovább.~ ~Végre Richárd nagyot gondolt:
29       2,     49| összeesküvéseket jelentettél fel, míg végre kikergettek mindenünnen,