Rész, Fejezet

 1       1,      1|           kép előtt elhaladt, hogy arcát két kezébe ne temesse. Könny,
 2       1,      4|            ifjút, s megcsókolta az arcát, aztán vonta magával kifelé
 3       1,      6|              Egy szobaleány, ki az arcát megcsippentőnek kezére üt,
 4       1,      7|          Edittel, más ráncba szedi arcát, szemébe nem kacsint, fejhajtva
 5       1,      7|       hölgy kereszttűzbe vevé Edit arcát. Hasztalan. Nem gyullad
 6       1,      8|     hátrafelé tolva, hogy mosolygó arcát megmutathassa a kérdezőnek,
 7       1,      9|         méltóságteljesen emelé fel arcát, és nyugodtan tekinte az
 8       1,      9|          az aléldozót, megsimogatá arcát, homlokát.~ ~- Térj magadhoz!
 9       1,      9|            átölelve odafekteté égő arcát az úrnő ölébe, és nem szólt
10       1,     10|          legszeretőbb anya keblét, arcát, kezeit és vállait.~ ~Baradlayné
11       1,     12|            De most már nem ment.~ ~Arcát szigorú redőkbe vonta, öklét
12       1,     15|           és átölelte, megcsókolta arcát, kezeit. Mily ázott volt
13       1,     15|          Richárd eltakarta kezével arcát.~ ~- Ó, anyám, milyen törpe
14       1,     15|           megszelídíti a kemény úr arcát. Gyanúja fogy.~ ~- Honnan
15       1,     16|     fájdalom kiáltásával felemelve arcát az égre, odacsapja véres
16       1,     17|          engem, ha ön nem?~ ~S itt arcát eltakarva, a szemérmes szemrehányás
17       1,     17|       egyszer megfordult, s hevült arcát hátravetve Jenő felé, mondhatatlan
18       1,     17|            hogy Alfonsine elrejtse arcát anyja csipkéi közé.~ ~-
19       1,     17|       emelé fel most már diadalmas arcát.~ ~- Mintha nem tudnék túljárni
20       2,     23|          úgy, mint három hó előtt. Arcát hátrafordítja, aki a túlerő
21       2,     24|            lesz apja.~ ~A haldokló arcát valami tűzpír futotta át
22       2,     29| nagyobbszerű templom sem kevélyíti arcát. Olyan "otthon"-nak szánt
23       2,     30|         tűzbe.~ ~Egyszer fölemelte arcát az izzó égre, és kacagott.~ ~
24       2,     35|           sötét volt, nem látta az arcát senki pirulni. Első találkozása
25       2,     38|       harag pírja lepte el az ifjú arcát. Indulatosan kiálta fel:~ ~-
26       2,     39|          ifjú nő az ég felé emelte arcát, s ha szállnak szellemek
27       2,     39|           annak ölébe rejté zokogó arcát. A nagyobbik fiú, ki nem
28       2,     43|          ítéletét... Most fordítja arcát az ablakon bemosolygó hajnal
29       2,     46|          pamlag vánkosaiba temette arcát. Plankenhorstné ijedten