Rész, Fejezet

 1       1,      1|      olyan jó, üljön ide ágyam mellé a kisasztalhoz, rajta van
 2       1,      1|         s odarohant férje ágya mellé, összeroskadt, és annak
 3       1,      1| odarogyott térdre az íróasztal mellé, s két összekulcsolt kezét
 4       1,      4|        le mind a kettőt egymás mellé egy másik kerevetre. Ő maga
 5       1,      5|   széket húz magának az asztal mellé, s kedélyesen helyet foglal
 6       1,      7|        Richárd leült az asztal mellé, és írt. Rövid volt, amit
 7       1,      8|     sziluettekig, sűrűn egymás mellé rakva; s még azon túl egy
 8       1,      9|      Leült a dolgozóasztalkája mellé, a félbehagyott fehérneművarrás
 9       1,      9|   félbehagyott fehérneművarrás mellé, s folytatta munkáját, míg
10       1,      9|          Az úrnő odavonta maga mellé a pamlagra a leányt, s azzal
11       1,     11|      Tormándynak.)~ ~- Ne állj mellé, mikor beszélsz.~ ~A kézfogót
12       1,     15|          Tudniillik, ha valaki mellé eltemet.~ ~- Nekem valami
13       1,     15|        odaült szorosan Remigia mellé.~ ~- Mit izent a tábornok?~ ~-
14       1,     17|       érdekelte jobban, mint a mellé írt tartalom. ~ ~Anyjának
15       1,     17|      Jenő leülteté anyját maga mellé a pamlagon, és átölelte
16       1,     18|     magát, és lefeküdt egy tűz mellé.~ ~A fiatal huszár jegyezgeté
17       2,     20|      amit odatettek a papirosa mellé.~ ~Ödönnek kell őt belevezetni.
18       2,     22|      csoportosultak a kolompos mellé. Az egyik lovas őr nagyon
19       2,     24|    rajta.~ ~Richárd odatérdelt mellé; kezébe fogta a kezét a
20       2,     26|   mindenkitől elhagyott asztal mellé, s két összekulcsolt kezét
21       2,     28|    magának, hogy leült Zebulon mellé a pamlagra, s egymásra vetette
22       2,     30|      jelszavát kellett kalapja mellé tűzni: "Ha rövid a kardod,
23       2,     33|      Rideghváry, odavonva maga mellé Zebulont. - Négy lovasezred
24       2,     36|      ábrándokbul, miket egymás mellé fűzött.~ ~"Még áll Komárom,
25       2,     36|       a fűbe a leterített guba mellé, s mindjárt bebizonyítá
26       2,     49|       is idő jártával Károlyka mellé, és sohasem vehette észre