Rész, Fejezet

 1       1,      5|             De hát eljössz?~ ~- Barátom, hogyne mennék. Vesztrisz
 2       1,      6|       mint az ujjam. "No bizony barátom, ez sovány ebéd" - mondám
 3       1,      8|        rajta elkövetni, Salamon barátom. Bármennyire utálva gondolok
 4       1,      9|      meg ne rémítsem, utánoztam barátom vonásait, amiért gályarabságra
 5       1,      9|    küldenek, ha ön elárul. Ödön barátom maga akarta írni önhöz e
 6       1,     11|      ijedünk meg tőlük, Zebulon barátom.~ ~Zebulon nagyot feszített
 7       1,     11|     boldogult nagy férfiú, igaz barátom, végleheletével önök elé
 8       1,     13|      szívekre akad.~ ~- Mi hír, barátom? - kérdé eléje sietve a
 9       1,     13|         a földön.~ ~- Kedves jó barátom - szólt a kapushoz, megcirógatva
10       1,     13|           Ó, milyen örömnap ez, barátom!~ ~És újra csókolá az egész
11       1,     14|        a bajuk? Elhiszem. Fritz barátom remek szónok. De csak tragikus
12       1,     14|       az én utolsó, egyetlen jó barátom, bizony kettétörnélek mostan."~ ~
13       1,     15|     kitartásra a férfiakat. Ah, barátom, nők nélkül nincsen szabadságharc.~ ~-
14       1,     15|      vetnek ágyat; úgy lesz az, barátom. ~ ~- Már én azt nem látom -
15       1,     17|    reszkető hevével rebegé:~ ~- Barátom! El akarnak minket egymástól
16       1,     17|     esküszöm előtted, kedvesem, barátom, mindenem, hogy tied maradok,
17       2,     20| vőlegényt kapni. Öregúr volt jó barátom. Rideghváry volt elvbarátom.
18       2,     20|    tréfa.~ ~- Akarsz te, kedves barátom, mindjárt elmenni? - kérdé,
19       2,     20|     jöttél?~ ~- Csak-é? Zebulon barátom, nekem még ennél nevezetesebb
20       2,     20|   szigorú ember vagy te, kedves barátom!~ ~- Gondold meg, kérlek,
21       2,     20|   emberrel.~ ~- Hát aztán, édes barátom, mi sajnáljunk egy kis szalmát
22       2,     22|       De az ég szerelmére, édes barátom - szólt hozzá Ödön -, én
23       2,     27|      nekem. Az most hamar megy, barátom!~ ~Már erre nem tudott neki
24       2,     27|              Hja, bizon, kedves barátom, ahogy mondtam; most már
25       2,     28|        akart neki csókolni.~ ~- Barátom! Hazám fia! Megszabadítóm!
26       2,     28|  magamat. Magának pedig, kedves barátom, itt van egy forint borravaló,
27       2,     28|         hogy "Ugyan, édes Boksa barátom, nem tudná nekem megmondani,
28       2,     33|    papomhoz, ki nekem nagyon jó barátom.~ ~Amint aztán Sztrupka
29       2,     35|       pedig így szólt:~ ~Kedves barátom!~ ~Sohasem elfeledem neked