Rész, Fejezet

 1       1,      1|      kőszívű ember aztán, mikor érezte, hogy e még hatalmasabb
 2       1,      8|    valami nemes dac keletkeztét érezte szívében, melynek első neve:
 3       1,      8| hazaérkezett, egészen idegennek érezte magát garzonlakásában.~ ~
 4       1,      9|         szónál mind a két hölgy érezte a másik villanyos rándulatát;
 5       1,     11|     testének tartana.~ ~Zebulon érezte bűneinek súlyát. Eszébe
 6       1,     11|        jó szokása, hogy nem jól érezte magát semmiféle úri társaságban;
 7       1,     11|         társaság tehát igen jól érezte magát saját társaságában;
 8       1,     13|         polyvatöredék. Jenő úgy érezte magát, mint aki maga is
 9       1,     17|        engedte utat választani. Érezte, hogy ez nem mentség.~ ~-
10       1,     17|     most már rohant haza.~ ~Úgy érezte, hogy most kezd el élni.~ ~
11       1,     17|    lássák e drága alakot. ~ ~És érezte arcán anyjának égő, lázas
12       1,     17|           Ó, mennyire megalázva érezte magát az ifjú. Hiszen ha
13       2,     20|  ütközetet várni.~ ~Zebulon úgy érezte ez alatt, mintha a szíve
14       2,     20| hamarább.~ ~Zebulon örök hálára érezte magát lekötelezve ez intézkedés
15       2,     21|       Szegény jó anyánk. Mintha érezte volna azt, mikor odajött
16       2,     22|    szimatolni a levegőben. Újra érezte a pokolbűzt. Megrázta a
17       2,     24|        szíve, ami e kínt igazán érezte volna. Azt mondta, nem tudja,
18       2,     28|       valahonnan.~ ~Zebulon úgy érezte, mintha emelkednék alatta
19       2,     28|          Zebulon még mindig úgy érezte magát, mint akit a vízbül
20       2,     30|     első arculütés. Az ostromló érezte azt, pirult, és fogait csikorgatta.
21       2,     30|         okvetlenül szükségesnek érezte valakinek valami gorombaságot
22       2,     33|       volt Zebulon missziója.~ ~Érezte ő annak szagát előre!~ ~
23       2,     35| karabéllyal.~ ~Most azután Ödön érezte, hogy mit tesz "semmivé
24       2,     36|      Ödön e puszta közepett úgy érezte magát, hogy ő most egy porszem.
25       2,     38|     gerjedni csak az képes, aki érezte a vádat, csak Baradlay Ödön
26       2,     43|         reggel.~ ~Alfonsine nem érezte azt. Még nyakkendőjét is
27       2,     44|         legmagasabb gyönyörétől érezte magát megfosztva e szenvedő
28       2,     46|          kevélysége, akarata.~ ~Érezte már, hogy ezzel a leánnyal
29       2,     49|          Ott azután egészen jól érezte magát.~ ~Richárd utánajárt,