Rész, Fejezet

 1       1,      1|          mondok, Marie.~ ~A nő írt csendesen.~ ~- Most a tengelye esik
 2       1,      1|         ismét eltűnt onnan.~ ~A nő csendesen írta a rábízottakat.~ ~-
 3       1,      1|          mutatni fájdalmát, és írt csendesen.~ ~- Harmadik fiam, a legifjabb,
 4       1,      1|     reszketett.~ ~A haldokló pedig csendesen egymásra tevé kezeit, s
 5       1,     14|       rúdra tűzve.~ ~Richárd nézte csendesen, hogy közelednek.~ ~- Pál
 6       1,     15|          észre a leány, midőn szép csendesen felnyitotta a hintó ajtaját,
 7       1,     15|            meg senki.~ ~Azért csak csendesen haladt a lépcsőn lefelé.
 8       1,     15|      városi kofák viselnek.~ ~A nő csendesen tekinte fel a belépő leányra.
 9       1,     15|                Eredj - szólt hozzá csendesen -, tudasd az altisztekkel
10       1,     15|        elhaladt a lovagok mellett, csendesen, de mind egyszerre, nem
11       1,     16|        aláfügg, az alkonyi szélben csendesen lobog, az az ő fájdalmait
12       1,     18|           megláthatták volna, szép csendesen félrekanyarodott, s nemsokára
13       1,     18|           a havas oldalán látszott csendesen végiglibegni.~ ~- Ha ez
14       2,     21|      vállra veti puskáját, s halad csendesen az országúton.~ ~És újra
15       2,     22|           egy suhanc elhajtja őket csendesen egy bottal. Ha sebesebben
16       2,     25|   esztrádján egy fejedelmi páva ül csendesen, hosszú, aranycsillogó uszályát
17       2,     27|      fidibuszhalállal enyésznek el csendesen, azt a sok rétbe hajtogatott
18       2,     30| körülnézték a védműveket, s azután csendesen visszaügettek. Egyiknek
19       2,     30|          azalatt az utászok vágták csendesen a hegyoldalba az ágyúk karzatait.~ ~
20       2,     33|            mindent elvégez szépen, csendesen, okosan.~ ~Azt hitte, az
21       2,     33|           volt még.~ ~A kis borzas csendesen odalépkedett az ágyához,
22       2,     36|     terhére?~ ~- Bizonyosan nem.~ ~Csendesen átdobogtak a hídon, s amint
23       2,     36|           tó habján.~ ~A két lovag csendesen haladt a kastély elé a kavicsos
24       2,     39|   hazánknak, az emberiségnek.~ ~Ti csendesen fel fogjátok építeni a romokat,
25       2,     49|            Nonono, asszonyom. Csak csendesen. Hátha nem én vagyok az,