Rész, Fejezet

 1       1,      1|       mellől. Tessék bemenni hozzá. Rám semmi szükség többé.~ ~A
 2       1,      1|          hagyom fiaimnak, mit őseim rám hagytak. De házam az eszmék
 3       1,      1|    bámulatát.~ ~- Ön kételkedve néz rám. Egy nő, egy özvegy mit
 4       1,      5|            orrukkal, és vesztegetik rám az excellenciát! Aztán kinyitják
 5       1,      5|         kezét. ~ ~- No, csak várjon rám nyugodtan, szentatyám. Mindjárt
 6       1,      5|             pompás eledel! Terített rám, Pál úr?~ ~Pál úr végigméri
 7       1,      8|       Richárd -, ez egészen meglepő rám nézve. Hogyan jutott ön
 8       1,      9|        közelében lenni? Számíthatsz rám. Én biztosítom megélhetésedet.~ ~-
 9       1,     13|            akartak ütni. Valamelyik rám ismert, elkiáltotta magát: "
10       1,     13|       illeni; legalább nem ismernek rám olyan könnyen az utcán.~ ~-
11       1,     13|          sem görbül meg; csak bízza rám magát.~ ~- Ó, mentsen ön
12       1,     15|         Most már, Frau Midi, előre! Rám nincs ott szükség.~ ~Baradlayné
13       1,     15|     Kegyedet vártuk, asszonyom!~ ~- Rám ismertél, Pál, jó öreg?~ ~-
14       1,     15|              Most hagyjanak mindent rám. Vagy sikerül, vagy elveszünk.~ ~-
15       2,     21|            mármost még egyet bízott rám az öreg: azt, hogy ha megkaphatom
16       2,     22|                Ejnye no, bizony még rám riaszt! Dezentor vagyok!
17       2,     22| összeterelni. Hanem csak tessék ezt rám bízni. Ez már majd az én
18       2,     26|            öné elfogyott, gondoljon rám. Én önnek egy kölcsönadott
19       2,     30|       várőrség közt.~ ~- Tessék azt rám bízni. Mindent kitanulok.~ ~-
20       2,     30|           elment előttem, hogy ő is rám ismer. Akkor végem lett
21       2,     30|       harapófogó.~ ~- Tetszik-e már rám ismerni? - kérdé a hátrafordult
22       2,     32|          eredj! Hanem ha belehalsz, rám ne hagyd az árváidat.~ ~
23       2,     36|    kukoricát, míg a meghívólevéllel rám akadnak?~ ~- Nem mondom
24       2,     36|            ellenségem sem ítélhetne rám.~ ~- Mikor látta ön legutoljára
25       2,     36|             még elmulatni való nyár rám nézve nem volt.~ ~- Jól
26       2,     39|            cselekedett. Megkönnyíté rám nézve a meghalást. Köszönöm
27       2,     43|             Átkozott jó éjszaka vár rám. Szerencsés utat.~ ~- Az
28       2,     44|  oktatásokat, hanem hogy hallgasson rám.~ ~Azzal kivett egy kis
29       2,     46|            Azt a fiút anyja elveté. Rám hagyta, hogy keressem azt