Rész, Fejezet

 1       1,      1|         kik a mai ünnepélyes napra messze vármegyékből jöttek össze
 2       1,      4|         mikor már azt hitték, hogy messze elhagyták üldözőiket, azon
 3       1,      5|         azokkal itt bizony nem fog messze menni - szólt a huszártiszt
 4       1,      6|      kisasszony, ki itt tőlünk nem messze olyan bizalmas mosolygással
 5       1,      8|      küldte gazdáját olyan egészen messze, csak annyit mondott neki,
 6       1,     11|   selyemposztóbul, aminek nyakától messze elálló gallérja messziről
 7       1,     13|            az utcaszögleteken.~ ~A messze látszó István tornyáról
 8       1,     14|           ki riadót fútt nyomában; messze elmaradva a lovasszakasz.~ ~
 9       1,     15|     elpusztulás előtti éjszakán.~ ~Messze, messze lehet menni, míg
10       1,     15|         előtti éjszakán.~ ~Messze, messze lehet menni, míg a város
11       1,     16|          utána menni?~ ~Hiszen nem messze kell már sietnie. Amott
12       1,     17|            azután eltávozni innen, messze, más égalj alá; ahova ez
13       1,     17|               Ó, ne mondd azt!~ ~- Messze fogsz menni tőlünk, s jaj
14       1,     18|     ellenkező hegyoldalon az egész messze tájt megvilágítá, amelyen
15       1,     18|         Ottóval.~ ~A vértes őrnagy messze háta mögött hagyta utolsó
16       1,     18|           szalmábul gazdájuk. Héj, messze voltak most attul!~ ~A trombitaszó
17       1,     18|     menekülők. Richárd az elejével messze elöl töri az utat a mély
18       1,     18|            odalenn a városban; nem messze van az már. Ma délben hozta
19       2,     20|     ezektől az idegen fiúktól, kik messze földről eljöttek a mi hazánk
20       2,     21|  magabíztában a győztes had igenis messze tolta előre az üldözöttek
21       2,     21|           összetörik, s még azután messze megüldözik a visszamenekülő
22       2,     22|           utánuk, mert majd nagyon messze el találnak menni.~ ~- Jó
23       2,     29|           a hosszú, téres utcán.~ ~Messze elmaradva mögötte üget egy
24       2,     29|         hallania, hogy éppen olyan messze van az, mint a pokol; ha
25       2,     33|      himnusz a kőszáli magaslatról messze hangzik a vidék felett.
26       2,     34| kardmarkolat.~ ~És az sem segített messze.~ ~A júniusi perihélia két
27       2,     36|      elzüllöttje. Kerek kalapjáról messze virított a veres szalag.~ ~
28       2,     36|           pénz, hogy menjek én oly messze földre; azt sem tudom, merre
29       2,     38|   jövendőtül.~ ~Rendes lakhelyétől messze szórva élt a nagyobb rész;