Rész, Fejezet

 1       1,      4|            No, fiam. Ha ez megkap bennünket, igazán együtt megyünk égbe,
 2       1,      5|               Hm, hogy keresett-e bennünket? De hát hogyne keresett
 3       1,      9|    hózivatarba, nem kergetnek meg bennünket a farkasok; nem kell menekülni
 4       1,      9|       szemek! Mikor partra vontak bennünket a halászok, nem távoztam
 5       1,     10|          jöttöd hírére fel fognak bennünket keresni. Most már házigazda
 6       1,     13|     megölelni.~ ~- Mind elhagytak bennünket!~ ~- A gyávák! Az ostobák! -
 7       1,     14|       ötletek. Ők ismertetnek meg bennünket a reakció fondorlataival;
 8       1,     15|      maradsz. Hiszen így elárulsz bennünket, hogy mi járatban vagyunk.
 9       1,     15|         az eső még jobban eltakar bennünket, Fra Mám.~ ~- No, csak te
10       1,     17|          ennek a vége! El akarnak bennünket örökre választani!~ ~Jenő
11       1,     17|       politikában megyünk, amerre bennünket visznek, s meggyőződésünk
12       1,     17|         és meghalunk: Ne érts meg bennünket soha! Légy boldog ember!
13       1,     17|      vasból volnánk is, eltemetne bennünket a ránk ömlő láva. Bátyáid
14       1,     18|         az elveszett; ha elfognak bennünket, főbe lőnek. Én tehát nem
15       1,     18|          mintha csak ki akarnának bennünket kerülni; akkor aztán én
16       1,     18|     vértesek őrnagya. Üldözni fog bennünket azon az úton, amelyen menekültünk,
17       1,     18|                Bizony itt nyomnak bennünket.~ ~- Dehogy nyomnak - biztatá
18       1,     18|    végiglibegni.~ ~- Ha ez meglep bennünket, ott nagyot kell pihennünk -
19       2,     20|        meg neki, hogy ne várjanak bennünket se ebéddel, se vacsorával.
20       2,     28|            s megint csak összehoz bennünket bolondos út. Jobb lesz,
21       2,     30|     ítélőbírái fel fognak menteni bennünket, és szavaik igazat adnak
22       2,     30|         addig azonban lőni fognak bennünket. Ó, én ismerem őket. Az
23       2,     37|       arra gondolsz, hogy elhagyj bennünket, s visszatérj régi összeköttetéseidet
24       2,     37|           hogy nagyon is szeretsz bennünket; hogy áldozatot akarsz hozni
25       2,     37| Könyörögve kérlek, ne menj! Érjen bennünket halál, nyomor, kínszenvedés.
26       2,     37|         szenvedünk, s nem hallasz bennünket Istent átkozni soha. Ne
27       2,     37|  közbelépve Ödön. - Ha meg akarsz bennünket nyugtatni, mutasd meg, mi
28       2,     43|          azokat az embereket, kik bennünket megtámadtak, kigúnyoltak,