Rész, Fejezet

 1       1,      5|             Amit megeszem. Azt nem látja senki. Ha kiülök az ablakba
 2       1,      6|     emberrel beszél, a hasától nem látja a lábát, s óralánca drága
 3       1,      8|         lássak. Érti-e már? Nohát. Látja, minálunk az a szokás, hogy
 4       1,     11|          menjünk sötétben, mert ki látja meg akkor a földre esett
 5       1,     12|           fekvő partitúrából előre látja, hogy mikor jön egy "scherzo",
 6       1,     12|           magátul elhallgat, mikor látja, hogy a másik elnémult,
 7       1,     14|         két fegyveres csapat akkor látja meg egymást százlépésnyi
 8       1,     16|            marad.~ ~Egyszer azután látja, hogy a trikolór elkezd
 9       1,     16|               És néhány perc múlva látja, hogy gördül alá ugyanazon
10       1,     17| nesztelenül megnyílik, Alfonsine-t látja belépni.~ ~Azt hitte, érzékei
11       1,     17|           Jenő! Legyen ön eszénél, látja, hogy én elvesztém az enyimet.
12       1,     17|       öltve, támad elé. Édesanyját látja belépni a szobába.~ ~- Anyám! -
13       1,     18|          férfia, asszonya szívesen látja őket; megnyitják előttük
14       2,     20|     érzelem az, mikor az ember azt látja, hogy a rendelete teljesíttetik,
15       2,     22|       ablakhoz fut, s Boksa Gergőt látja leszállni a lórul, egy csoport
16       2,     23|    édesanyjaik, a napfölkeltét nem látja többé.~ ~De talán az újabb
17       2,     23|        mind a háromszínű zászlókat látja lobogni. ~ ~De benn a Királyerdőben
18       2,     25|      biztatja az ellenkezővel.~ ~Ő látja az ország minden szélén,
19       2,     26|          leány pedig nem bánta, ki látja, ki hallja őt e pillanatban;
20       2,     26|            törődött azzal, hogy ki látja, ki nézi, szabad folyást
21       2,     27|          úr és asszonyság szívesen látja az érkezőt. Ez aztán a kedves
22       2,     28|            hozzá szállni. Szívesen látja egy kis kollációzásra.~ ~-
23       2,     30|           komolyan küzdeni, ha azt látja, hogy mi komolyan támadunk.~ ~
24       2,     31|          van, hogy bátyját nevetni látja.~ ~Ami oly ritka tünemény.~ ~-
25       2,     46|          akartak vele.~ ~És ő most látja, hogy mit cselekedett.~ ~
26       2,     48|     Javíthatatlan ember! Pedig már látja; családja van. Jobb gondolatokra