Rész, Fejezet

 1       1,      4|        A falak mint a kővé vált zöld bársony. A karcsú, zöld
 2       1,      4|         zöld bársony. A karcsú, zöld pillérek egyetlen darab
 3       1,      4|     kifaragva, mintha lehántott zöld pálmafák tartanák a boltozatot.
 4       1,      4|     öntött üvegmedence, melynek zöld tengervizében úszkálnak
 5       1,      4|         kiterjesztett, átlátszó zöld tetőt: a halál égboltozatát. ~ ~
 6       1,     13|     meglátják: "ni, milyen szép zöld sziget!", kikötnek rajta,
 7       1,     15|         míg poharát teletölté a zöld likőrrel. És azután soror
 8       1,     16|        égnyílásnak a színe most zöld? Talán optikai magyarázata
 9       1,     17|     gödörbe, s végül körülrakja zöld hanttal, s még szomorúfűzfát
10       1,     18|      dombtető látszik ki belőle zöld szigetnek. Ennek a tengernek
11       2,     23|      piros vére szivárog, hol a zöld moha álmokat lát, s a zúgó
12       2,     25|    Áldott meleg eső után a buja zöld fű sárgul, kékül a virágtól;
13       2,     25|       tekergőző vad komló, téli zöld repkény. Az öreg fát nem
14       2,     25| összehajló óriási fák, mint egy zöld templomíven át, engednek
15       2,     25|      veranda egyik felét nehéz, zöld damasztfüggöny takarja,
16       2,     27|        megnézte a vetést, mikor zöld volt, megnézte, mikor sárga
17       2,     32|      miket kicsiny, fehér, kék, zöld keresztecskék jeleznek.
18       2,     33|      vidék, mely most a vetések zöld bársonyába van öltöztetve,
19       2,     34|          a külső oldala gyengén zöld, mint a szivárványé. - Ez
20       2,     36|     mint úszó sziget tűnik elő: zöld, árnyékos tengersziget.
21       2,     36| összehajló óriási fák, mint egy zöld templomíven át, engednek
22       2,    Veg|      buja zöldben nő a fű - s a zöld füvön, az arany verőfényen
23       2,    Veg|  nyakába...~ ~...Jó az Isten! - Zöld füvet ád a harcáztatta földnek,
24       2,    Veg|        földnek, fehér bárányt a zöld fűnek, ártatlan, szelíd