Rész, Fejezet

 1       1,      5|             legyen):~ ~- Ugyan édes tiszt úr, legyen olyan jó, jöjjön
 2       1,      5|        mondta a pap, s megragadta a tiszt kardbojtját, hogy el ne
 3       1,      5|             hogy rögtön elereszté a tiszt kardbojtját.~ ~- Hát az
 4       1,      5|            való ez a bolondság?~ ~A tiszt mosolyogva szorítá meg az
 5       1,      5|           az adomát, ugye, hogy két tiszt összeveszett azon, hogy
 6       1,      5|    megteltek könnyekkel.~ ~A fiatal tiszt átvette a megviselt iratot,
 7       1,      5|         amit ott mondtam?~ ~Az ifjú tiszt összehajtotta az imádságos
 8       1,      5|          volna még egy kicsit, de a tiszt nem ért rá; megszorította
 9       1,      5|        fogja kifizetni. ~ ~A fiatal tiszt még azután elment a katonai
10       1,      6|         annál több fiatal életvidám tiszt és nemes testőr. A hölgykoszorú
11       1,     15|         alezredes - jegyzi meg rá a tiszt.~ ~- Tegnap este lett előléptetve
12       2,     19|      fiainak vallották magukat.~ ~A tiszt jó pajtás volt. Együtt evett,
13       2,     20|         alkormánybiztos és stabális tiszt!~ ~Mikor felküldték Pestre,
14       2,     22|            szólni. Vezessék be.~ ~A tiszt uraknak nagyon megtetszett
15       2,     22|             zsenírozom magamat.~ ~A tiszt urak nevettek e szégyenlősségnek.~ ~-
16       2,     22|          Gergő e szóra megragadta a tiszt úr kezét, s akkorákat csókolt
17       2,     22|           alig jut száz emberre egy tiszt; hogy el van csüggedve minden
18       2,     22|  letelepedett, jójcakát kívánt a jó tiszt úrnak, a káplár úrnak és
19       2,     27|          közötte háromszáz stabalis tiszt, közötte tizennyolc generális.
20       2,     29|           kezét, azt megcsókolta; a tiszt visszarántotta a kezét;
21       2,     29|        megcsókolta a kardbojtját; a tiszt azt sem engedte sokáig;
22       2,     29|      kiszalad az utcára, s miután a tiszt által e futamodásban, gallérjánál
23       2,     30|         azon gyermek után egy vasas tiszt úr. Nem tudom, él-e még.~ ~-
24       2,     30|          azt a gyermeket, mert az a tiszt meghalt.~ ~- Jó, uram. Megtudom.
25       2,     30|          uram. Megtudom. Az a másik tiszt ezer forinttal kínált, ha
26       2,     31|         kapott az őrnagy és még egy tiszt.~ ~Sem magyar, sem osztrák
27       2,     46| rendelkezett. Ön tehát jelenleg nem tiszt, nem úr, nem nemesember.~ ~-