Rész, Fejezet

 1       1,      1|         elé árva lelkét! És úgy légy neki irgalmas a túlvilágon,
 2       1,      2|      érdemrendek.~ ~Ó, én uram, légy irgalmas azokhoz, akik életükben
 3       1,      9|        a tied. De te meg azután légy az enyim. Legyen együtt
 4       1,      9|   leányom. Jöjj velem házamhoz; légy ottan, míg fiam visszatér,
 5       1,     10|      gyűjts magad körül, kiknek légy vezetője.~ ~- Tanácsodat
 6       1,     14|         odasiet Richárdhoz.~ ~- Légy üdvöz, bajtárs! Éljen a
 7       1,     15|  asszonyokat elegyíteni.~ ~- Ne légy háládatlan, Mausmann. Emlékezzél
 8       1,     17|      amely tensorsodat érdekli. Légy szíves hazamenni, és szállásodon
 9       1,     17|        érts meg bennünket soha! Légy boldog ember! Eredj azokkal,
10       1,     17|    akarom, hogy te boldog ember légy. Ugye, megengeded nekem,
11       1,     18|         meg is teszem, bizonyos légy felőle.~ ~- De ma nem.~ ~-
12       2,     20|   csakhogy öt perc múlva készen légy vele.~ ~Zebulon keserveset
13       2,     24|     hallani.~ ~- Nem fog sírni, légy nyugodt!~ ~- Ugyebár? Te
14       2,     24|       mesterségre, Richárd!~ ~- Légy nyugodt, Ottó bajtárs! Én
15       2,     25|         mikor jön egy szemtelen légy, s le akar szállni a kis
16       2,     25|       hí a szabadság!" - míg új légy nem jön.~ ~A csecsemő anyja
17       2,     26|    Akarom, hogy olyan nyomorult légy, mint én. Akarom, hogy tudd
18       2,     26| teáltalad, lettem a tied által. Légy te énáltalam. Hogy lásd
19       2,     37|    büszkeséged, a te nagyságod? Légy nekem megalázott, lény kicsiny,
20       2,     37|         ölj meg engem elébb, és légy akkor római!~ ~Ödön nem
21       2,     39|     sírjában vagyok.~ ~Te pedig légy férfi, és ne hagyd el magadat!~ ~
22       2,     39|        sírsz, tőlem vigasztalva légy!~ ~Kis gyermekeidet bánatos
23       2,     39|         szíveiket az örömtől.~ ~Légy jó anyámhoz, testvéreimhez;
24       2,     39|    mondád.~ ~Tehát ne sirass!~ ~Légy keresztény, és mondjad: "
25       2,     48|     nekem! Hogy az egész nap ne légy az enyim. Majd megosztozunk.~ ~