Rész, Fejezet

 1       1,      1|          írószer. Írja fel ön, amit mondtam és még mondani fogok.~ ~
 2       1,      1|              Írja ön le, amit eléje mondtam.~ ~A nő nem merte mutatni
 3       1,      1|          van. Úgy kell lenni, ahogy mondtam. Ön fiatal még; nincs negyvenéves.
 4       1,      1|             Leírta-e ön, amit eléje mondtam, Marie?~ ~A nő kezéből kihullott
 5       1,      4|         sohasem akartad megfogadni. Mondtam, hogy lesz egy nap, amikor
 6       1,      5|          dolgokat mondék; de amiket mondtam, azt az Istennek mondtam,
 7       1,      5|            mondtam, azt az Istennek mondtam, nem az embereknek. És most
 8       1,      5|       elítélne-e ön azért, amit ott mondtam?~ ~Az ifjú tiszt összehajtotta
 9       1,      7|          Haha! A bakfis!~ ~- Én azt mondtam neki, az övé szebb.~ ~Ezen
10       1,      8|        foglalom a képet. Csak azért mondtam, hogy legyen szerencsém,
11       1,      8|          kardjával? Hát hisz én nem mondtam, hogy adja ide tíz forintért,
12       1,      8|            ön saját arcképét, ugye? Mondtam már: cserébe.~ ~- Legyen!~ ~-
13       1,      8|     acélember, kapitány úr. Nem jól mondtam, ön valóságos damaszkember!
14       1,      8|         fogja ön érteni, amit önnek mondtam: "Becsületes embernek lenni
15       1,      8|             belép, hogy "Nohát, nem mondtam?"~ ~ ~ ~
16       1,     14|          puszta szavamra, mikor azt mondtam neki: "Most nevess, most
17       1,     15|          kutyái ugattak belőle. Azt mondtam neki: "Ne vidd el, pajtás,
18       2,     27|       megyek el innen az idén. Amit mondtam, megmondtam.~ ~- No, asszony,
19       2,     27|           De hát én hová múlok?~ ~- Mondtam már. Itt maradsz nálam az
20       2,     27|        bizon, kedves barátom, ahogy mondtam; most már fordult a kocka;
21       2,     27|             Amint már a komámnak is mondtam, én most éppen csak azért
22       2,     28|           őt Zebulon -, amit tegnap mondtam Ádámnak, az csak mind tréfa
23       2,     28|            nagyon szeretem; sokszor mondtam már, hát elhiheti - hanem
24       2,     37| hozzászokunk.~ ~- Mihez?~ ~- Én nem mondtam. Te tudod.~ ~- Tudom! Te
25       2,     38|                 Igaz. Mindezeket én mondtam.~ ~A bírák bólogattak fejeikkel: "
26       2,     38|       jobban tudjuk. Úgy van, ahogy mondtam.~ ~- Ezen testvére is eltűnt
27       2,     48|         megérdemelték egymást. Amit mondtam, amit ideírtam, az komoly