Rész, Fejezet

 1       1,      3|           pillanat nagyszerűsége, nagyot sóhajt, és az adminisztrátor
 2       1,      4|           Gergellyel.~ ~Egyszerre nagyot villámlott.~ ~Tél közepén,
 3       1,      4|       ravasz dúvad nem rohant rá; nagyot szökellve félrefutott az
 4       1,      5|     Éreztük a szagáról.~ ~Richárd nagyot nevetett rajta.~ ~- Hát
 5       1,      5| személyesen.~ ~Richárd erre aztán nagyot kacagott.~ ~- Hát itt az
 6       1,      5|          ráncba szedi a homlokát, nagyot horkant az ártatlan delikvensre,
 7       1,      8|           hamisan hunyorított egy nagyot.~ ~- Bevágtam a zsidónál,
 8       1,      9|           nem jön az, akit vár, s nagyot sóhajtva folytatja munkáját.~ ~
 9       1,     11|        Zebulon barátom.~ ~Zebulon nagyot feszített mellén, mely végig
10       1,     11|      foltokkal dicsekvő karjáról, nagyot üt az asztalra, s így szólt:~ ~-
11       1,     15|       puttonyból két krumplit; jó nagyot.~ ~- Mi az ördögnek neked
12       1,     17|        titkári hivatal.~ ~Jenőnek nagyot dobbant a szíve rá.~ ~Atyjától
13       1,     17|         ember fogsz lenni?~ ~Jenő nagyot sóhajtott. Eszébe jutott
14       1,     18|          ez meglep bennünket, ott nagyot kell pihennünk - mondta
15       1,     18|        mai nap viszontagságait, s nagyot sóhajta utána.~ ~"Ó, én
16       2,     20|          az ő süteménye; hát csak nagyot nyelt belőle, s azt felelte,
17       2,     21|         hosszú kanyarulatokban, s nagyot pukkanva dobbantak le közéjük,
18       2,     22|      tanítást.~ ~- No, hát lűtt-e nagyot a nímet? - kérdé tőle Richárd.~ ~-
19       2,     22|     kiereszté a karikás ostort, s nagyot kondított vele. A hóka nevezetes
20       2,     22|          közepébe Boksa, s kettőt nagyot durrantva a karikással,
21       2,     27|          Onnan leszaladtam amoda. Nagyot kanyarodtam erre. Itteneg
22       2,     28| Szerencsésen rátalált a forrásra, nagyot ivott belőle a kalapja karimájából;
23       2,     28|      megtudta, hogy szabad az út, nagyot fohászkodott, s amelyiket
24       2,     30|          és kacagott.~ ~És azután nagyot nyújtózott, mint aki jóllakott
25       2,     38|           van.~ ~Holnap reggel.~ ~Nagyot fohászkodott.~ ~Célt ért.~ ~
26       2,     48|      kabátja ujját, mintha valami nagyot akarna kanyarítani, amihez
27       2,     49|           tovább.~ ~Végre Richárd nagyot gondolt: hazavitte magához.