Rész, Fejezet

 1       1,      4|               feleletet is adnak.~ ~- Hová akarsz vinni?~ ~- Hová?
 2       1,      4|                Hová akarsz vinni?~ ~- Hová? A pokolba! Félsz odajönni
 3       1,      4|             valami mást.~ ~- Eszerint hová megyünk most?~ ~- Látod,
 4       1,      4|             hát előre, ők tudják már, hová.~ ~Leonin Ödön karja alá
 5       1,      4|              hogy gazdájuk nem tudja, hová mennek. Néha azt hitték,
 6       1,      4|               vitéz, honnan jössz, és hová tartasz?~ ~A kozák csak
 7       1,      4|             nem tudták gondolni, hogy hová juthattak most.~ ~- Élsz-e? -
 8       1,      5|               azalatt nem tudja, hogy hová legyen. Kedve volna kikiáltani
 9       1,      5|           sincs, akitől megkérdezzem, hová kell mennem; pedig fel vagyok
10       1,      5|            felidéznek, azt sem tudom, hová, azt sem tudom, kihez -
11       1,      9|          egyik "Szaladj a hintó után, hová mennek?", másik "Szaladj
12       1,     12|             azt sem kérdi tőle senki: hová?~ ~Ilyen varázslat történt
13       1,     13|         akarta senkivel tudatni, hogy hová.~ ~A marciális úr azután
14       1,     14|               van a nevelőintézetben, hová Plankenhorstné átküldte
15       1,     15|              szélbe dobott virágszál? Hová mégy? Kihez térsz? Milyen
16       1,     17|             akarná megfigyelni: vajon hová viszi?~ ~Jenő ajtajából
17       1,     18|           kioltotta az őrtüzeket.~ ~- Hová lett a hadnagy és zászlótartó?~ ~-
18       1,     18|                  Aztán jobbra át!~ ~- Hová? - kiálták azok dühösen. -
19       2,     19| hazaszeretetre.~ ~Nem volt szökevény. Hová szökött volna? Minden ajtótul
20       2,     20|             iparkodnak ágytakaró alá, hová, szem elől eltakarítani,
21       2,     27|           Elmúlik, elmúlik. De hát én hová múlok?~ ~- Mondtam már.
22       2,     28|              megérkezett hozzá.~ ~- S hová vigyem az urat?~ ~- Nem
23       2,     30|              a fegyveres had a falon, hová a golyó leesett.~ ~Amilyen
24       2,     30|            hadifőnökéhez sietett.~ ~- Hová oly futvást, polgártárs? -
25       2,     37|                Anyja azt kérdezé:~ ~- Hová és miért?~ ~Jenő arra elszánta
26       2,     38|               lézengeni tovább.~ ~- S hová lett önnek e legkisebb testvére?~ ~-
27       2,     47|               Ez ám a főkérdés: "Most hová?"~ ~- Ismerősöm, rokonom
28       2,     47|             erre a kérdésre: "de most hová?" az, hogy "egyenesen a
29       2,     49|               felé.~ ~- És most nincs hová hajtanom a fejemet, egyedül