Rész, Fejezet

 1       1,      5|          Ej, hagyj nekem békét a ti nagy embereitekkel! Láttam
 2       1,      6|     folytatására lesztek hivatva ti.~ ~- Ahhoz nekem se pénzem,
 3       1,      6|      megjön mind a kettő. S amíg ti, a dicsőült fiai elfoglalhatjátok
 4       1,     13|          emberével együtt, elűz; ti csak álmodva voltatok!~ ~
 5       1,     14|       intéző szelleme? Ismeritek ti ezeket a nőket?~ ~Fritz
 6       1,     14|          az ifjú diák kezét.~ ~- Ti bátor fiúk vagytok, derék
 7       1,     15|      ezeket itt? Honnan kapjátok ti ezeket?~ ~- Hagyjuk ezt
 8       1,     15|       Mindennap él az Isten.~ ~- Ti most már nem mehettek vissza
 9       1,     18|         a parasztok az élelmet. "Ti nem jó járatban vagytok" -
10       1,     18|  Gondolod?~ ~- Bizonyosan tudom. Ti balgák! Látjátok ott azt
11       2,     19| megpillantá, sírva monda nekik: "Ti gyávák, minek maradtatok
12       2,     20|         leszolgálni. És most még ti a legerősebb béreseinket
13       2,     22|         okozta a vereségért. "Ha ti helytálltatok volna, mi
14       2,     22|        jól verekedtünk volna. Ha ti jól lőttetek volna, mi nem
15       2,     22|         nem hátráltunk volna. Ha ti segítettetek volna, mi az
16       2,     24|         át, valamit szállított a ti kormányotoknak. Oda én nem
17       2,     27|         olyan dolgokat beszéltek ti férfiak egymás között, mikor
18       2,     28|          mégpedig a torka körül, ti. Zebulon torka körül; hanem
19       2,     28|          levágta azt tőbül.~ ~Ó, ti nem tudjátok azt, szakállt
20       2,     30|         megtettem: azért, mert a ti örömrivalgástok odaát engemet
21       2,     30|        azért, hogy sebet üssek a ti népetek szívén, mely évtizedekig
22       2,     31|              Az elesett.~ ~- Ah, ti minden babért letéptetek
23       2,     31|        amit le kell fegyverezni. Ti zárjátok el az útját a Lánchídhoz.~ ~
24       2,     37|    gyermekem? Mi közöm énnekem a ti családi nagy nevetekhez?
25       2,     37|          van veszítve minden, és ti nem tudtok többé segíteni.
26       2,     37|        Engemet ez az élet megöl. Ti elvégeztétek, nem tehettek
27       2,     39|    hazánknak, az emberiségnek.~ ~Ti csendesen fel fogjátok építeni
28       2,     39|      odafenn vagyok az atyámnál. Ti ketten engem szerettetek