Rész, Fejezet

  1       1,      1|               társaságot megnyugtatni (már amennyire a hosszú asztalnál
  2       1,      1| szívverőér-kövesülésben szenved régen, már tán évtizedek óta, s emiatt
  3       1,      1|               jutott az asztal végéig, már akkorra Józsa Gyuri történeteivel
  4       1,      1|         gyászpompát rég előkészítettem már. A két koporsó közül a fekete
  5       1,      1|             hulló romok dobaját hallom már koporsófödelemen. De nem
  6       1,      1|              ön, Marie! Nagy gyermekek már; nem hordozhatók ölben.~ ~
  7       1,      1|         haldoklom az ön oldala mellett már húsz év óta, elítélve, kiszentenciázva.
  8       1,      1|              Az orvosnak igaza volt... Már nem fáj semmi... Sötét lesz
  9       1,      2|          gondolsz a szerető atyára, ki már onnan felülről néz le reád..." -
 10       1,      2|              az, hogy lelke, mely most már mindent világosan lát, és
 11       1,      3|               Az ebéd vége felé, mikor már a fagylalthoz kezdték váltogatni
 12       1,      3|               is levennék róla, de azt már nem adja, mert nincs alatta
 13       1,      3|            szokatlanul hosszúra nyúlt, már esteledik, rövid a téli
 14       1,      3|            mire Zebulon gondolva, hogy már megint a grammatika ellen
 15       1,      3|                   Őméltósága azt hiszi már, hogy itt már neki csak
 16       1,      3|                azt hiszi már, hogy itt már neki csak osztozni kell
 17       1,      4|              szemekkel, rózsás arccal, már kétszer lejtette vele körül
 18       1,      4|              élénk, szürke szemei.~ ~- Már azt hittem, ott veszesz
 19       1,      4|             csupa leánynézésből. Gyere már innen!~ ~Az idegen ifjú
 20       1,      4|               korán?~ ~- Hiszen hallod már, hogy a himnuszt trombitálják!
 21       1,      4|                 rájuk bízva, hogy most már csak menjenek hát előre,
 22       1,      4|          menjenek hát előre, ők tudják már, hová.~ ~Leonin Ödön karja
 23       1,      4|           vezette tovább, mint aki itt már járatos; egy csigalépcső
 24       1,      4|                volt elrácsozva.~ ~Most már világosan hallá a zenét.~ ~-
 25       1,      4|               igen jó tréfa. Kár, hogy már elszalasztottuk. "Tableaux
 26       1,      4|                Ez nagyon tréfás dolog; már egyszer láttam. "La lutte
 27       1,      4|             kezét leereszté ölébe.~ ~- Már az igaz, hogy átkozott állatszelídítő
 28       1,      4|        repertoárját nem ismerni! Pedig már fél év óta lakol civilizált
 29       1,      4|                a levelet utánad hozta! Már nem tudta reggelig halasztani?~ ~
 30       1,      4|           megyek. Nézheti felőlem most már Mazeppát, akinek tetszik.
 31       1,      4|                 Itt olyan jól indultál már. Mindenki megismert. Sokat
 32       1,      4|        komolyan utazni akarsz?~ ~- Azt már tudod.~ ~- Nem maradsz itt
 33       1,      4|                Ödön lakása elé, ő maga már útra készen állt, s azután
 34       1,      4|                orosz szán, készen állt már, jó vasalt talpakon álló
 35       1,      4|              utcáin végig. Reggel volt már, nyolc óra felé az idő,
 36       1,      4|            alatta sötétkéknek látszott már az egész róna, s e fekete
 37       1,      4|          egészen fejük fölött hangzott már, az orkán egész csoporttal
 38       1,      4|          burána őrült nászkíséretét, s már a délkeleti távolban látszott
 39       1,      4|          mennek. Néha azt hitték, hogy már útra találtak, s azután
 40       1,      4|     lovasszobor az útfélen.~ ~- No, ez már, ha felelni tudna, csak
 41       1,      4|      sürgetőzék Leonin. - Dél elhaladt már, s mindjárt beesteledik.
 42       1,      4|              havon tölteni. Parancsolj már egyszer te, uram, hogy merre
 43       1,      4|         mutatva; s a következő percben már meg volt fordítva a szán
 44       1,      4|      üvöltéstől fogva tudta, hogy most már erőszakadtáig futni vagy
 45       1,      4|           Leonin elhallgatott. Ő tudta már, hogy micsoda sport ez.
 46       1,      4|             apadt, nehány vezércsikasz már lőtávolba ért; de Leonin
 47       1,      4|             kerülő farkasok által. Azt már jól tudják, hogy azoktól
 48       1,      4|               tisztás következik, s az már az ő javukra lesz.~ ~Hanem
 49       1,      4|                Az elejével a három mén már a másik parton is túl száguldott. -
 50       1,      4|              paripa után.~ ~- No, ezek már nem kapják meg azt a három
 51       1,      4|                előttük a lovak, s most már teher nélkül futnak. Készen
 52       1,      4|           Annál jobbat is tudunk. Most már itt alattunk az országút,
 53       1,      4|               vadászatra. Azt is tudta már, hogy a sík jégen a farkasnak
 54       1,      4|            jatagánhegyre is kevés. Ezt már csak tréfára vették.~ ~Mind
 55       1,      4|                fickó nagy mérnök volt; már tudta, hogy mi az a diagonális
 56       1,      4|          úgyhogy a korcsolyázók, mikor már azt hitték, hogy messze
 57       1,      4|              csorda.~ ~- Bajtárs! Most már előre, ki hogy tud! - szólt
 58       1,      4|        felfokozta idegeik erejét; most már az izzadság csorgott homlokaikról,
 59       1,      4|            csorgott homlokaikról, most már a forró pára lövellt ki
 60       1,      4|              futás életre-halálra ment már.~ ~Hanem győzték.~ ~A fertelmes
 61       1,      4|         kitartó erőfeszítéssel.~ ~Most már véres volt mindannyinak
 62       1,      4|              elé a jégre; ez volt most már egyedüli védszere.~ ~Ödön
 63       1,      4|             maradoznak el rólunk. Most már nyugodtan haladhatunk odább.
 64       1,      4|               mélyebbre szállt le. Ott már fájt szemeinek a nézés;
 65       1,      4|               keresztül alig derengett már valami világosság.~ ~Tovább
 66       1,      4|           követve.~ ~Ideje volt - mert már a harmadik buborék nem lett
 67       1,      4|                nem lett volna üres; az már a búcsúzó lelket is hozta
 68       1,      5|               most duellálni megy? No, már ugyan mire való ez a bolondság?~ ~
 69       1,      5|            tréfának.~ ~- Ugyan, ugyan, már hogyan tudnak ilyen pogány
 70       1,      5|            tisztelendő atyám, hallotta már egyszer azt az adomát, ugye,
 71       1,      5|           megszokják a köztük létemet. Már ez itt így szokás. Hanem
 72       1,      5|               meghurcolnak; megidéztek már consistorium, megyei törvényszék
 73       1,      5|                mikor veszi észre, hogy már nem beszélnek többet, akkor
 74       1,      5|                csinálni.~ ~De minthogy már a kávé ott maradt, nehogy
 75       1,      5|          maradt, nehogy kárba vesszen (már úgyis meg kell fizetni),
 76       1,      5|                 A tisztelendő úr idáig már megtanult egy szót németül,
 77       1,      5|                   Hatvanesztendős volt már a legény, még mindig közlegény,
 78       1,      5|        negyedik kapitulációt szolgálta már, s viselte a réz emlékérmet,
 79       1,      5|          hátratéve így szól hozzá:~ ~- Már megint nincs egy vad garasunk
 80       1,      5|               a kezével:~ ~"Hol van az már!"~ ~- Szép! - dörmögé a
 81       1,      5|      csipkelődék Richárd. - No, kiment már Pál úr, beszélhetsz.~ ~-
 82       1,      5|               mit csináljak.~ ~- De én már tudom, hogy mit csináljak.
 83       1,      5|                  kiálta fel Jenő, most már igazán ingerülten. - Nekem
 84       1,      5|               embereitekkel! Láttam én már mindenféle nagy embert -
 85       1,      6|                nagyon ódon épület volt már, még Mária Terézia idejebeli
 86       1,      6|                borbélya is.~ ~- Hiszen már régen akartam mondani, hogy
 87       1,      6|              Pedig a meleg víz is kész már. No, hát üljön le!~ ~Richárd
 88       1,      6|                tudom én.~ ~- Jobb lesz már nem diskurálni, mert még
 89       1,      6|             azonnal konstatálták, hogy már volt szerencséjük vele találkozni.
 90       1,      6|             Nem tudom, ide tartozik-e. Már annak a kedvéért eljárnék
 91       1,      6|              most is sajog bele.~ ~Ezt már Jenő hallgatta is, nem is,
 92       1,      6|               előkelő kitűnőség, akire már messziről el kellett kezdeni
 93       1,      6|            úrnak ez sem tetszett, most már az alsó ajkán meghagyott
 94       1,      6|          hofsekretär extra statum; azt már csak ki tudod szorítani
 95       1,      6|                 Ah, azok mind ismernek már engem. Aztán dologban jártam.
 96       1,      6|              menjen a táncterembe: ott már várják.~ ~- Nem kell biz
 97       1,      7|            felserdült leánykákat, akik már nem gyermekek, de azért
 98       1,      7|        ártatlanok és ostobácskák; akik már éreznek valamit a szívükben,
 99       1,      7|         összenevettek.~ ~- Tehát tudja már magáról, hogy szép?~ ~-
100       1,      7|             hozzá pár szót. Ismerem én már ezt.~ ~- Szegény kis bakfis!
101       1,      7|                mint gyermeket. De most már kinőtt belőle, s most már
102       1,      7|              már kinőtt belőle, s most már ő is házi kisasszony lesz.
103       1,      7|               Richárd örömest fogadott már minden meghívást e családhoz,
104       1,      7|            eléje jött a leány. De most már nem égett az arca rózsapírban,
105       1,      7|               ezeket a könnyeket. Ezek már az enyéim. Mutassa meg,
106       1,      7|              leánya hazaérkeztek. Edit már saját szobájában volt akkor,
107       1,      7|           többet erre a névre. Az most már jó helyen van a szívben,
108       1,      8|         valakire, akit szeretett volna már elfeledni. Itt egy szőnyeg,
109       1,      8|                Hát mit csinált vele?~ ~Már hiszen megkövetem, én is
110       1,      8|               odavitte?~ ~- Ott is van már.~ ~Richárd igazán mérges
111       1,      8|              neki:~ ~- Nem adja ám azt már vissza a Salamon!~ ~- De
112       1,      8|               az orra, s egy Venus, ki már nagyon összevissza van ragasztva;
113       1,      8|           melynek itatóspapirosból van már a feneke, mert a bőr nagyon
114       1,      8|           belőle a sok rajt üléstől.~ ~Már korán reggel kinyitja boltját,
115       1,      8|               a széttekintésre?~ ~- Az már igaz - szólt Richárd -,
116       1,      8|       házasodni készül! Hej? Nem igaz? Már van is más arckép ennek
117       1,      8|           kardjával.~ ~- De megmondtam már, hogy ez nem eladó! Visszakérem.~ ~-
118       1,      8|        választásban.~ ~Richárd nevette már a dolgot.~ ~- Nem, Salamon,
119       1,      8|                a zsibárus. - Találtunk már valamit, ugye, amit érdemes
120       1,      8|              hüm! Az bizony. Itt hever már nálam fél esztendő óta.
121       1,      8|            volt aggodalmas, mint ön; ő már fél év előtt eladta az arcképét
122       1,      8|                arcképét, ugye? Mondtam már: cserébe.~ ~- Legyen!~ ~-
123       1,      8|            fölül van.~ ~Richárdot most már bosszantotta a zsibárusi
124       1,      8|             elfogadni!~ ~- Ej, ej, no, már minek vesztegetni azt a
125       1,      8|               kardok.~ ~- Köszönöm. Az már nekem is van mindenféle;
126       1,      8|               kis pénzt lássak. Érti-e már? Nohát. Látja, minálunk
127       1,      8|            elhitte, hogy ez a zsibárus már őt másképpen el nem ereszti,
128       1,      8|   Crivelli-penge. Tíz aranyat kínáltak már a pengéért, de nem adom
129       1,      8|                    De hisz azt a képet már elcseréltük az én saját
130       1,      8|              arcképemért.~ ~- No, most már az ön arcképét nem adom
131       1,      9|            többé felmenni a katedrába; már meg Bécsbe is fölcitálták.
132       1,      9|          történt volna ez úgy. De most már ezen nem változtathatunk.
133       1,      9|                 de itt maradok.~ ~Most már az úrnő is fölkelt helyéről.
134       1,      9|          derült fel arcán újra.~ ~- Ez már valóban az ő írása! "Kedves
135       1,      9|            nagy veszélyben forgott; de már túl van rajta. Két hét múlva
136       1,      9|              nyugtalanul az anya. Most már ő is!~ ~A leány sebesen
137       1,      9|              olvasá tovább - de szemei már zavarodtak, hangja akadozott:~ ~
138       1,      9|        zavarodtak, hangja akadozott:~ ~Már közel voltunk a megmeneküléshez;
139       1,      9|          következett Ödönre, amin most már szerencsésen túl vagyunk.
140       1,      9|    nyugtalanítsa önt, asszonyom. Nincs már semmi veszély; két hét múlva
141       1,      9|         összenézett. S szemsugaraikban már nem volt könny; ragyogtak
142       1,      9|               ház rájuk van bízva most már, mert a kisasszony ezentúl
143       1,     10|                sem mulasztott el, hogy már korán reggel fel ne menjen
144       1,     10|           Ödöntől érkezett levél; most már saját írása, Lembergből
145       1,     10|           feddé az anya gyermekét.~ ~- Már túl vagyunk rajta. Csak
146       1,     10|      fejhajtással alább szolgált. Most már ő volt a család feje.~ ~
147       1,     10|             mikor legutóbb látta. Régi már ez a gyász, csak a gyászruha
148       1,     10|                bennünket keresni. Most már házigazda fogsz lenni itten.~ ~-
149       1,     10|                hogy "nem".~ ~- S ha én már találtam volna is számodra
150       1,     10|              Ödönnek:~ ~- Hát hiszed-e már, hogy lesz ura és úrnője
151       1,     11|               titok, mindenki beszélte már: a Baradlay-háznál hat hét
152       1,     11|             Mindenfelé híre futamodott már, hogy az ifjú Baradlay hazaérkezett
153       1,     11|               gond; kivált mikor három már bálba járni való, férjhez
154       1,     11|    Baradlay-kastélyban. Az előszobában már várták tisztelői.~ ~Azok
155       1,     11|   Oroszországból hazaérkezett.~ ~- Azt már tudom. Hívta valaki, vagy
156       1,     11|              az öregúr meghalt, s most már "szabad a csók!"~ ~- Az
157       1,     11|            tudni a leány felől?~ ~- Az már nem leány.~ ~- Mi a gutát?~ ~-
158       1,     11|       szabadságát. A dolog rendben van már. A leányt elvitték már Bécsbe,
159       1,     11|             van már. A leányt elvitték már Bécsbe, s a vén pap, ahogy
160       1,     11|              tudom, mert magam láttam, már a múlt éjjel haza is érkezett.
161       1,     11|             mind; annálfogva is, mikor már szemtül szembe álltak, a
162       1,     11|               hogy mente férjhez?~ ~Ez már csak olyan kérdés, ami kiugratja
163       1,     11|        kisasszonykamat, Karikat; pedig már felöltözte putzba! - nyugtalankodék
164       1,     11|               díszében állít...~ ~("Ez már egy kicsit erős hízelkedés!" -
165       1,     11|             kezét kezébe tenni!~ ~Most már igazán itt volt az ideje
166       1,     11|               nem újak, viselve voltak már azok. És azután az egyik
167       1,     11|    arckifejezéssel Rideghváryhoz.~ ~De már ezért az ötletért csakugyan
168       1,     11|              Az üléssor berendezésében már sok szimbolisztika volt
169       1,     11|                egyenesen behajtattak a már nagyon jól ismert tanyára,
170       1,     11|         szokott utasítást kérni, tudta már a szokást: egypár száz vendéget
171       1,     11|        megszámlálja, hány volt.~ ~Azok már csak Szalmás uramra vártak,
172       1,     11|               tudósokra, s végül mikor már nagyon jól meg volt vetve
173       1,     11|           indokai vannak nem menni, ha már vitték!~ ~El is vitték emberháton
174       1,     11|               betanult dikció.~ ~Látta már és értette a dolgot egészen;
175       1,     11|             díszes nemesi tábort.~ ~De már erre felszólalt az egyik
176       1,     11|              árva "éljen" sem hangzott már utánuk.~ ~- Ühm! - dünnyögé
177       1,     12|          szalonnáján.~ ~Az ülés napján már kora hajnalban, dacára a
178       1,     12|         gyűlésterembe bebocsáttatását. Már pitymallatkor el volt foglalva
179       1,     12|             legutolsó gorombáskodásnál már a pecsétnyomó nemesi címeres
180       1,     12|               füle dobja ugyan meg van már elégedve a lárma nagyszerűségével;
181       1,     12|                úgy tetszik!"~ ~De most már nem ment.~ ~Arcát szigorú
182       1,     12|               szabódék Zebulon, ki ezt már mégis jobb szerette volna
183       1,     12|             jóváhagyásával.~ ~Hanem az már azután nem a méltóságos
184       1,     12|              kezében; sietett, kardját már nem volt ideje felkötni.~ ~
185       1,     12|         történt a gyűlésben tovább, az már a krónika dolga. Hanem a
186       1,     13|                találják magukat rajta, már kutat is ásnak a hátán,
187       1,     13|           föléje. Egyszer aztán, mikor már az eleven húsáig lefúrtak,
188       1,     13|             krák azt gondolja, hogy de már ennek fele sem tréfa, s
189       1,     13|            policeidirektorsági titkár. Már jelmeze elárulja a rossz
190       1,     13|             ismét jött egy új alak. Ez már nem jött, de bebukott. Alig
191       1,     13|                tömeg odakinn, hogy itt már nincs senki idehaza.~ ~Pedig
192       1,     13|          azután is járt a szája, mikor már nem beszélt. Valószínűleg
193       1,     13|                a zápor van odakünn, de már a mennykőhullás is közelít.
194       1,     13|            miatt.~ ~Este kilenc órakor már nem állhatta tovább e kínlódást.
195       1,     13|               A házak ablakait kezdték már kivilágítani, s kezdték
196       1,     13|                tart a tömegnek.~ ~Most már csakugyan elvesztette az
197       1,     13|                tovább vezette, az most már csak a szíve volt. A fején
198       1,     13|          diadalmas arcú férfiak jöttek már reájuk szemközt, fehér kokárdás
199       1,     13|            pamlagra.~ ~- Ó, be unom én már az egész világot!~ ~ ~ ~
200       1,     14|                lángsugarakból. S mikor már elhallgatott az utcákon
201       1,     14|              Ödön.~ ~Plankenhorstéknál már reggel nyolc órakor nyitva
202       1,     14|               granichstaetti szeszgyár már akkor csak füstölgő romjait
203       1,     14|             kolostor bejáratát azonban már jókor reggel elfoglalta
204       1,     14|              százados.~ ~Közel egy éve már, hogy a városból áttette
205       1,     14|               s mire fölnyergeltetett, már jött a negyedik rendelet,
206       1,     14|             jeladására visszarobogott, már akkor a rabló csőcselék
207       1,     14|       városnegyed másik részéből, ahol már azt hitte, hogy szép szerével
208       1,     14|             urakat nagyon bosszantotta már ez a mulatság. Egész éjjel
209       1,     14|               főhadiszállásunkon.~ ~De már erre a szóra lehajolt a
210       1,     14|          diadalainkban.~ ~Richárd most már leszállt a lovárul, Pál
211       1,     14|             tartani.~ ~- Pajtás, nekem már elég volt a krumpliból -
212       1,     14|                ellen. A liguriánusokat már elkergette, s most azt hiszi,
213       1,     14|               ablakaira tekintve. Azok már mind be voltak hajigálva.
214       1,     14|                rákezdte a szónoklatot, már akkor ketten szónokoltak,
215       1,     14|          áldjon, bajtársak! Itt vagyok már, nem kell semmit félni!
216       1,     14|           mondta tovább a verseket; de már nem akarták hallgatni.~ ~"
217       1,     14|        csőcseléket!~ ~Az ablaktáblákon már akkor zuhogott a kőzápor,
218       1,     14|              előtt, egy lélek sem volt már a téren. A zárdának egy
219       1,     14|             feleletet.~ ~De ott voltak már a seregnél Goldner és Mausmann
220       1,     14|               urakat.~ ~Az őrnagy most már haragba kezdett jönni.~ ~-
221       1,     14|               Pál úr. - Egy füst alatt már ezeket is szétverhettük
222       1,     15|               Ébredjünk fel, éjjel van már!~ ~A legrútabb, a legfeketébb,
223       1,     15|               fél karja van; a másikat már elvesztette valahol.~ ~-
224       1,     15|             adieu."~ ~Az utolsó szónál már lobbant a gránát, s izzó
225       1,     15|         szabadságharc.~ ~- Kudarc!~ ~- Már megint rímeket gyártasz?~ ~-
226       1,     15|             úgy lesz az, barátom. ~ ~- Már én azt nem látom - mondá
227       1,     15|            hogy élünk. De hova szaladt már az a leány megint? Úgy kell
228       1,     15|         Remigiát az étterembe, melyben már terített asztal várt reájuk;
229       1,     15|              Ezzel a csapattal az aula már rég megkezdte a fraternizálást,
230       1,     15|                befonni. A közlegénység már el van készítve, de kapitányát
231       1,     15|       szolgálatába.~ ~- No, és beszélt már a fiaival?~ ~- Jó szerencse,
232       1,     15|   negédeskedett egy kicsit, hogy talán már sok is lesz, pedig hát nagyon
233       1,     15|       Rettenetes egy leány!~ ~Most meg már a fromage de Brie-ből kér
234       1,     15|              íme, ennek is megtetszett már a kolostori élet; nem érdekli
235       1,     15|                  Azok azt hitték, hogy már elaludt. És nagynénjei már
236       1,     15|             már elaludt. És nagynénjei már ekkor nem néztek rá sem
237       1,     15|              keltenők, s este ilyenkor már alig tartható ébren. Nem
238       1,     15|            csapatjával Magyarországba. Már egyik fiát így vitte bele
239       1,     15|               S az a végzetes pillanat már közel.~ ~- Ha a roham holnap
240       1,     15|                  Hahaha!~ ~Nevettek is már előre.~ ~És Editnek nem
241       1,     15|            soha.~ ~Mikor aztán ott ült már Edit a hintó egyik szegletében,
242       1,     15|            kezdett útitársnéjára.~ ~Az már aludt.~ ~Nem Edit szemei
243       1,     15|           apácát!~ ~Különben futhatnak már utána.~ ~Sietve fordult
244       1,     15|            útbaigazítja tovább.~ ~Most már remeghetett kedvére minden
245       1,     15|               minden idegecskéje. Most már nem látta senki.~ ~Reszketve
246       1,     15|            ütött. Két óraütést hallott már bolyongásai alatt. Tehát
247       1,     15|      bolyongásai alatt. Tehát félórája már, hogy fut, pedig Bécs belvárosa
248       1,     15|                az István-tornyot, most már jobbra maradt az el mellette.~ ~
249       1,     15|               jónak kell lenni.~ ~Most már kezében volt a tájékozás
250       1,     15|               az éjt, hanem Edit tudta már, hogy ha ez a ház, amelynek
251       1,     15|           megyünk be, kisasszony.~ ~De már az ajtónyitás előtt megtudta
252       1,     15|                föl rá.~ ~- Hallotta ön már e nevet?~ ~- Fiam leveléből
253       1,     15|              önt és fiát hogyan fogják már holnap elárulni; ha beszél
254       1,     15|               bennem. Azt hitték, hogy már össze vagyok morzsolva,
255       1,     15|           össze vagyok morzsolva, hogy már halott vagyok; de én kicsúsztam
256       1,     15|              is velünk!~ ~A leány most már kezeivel tapsolt örömében.
257       1,     15|              utcába értek. Megtaláltam már a parasztkedvemet! Akarja-e,
258       1,     15|             permetezni.~ ~- Ejnye, ezt már elengedtem volna holnapra -
259       1,     15|               négy mérföldet gyalogolt már nehéz teherrel a hátán.~ ~
260       1,     15|                   Nem csalódtunk. Most már, Frau Midi, előre! Rám nincs
261       1,     15|               öklével az asztalra.~ ~- Már megint itt vannak?~ ~Mik
262       1,     15|             mondhatnám, hogy szeretnék már egyszer altiszt lenni, azért
263       1,     15|              ha nem tesz, orgyilokkal. Már ki van ellene adva egyik
264       1,     15|                elfogják; másik részről már töltve ellene az orgyilkos
265       1,     15|               él az Isten.~ ~- Ti most már nem mehettek vissza a városba.
266       1,     15|            lesz minden ponton. Én most már rögtön indulok, amíg sötét
267       1,     15|             huszárszakasz rendben állt már a temetőárkon kívül.~ ~Richárd
268       1,     15|           egyre szakad.~ ~- Gondolnánk már a visszatérésre - mondta
269       1,     15|            asszonyság, mint mi ketten, már könnyen összevissza járhatja
270       1,     15|        mutatott a kufárnő.~ ~- Rajtunk már nemigen kap senki, kivált
271       1,     15|                A csatorna fenekén most már nem lehetett haladni; a
272       1,     15|    veteményeskertek közé vezet, ahol ő már tudja azután a palánkokon
273       1,     15|                A vitéz uraknak azonban már egyszer nagyon jó kedvük
274       1,     15|              mondanám önnek: "anyám" - már nem volna anyám, nem volna
275       1,     15|         lehetett ütni a keresésével.~ ~Már pitymallott, mire visszakerült.~ ~
276       1,     15|              Mikor ismét magához tért, már akkor ágyban feküdt, egész
277       1,     15|               elviheti a dolgot! Akkor már meg is szöktek. Én magam
278       1,     16|             házak árnyékot vetnek, ott már sötét van.~ ~És mély csend.~ ~
279       1,     16|               alkotja; a vesztes pedig már elfutott, s igyekezett eltűnni.
280       1,     16|               puskaropogásnak vége van már; a férfiküzdés zaja elnémult
281       1,     16|            karja van meg, az sem visel már kardot; kezével mellén összeszorított
282       1,     16|                 Hiszen nem messze kell már sietnie. Amott leng már
283       1,     16|                már sietnie. Amott leng már az ismeretes trikolor zászló
284       1,     16|               Minden ablakból eltűntek már a zászlók; lám, a Plankenhorst-ház
285       1,     16|               hallgat rá senki.~ ~Most már nyilallni kezd mellében
286       1,     16|               akar meghalni.~ ~Sebe ég már, és agyát homályos álomlátások
287       1,     16|           Sóhaját, nyögését nem hallja már senki. Az imádott hölgynek
288       1,     16|  Halálkeserűség állja el idegeit. Most már minden csepp vére, mely
289       1,     17|              azt hihette Jenő, hogy az már nyilvános titok: az ő viszonya
290       1,     17|          történni, ami kedvesével, azt már nem bánja. Ha együtt meg
291       1,     17|                  t kiáltottak hozzá.~ ~Már ehhez a képhez is hozzászoktatta
292       1,     17|             övé is. A pisztoly meg van már töltve; még annak a golyójára
293       1,     17|             hanem a belváros főutcáján már zeneszóval nyomult elő a
294       1,     17|         szenvedélyes szorítással. Most már nem ismert magára többé.~ ~
295       1,     17|                 Alfonsine arcának most már nem volt szüksége a fehérítőre,
296       1,     17|        asszonyság magánszobájában volt már és egyedül.~ ~- Bárónő -
297       1,     17|        világosan szóltam önnek.~ ~- Az már igaz.~ ~- Ne véljen ön szavaimban
298       1,     17|               lehetnek benne, miken ma már túl vagyunk, s amiknél anyád
299       1,     17|             baj sincs. A város meg van már szállva katonailag, de polgárilag
300       1,     17|             ügyeljen. Hanem a városból már most sem menekülhet ki,
301       1,     17|         időztem nálad; bizonyos helyen már várnak reám. Arra, amit
302       1,     17|          nejéhez?~ ~Hiszen te nem vagy már gyermek!~ ~Az a másik anya
303       1,     17|               én is itt vagyok. Vagyok már valami, állok már valahol,
304       1,     17|               Vagyok már valami, állok már valahol, ahol mindenki meglát."~ ~
305       1,     17|             minden érzelmére kiterjedt már. Szerelme égett, hiúsága
306       1,     17|        melegedett e lángnál.~ ~El volt már határozva, hogy holnap reggel
307       1,     17|          nagyon szeret magára váratni. Már a ködök is beálltak.~ ~Anyja
308       1,     17|              elfogták, vagy kimenekült már.~ ~Nem nyughatott, míg magának
309       1,     17|                 bérkocsit hozatott (ma már az is kapható volt, még
310       1,     17|              el hozzám.~ ~- Azt tudom. Már kimenekült. Az éjjel elfogták
311       1,     17|       megszabadult az anyjától.~ ~Most már akarhat.~ ~- Aludtál egyet
312       1,     17|         felfogásod iránt, íme, itt van már nálam készen kineveztetési
313       1,     17|              íme, itt van, s én vagyok már valami.~ ~Szavainak bizonyítékául
314       1,     17|              mereszteni a nyakát. Most már az ember valami. Nagy valami.~ ~-
315       1,     17|         kérdésemet újra feltennem?~ ~- Már válaszoltam rá - szólt Plankenhorstné
316       1,     17|            szempilláit felemelje; most már vőlegénye előtt áll.~ ~-
317       1,     17|               vagyok önre!~ ~Jenő most már rohant haza.~ ~Úgy érezte,
318       1,     17|             növényélet volt. Most lett már ember.~ ~Ami vágyainak zenitjét
319       1,     17|        kíndúlta arccal; szemekkel, mik már elpazarolták könnyeiket;
320       1,     17|               mondták, kimenekültél, s már Pozsonyban vagy.~ ~- Úgy
321       1,     17|            követeléseim fiam iránt; ma már nincsenek. Akkor írtam hozzád
322       1,     17|               menekülhet. Ott várja őt már a másik fiam, vezetője egy
323       1,     17|         rosszabb rájuk nézve. Ítéletük már ki van mondva, megpecsételve
324       1,     17|          visszatérsz. A büszke emberek már sorakoztak, és kifőzték,
325       1,     17|             jutott valami, aminek most már vége. Még átlátszó a víz,
326       1,     17|                 amelybe elmerül az; de már halva van. Az álmodott boldogság
327       1,     17|           delnő büszkén emelé fel most már diadalmas arcát.~ ~- Mintha
328       1,     18|              az előőrsön hagytunk.~ ~- Már itt vannak - szólal meg
329       1,     18|             azt gondoltam, hogy nekünk már itt nincs mit strázsálnunk,
330       1,     18|           Ottónak: ugyanazt megtehette már valaki más őneki.~ ~Mikor
331       1,     18|           völgy egészen víz alatt állt már. S a vízen csak egy keskeny
332       1,     18|         jeltüzet észrevették. Üldözőik már odáig értek a nyomukon.
333       1,     18|                Pál úr facsaró víz volt már az izzadságtól.~ ~- No,
334       1,     18|    kapitulációt - monda az öreg, mikor már mind átvonszolták a lovasságot.
335       1,     18|        egyenkint.~ ~A trombitaszó most már egészen közel hangzott a
336       1,     18|              Mikor a láng fellobogott, már akkor színről színre láthatá
337       1,     18|            Húsz óra hosszat tartott az már pihenés, etetés nélkül.~ ~
338       1,     18|                  kiálta Palvicz. Hanem már ahhoz nem volt sem idő,
339       1,     18|              csapatja.~ ~Csakhogy most már fel van lármázva ellenük
340       1,     18|               faluban, melyet elérnek, már megtagadják tőlük a parasztok
341       1,     18|               akarnak.~ ~Egy híd előtt már kaszás népfölkelés fogadja
342       1,     18|                  Enni sehol sem kaptak már, a nép mindent eldugott
343       1,     18|               ahogy a ló bírja!~ ~Most már nem kereste Richárd, merre
344       1,     18|                 Hányadszor száradt meg már rajtuk az a ruha a hideg
345       1,     18|              előre kellett menni; most már lehetetlen volt a végszükségnek,
346       1,     18|          tölthetik, mind elpusztulnak; már ekkor a harmadik éj következett,
347       1,     18|                   Csak egy falut hozna már elénk az Úristen!" - imádkozott
348       1,     18|      fohászkodnak azok magukban: "Csak már valami falu jönne!"~ ~És
349       1,     18|               nem kértek a sorstól. Az már sok volt. Ők csak falut
350       1,     18|             hogy sok csatát elvesztett már az éhség; sok derék sereget,
351       1,     18|               kisvárosi polgár aluszik már.~ ~Ők sem láthatták, merre
352       1,     18|                 Ki a kardokkal!~ ~Most már csakugyan nem látszott másban
353       1,     18|             óra múlva a parancsnokkal, már akkor Richárd régen hetedhét
354       1,     18|             mögött.~ ~- No, fiúk, most már pipára gyújthattok - mondta
355       1,     18|        Kárpátok emelkedtek. Azokon túl már a haza!~ ~Gyönyörű őszi
356       1,     18|            örök sötétzöldje, mik közül már havas hegyhátak emelkednek
357       1,     18|              olyan kedve támadt. Nincs már semmi panasz.~ ~S méghozzá
358       1,     18|           innen!~ ~Mégis futni?~ ~Most már kitört a harag: "Verekedni
359       1,     18|              huszárság összecihelődött már. Sorrendbe álltak kivont
360       1,     18|            hegypatak, az egyik kengyel már a mélység fölött csügg,
361       1,     18|                üldözőket. Valóban, ide már nem volt kedvük utánuk menni.
362       1,     18|     jobbra-balra bóbiskoltak; nem volt már "okuk" ébren lenni. Csak
363       1,     18|                vezetővel előre.~ ~Most már folyton meredélynek vitt
364       1,     18|                az uralkodást.~ ~Reggel már csak áfonyával volt terítve
365       1,     18|         növényzet, fenn a hegygerincen már fű sem tenyészett, csak
366       1,     18|                a meredély alá. Nem ült már senki a nyeregben, lovaikat
367       1,     18|                 Az éjszaka itt is volt már. Lehet, hogy a nap még fenn
368       1,     18|                van. De a felhő fenekén már beéjjeledett.~ ~Legalább
369       1,     18|           egymáshoz kötözték; nem volt már nekik mit enni adni, hisz
370       1,     18|           voltak halálba; álom kellett már nekik, semmi más. Richárd
371       1,     18|                az egész ciher, s égett már egész hosszában, mire az
372       1,     18|               harapózott odább.~ ~Volt már világítás! Lehetett már
373       1,     18|                már világítás! Lehetett már látni, merre van út! Átkozott,
374       1,     18|                egy izzó palásttal volt már beborítva, mely terjedt,
375       1,     18|               gazdája után.~ ~Nem volt már miről tanakodni. Megy előre
376       1,     18|                 semmi vezénylő pont.~ ~Már második napja, hogy egy
377       1,     18|                   Egy-egy ló nem bírja már tovább, s kidűl az útból.
378       1,     18|                mindjárt otthon vagyunk már."~ ~"Otthon! Az égben" -
379       1,     18|          csapatrend végképp felbomlott már; két óra járásnyira vannak
380       1,     18|         testükön, a kard maga is nehéz már. A lovak körme letöredezve,
381       1,     18|               lemaradozva; hasuk nincs már, a nyeregszorítónak nincs
382       1,     18|                nyomát eltakarták; most már csak kiáltozás után találtak
383       1,     18|                még valami kebleiket.~ ~Már közeledik ismét az est.~ ~
384       1,     18|             látni! Tudni azt, hogy itt már megszűnt a halál országa!~ ~
385       1,     18|             Hát te magyar vagy? Hát ez már magyar föld? S leborultak
386       1,     18|            városban; nem messze van az már. Ma délben hozta hírét a
387       1,     18|                 egy sem veszett oda.~ ~Már hadsorban álltak, mikor
388       1,     18|                ama fiatal huszár, most már öreg legény, jegyezgeté
389       2,     19|            midőn másodszor visszatért, már nem volt jajkiáltás, hanem
390       2,     19|                 A ma alakult zászlóalj már holnap gyakorlatot tartott,
391       2,     19|             hadsereg.~ ~S fél év múlva már csodáiról beszél a történelem. ~ ~
392       2,     19|               történelem. ~ ~A kisfiúk már babérkoszorús hősök. A kis
393       2,     19|               hősök. A kis alhadnagyok már tábornokok, hadvezérek.
394       2,     19|          hadvezérek. A tépett trikolór már a világ tiszteletét bírja!~ ~
395       2,     20|                   Kitűnő állás!~ ~Most már nem is tiltakozik ellene,
396       2,     20|            minek az a sok irkafirka?~ ~Már hadjáratot is próbált. Egy
397       2,     20|                  Reggel fölkelés előtt már reggelizik, s este (mivelhogy
398       2,     20|                   Ez nem gyöngeség, ez már erény, és ennek az erénynek
399       2,     20|         úrhölgynek a szempillái, mikor már érzik a hora canonicát,
400       2,     20|       indokokat mind gyökeresen ismeri már Zebulon úr; s ugyanazért,
401       2,     20|             ami több; s erre az esetre már készen tartott egy hazafiúi
402       2,     20|            jobbágyaink voltak; de most már a paraszt sem hoz se tojást,
403       2,     20|             azt mondják, szabadság van már. Legalább tíz zsák burgonya
404       2,     20|          fagyott a földben, mert nincs már, ki robotban felszedje.
405       2,     20|             tavalyrul. Azt sem akarják már leszolgálni. És most még
406       2,     20|                öt leányt nekünk.~ ~No, már erről a kérdésről hagyott
407       2,     20|          minisztériumnál hivatal, most már házasodhatik. Bolond poéta
408       2,     20|                 Aztán tudod. Aztán ezt már érted. No, ugye, galambocskam?~ ~
409       2,     20|        pofácskáját gyöngéden. - Értesz már most, hogy mi az a magas
410       2,     20|             fekszik, tehát a kert felé már az emelet a földszín, s
411       2,     20|        kigondolva; hanem hogy mivel ez már így divatos. Azért van verandája
412       2,     20|               a leányaim úgy készültek már az elfogadásodra.~ ~- Remélek
413       2,     20|               vacognak.~ ~- Pedig most már ne fűttess be - mondta neki
414       2,     20|              otthonlét perceit.~ ~- Ha már muszáj menni, hát legalább
415       2,     20|               tudom, micsinyáljam?~ ~- Már csináld akár azt, hogy mondd
416       2,     20|     egyét-mását, a fél lába fenn levén már a kocsi hágcsóján, azt kérdezé
417       2,     20|              Az útban talált vendéglők már tisztára ki voltak élve
418       2,     20|         Kiállja késő estig.~ ~Estefelé már a pecsenyével is találkoztak.
419       2,     20|         gondolá magában Zebulon. - Itt már vacsorára várnak."~ ~No,
420       2,     20|                 hogy minden itt is van már; csakhogy senki sem tud
421       2,     20|               ismerős alak, aki végett már csakugyan meg kell Zebulon
422       2,     20|      ellenségével magunk is. Voltam én már különb csetepatéban is,
423       2,     20|                főkomisszárius úr.~ ~De már erre Zebulon dühbe jött.~ ~-
424       2,     20|             akarta kísérteni azt, amit már előtte annyi kétségbeesett
425       2,     20|               éles hangján: "Mikor jön már az a vendég?" Csak akkor
426       2,     20|              át magát a nyugodalomnak, már jött valaki, aki most érkezett
427       2,     20|          sietni kell, mert az ellenség már előbbre haladt, mint gondolták.~ ~
428       2,     20|      fogvacogva öltözködött, és kezdte már bánni nagyon, hogy ebbe
429       2,     20|             közepébe a háborúnak. Most már körül van hadsereggel; most
430       2,     20|            körül van hadsereggel; most már toljak előre, még csak vissza
431       2,     20|           reggeltől estig tartó utazás már valódi gyötrelem volt ránézve;
432       2,     20|                 Kedves barátocskám, én már öregember vagyok. Beteges
433       2,     20|              elkészült a rovatokkal, s már éppen a tollat akarta hozzáverni
434       2,     21|             kimenetelét látta, s mikor már mindenki elveszette a fejét,
435       2,     21|            előtt, s az országúton jött már robogva egy lovascsapat
436       2,     21|           vitézi találkozásbul ismerik már. Száz ilyen gyerek nagy
437       2,     21|               ellenálló csapatra. Most már egy század nehézlovas jött
438       2,     21|           üldöző lovasság robaja. Most már az országútról kétfelül
439       2,     21|           szuronyra, puskaagyra került már a dolog, ott is hetykén,
440       2,     21|             Hekuba"?~ ~Az utolsó, most már dühös verekedéssel végződött
441       2,     21|             oltalma alá menekülhet; de már az állványokat nincs idő
442       2,     21|              ezt az arcot látták volna már valahol. Az egyik volt Ödön,
443       2,     22|            legnehezebb.~ ~Azon a falun már kétszer járt keresztül az
444       2,     22|               mi történt? Odavagyok én már. Végem van már nekem örökre.
445       2,     22|            Odavagyok én már. Végem van már nekem örökre. Ketté van
446       2,     22|         kettőnek.~ ~- Ön elfutott. Azt már tudom. De hát az ökrökkel
447       2,     22|             tábor között üres a tér.~ ~Már túlment a nádason, melyből
448       2,     22|                van, amit keres.~ ~Most már leszállt a lovárul, s gyalog
449       2,     22|              noncombattant? Most értem már a vitéz elszántságot. Tehát
450       2,     22|      rökönyödött egy darab jószág volt már, sok fergeteget kiállt;
451       2,     22|               tessék ezt rám bízni. Ez már majd az én tudományom lesz.
452       2,     22|                 betyáros hangon mondta már Boksa Gergő, ami nagyon
453       2,     22|           interpellálni, hogy fordítsa már visszafelé a gulyát.~ ~Mintha
454       2,     22|                  Terremtete! Ne hajtsd már az ökröt!~ ~Boksa tökéletesen
455       2,     22|             gőz lövell elő. Nem látnak már csudát, meg vannak szelídülve:
456       2,     22|               az ötven darab.~ ~- Most már becsülöm kendet! Pál úr!
457       2,     22|            összeölelkezett vele, Gergő már fogta izmos karjaival a
458       2,     22|           derekát.~ ~- Csakugyan látom már, hogy nagy gaukler vagy.
459       2,     23|                 Olyan régen történt ez már; húsz ősz lehullt lombja
460       2,     23|                lehullt lombja fedi ezt már! Ezer ember közül egy ha
461       2,     23|          ellenében. Tölténye elfogyott már mindkét félnek; öt órája,
462       2,     23|                intéz a malomhíd ellen. Már előrenyomul, már sikerre
463       2,     23|                ellen. Már előrenyomul, már sikerre jut, midőn a másik
464       2,     23|               a tűzbe vezetik. Nem fut már senki úgy, mint három hó
465       2,     23|         golyófütyülést mindenki ismeri már. Megszokott nóta! Az ágyúdördülés
466       2,     23|                sem szabad azt venni.~ ~Már hat órája, hogy küzdenek.~ ~
467       2,     23|              Fölkeltik a földről, akik már a fáradtságtól leroskadtak;
468       2,     23|           ércen, vason keresztülvágott már, e vékony sóhajtáson nem
469       2,     23|           partjára.~ ~A nap leáldozott már. De még azzal nem volt vége
470       2,     23|            Nyolc órája, hogy harcolnak már, de fáradtnak lenni nem
471       2,     23|               elhinni, hogy a csatának már vége; akik harcolnak, csak
472       2,     24|        ELLENFÉL HAGYATÉKA~ ~Sötét volt már, midőn Baradlay Richárd
473       2,     24|                 s egyszerre emlékezett már mindenre.~ ~- Tökéletesen.
474       2,     24|                a diadal.~ ~Nem érzette már többé ólomnak a fejét Richárd,
475       2,     24|             egy jókora daganat, de azt már föl se vette.~ ~- Holnapután
476       2,     24|             fejem van. Sokat kiállt az már. Hanem az ostoba lovak nagyon
477       2,     24|             pillanatig magunkra. Velem már úgyis mindent megtettek;
478       2,     24|           gyermekem van, akinek holnap már nem lesz apja.~ ~A haldokló
479       2,     24|                Ellenséged voltam. Most már mindenkinek jó barátja vagyok.
480       2,     24|               kit én sohasem láttam, s már nem is fogok látni. Anyja
481       2,     24|              te elmégy odáig, ahova én már el nem jutok.~ ~Richárd
482       2,     24|          gyermek rongyos és éhezik. És már hároméves. A zsibárusnő
483       2,     24|               bizonyos foka, amikor az már jólesik.~ ~Richárdnak rettenetes
484       2,     25|             kasza fenése hangozik; ott már kaszálnak is.~ ~Az egész
485       2,     25|             sem bántják; nyugdíjba van már téve, szabad neki elmulasztani
486       2,     25|         volnánk?"~ ~"Apámat sem láttam már hónapok óta."~ ~Amikre Jenőnek
487       2,     25|          szörnyűt a nő csak álmodik, ő már mint bizonyosat tudja: de
488       2,     25|                kell szenvedni!~ ~Mikor már tömve volt a háza sebesültekkel,
489       2,     25|              apellálhatok-e oda?... Te már a túlvilágon vagy, te már
490       2,     25|              már a túlvilágon vagy, te már tudod a jövendőt, te már
491       2,     25|               már tudod a jövendőt, te már látsz a szívekbe és a századokba.
492       2,     25|               fiam a csatatéren; egyik már sebet kapott, mindennap
493       2,     26|            semmisítve; hogy meg van az már szorítva, s kénytelen magát
494       2,     26|       Richárdról is hallhatott eleget. Már két ízben csak lova gyorsaságának
495       2,     26|             vesztőhelyen.~ ~Azt tudták már Plankenhorsték mindenféle
496       2,     26|               hívom is elő.~ ~- Ön ért már engem?~ ~- Mind a ketten
497       2,     26|           mérget kérjen kölcsön, mikor már az öné elfogyott, gondoljon
498       2,     26|               porontyát gyűlölöm! Most már tudhatja ön, ki vagyok,
499       2,     26|         csavarta, hogy üveghengerén át már égő veres füsttel lobogott
500       2,     26|               léleknek, hogy az, mikor már megszűnt egy egész emberalakot
501       2,     26|           mondják a tudósok. Pedig azt már kitalálták, hogy az f hang
502       2,     26|      sötétségnek láttál, az a sötétség már az én lelkem előtt meg van
503       2,     27|        korszakban ritka helyen találni már, nagy, nyitott tűzhelyével,
504       2,     27|          valami húst, aminek a bátyját már befojtogatták káposztalevélbe,
505       2,     27|    befojtogatták káposztalevélbe, s az már kibeszéli, milyen idő van
506       2,     27|            magán más ruhát, mint amibe már jól beleviselte magát, más
507       2,     27|               más karszéket, mint amit már jól kiült magának. Utazni
508       2,     27|                zord téli napon, amikor már csakugyan nem várna vendéget
509       2,     27|               kijacotam nimetet. ~ ~De már nem volt semmi földi hatalom,
510       2,     27|         gyereket! Úhhahaha! Ne beszélj már több szomorú történetet,
511       2,     27|             derültsége.~ ~- No de most már jó helyen vagy, koma! -
512       2,     27|                 mint a másik.~ ~Miután már Zebulon rajta feküdt a mappán,
513       2,     27|                hová múlok?~ ~- Mondtam már. Itt maradsz nálam az ítéletnapig.~ ~-
514       2,     27|               septemviralis tábla.~ ~- Már mindhiába. Azért előre csak
515       2,     27|            most hamar megy, barátom!~ ~Már erre nem tudott neki Ádám
516       2,     27|               tapasztalatra jött, hogy már ő akárkit indul el megütni,
517       2,     27|              gomba; az ő fejének nincs már hol maradása. Ahol megkapják,
518       2,     27|                   Zebulon nem szegezte már a mappát az ajtóra; inkább
519       2,     27|           barátom, ahogy mondtam; most már fordult a kocka; kik voltunk
520       2,     27|               Huszonhatezer fogoly van már ellensigtül mieink keziben;
521       2,     27|           akarta detaillíroztatni.~ ~- Már hogyan, Zebulon? Minden
522       2,     27|             mibenléte felől.~ ~- Amint már a komámnak is mondtam, én
523       2,     27|         bántunk őtet.~ ~Ebéd vége felé már az egész európai koalíciót
524       2,     27|                kivitetni. ~ ~A reggeli már régen készen volt, az asszonyság
525       2,     27|              és mondja meg nekik, hogy már készen várja a reggeli.~ ~
526       2,     27|             sincs fekve az ágyuk.~ ~De már ezt a csudát Ádám úrnak
527       2,     28|             fel a hegytetőre.~ ~Lefelé már szelídebb munka a ballagás.
528       2,     28|        szelídebb munka a ballagás. Itt már vállára vetette a botot,
529       2,     28|               nagy halálfejet vitt."~ ~Már ennél borzasztóbb találkozást
530       2,     28| legkellemetesebb találkozás!~ ~Bárcsak már valami tisztásra vezetne
531       2,     28|              szeretem; sokszor mondtam már, hát elhiheti - hanem azért
532       2,     28|            Most itt vagyok, de lábamat már nem bírom, mert sokat gyalogoltam.
533       2,     28|                 Egy óra nem telt bele, már látta őt Zebulon visszafelé
534       2,     28|               fel a saraglyába; ez hát már olyan ország, ahol az ő
535       2,     28|            fuvarosgazda udvarára, hogy már mégis azt a csizmát egy
536       2,     28|              forintba Debrecenig. Most már tudta utazása célját. Az
537       2,     28|              hátha akadályozva voltak? Már teszem föl magam is.~ ~Boksa
538       2,     28|            elejbe. No, szip dolog!~ ~- Már ez pedig nem lehet másképp.
539       2,     28|             ezt a Március jól. Egyszer már keményen kell fogni ezeket
540       2,     28|              tőle. - Zebulon úgy védte már magát, mintha a törvényszék
541       2,     28|            ellenségnek, akármit.~ ~No, már erre nem mondhatta Zebulon
542       2,     28|           lelkét. No, de Szalmás ezóta már az óperencián is túl van,
543       2,     28|               levél rég elhasználódott már egyre-másra; nincs mit aggódni
544       2,     28|               vésztörvényszék.~ ~- Hát már van is?~ ~- Van bizony,
545       2,     28|             hogy kergette kapitány úr (már kapitány úr!) Szalmást?
546       2,     28|       kergessen őtet tovább is.~ ~- De már nem kergetem tovább.~ ~-
547       2,     28|                    Miért nem?~ ~- Mert már elcsíptem.~ ~- Mikor?~ ~-
548       2,     28|              csak Debrecenbe nem.~ ~De már mégis annyit szeretett a
549       2,     28|          Akármelyiknek kerül a kezébe, már kész a halálos ítélete. "
550       2,     28|                fordított neki.~ ~Pedig már ezentúl mindennap látnia
551       2,     28|               hova megy.~ ~- Vittem én már oda egy urat, aki a lengyelekért
552       2,     28|         Zebulon! Nem elég neki, amiben már benne van; most még egy
553       2,     28|       forduljon vissza, s menjen haza; már innen ő majd odább talál.
554       2,     28|                     Az levágatik.~ ~De már erre duplát sóhajtott Zebulon.
555       2,     28|               el fogja felejteni.~ ~De már benne volt; előre kellett
556       2,     28|      legelőkelőbb férfiak nevei vannak már ott előtted aláírva.~ ~Zebulon
557       2,     28|              Rideghváryt meglátogatni, már ott találta nála Szalmást.
558       2,     29|                 méla csend van. Reggel már az idő, s az utcák még mind
559       2,     29|           Azzal a nemzeti kardkötővel! Már hogy tudott a feleségem
560       2,     29|           végignyargalni.~ ~Richárdnak már csak végig kellett várni,
561       2,     29|            most, midőn azt hitte, hogy már célhoz ért, azt kell hallania,
562       2,     30|    Gellérthegyen, mely a másik percben már lobbanik, s perc múlva bomlik
563       2,     30|                Mihály mesterrel; akkor már tele volt az utca szaladó
564       2,     30|               magát a páholyokba. Most már az ablakokbul nézték a harcjátékot.
565       2,     30|            Richárd türelmetlenül várta már az érkezőt. Meg is ölelte,
566       2,     30|              Nem juthattam hozzá. Most már a börtönbül is kivitték,
567       2,     30|              Az ostrom harmadik napján már az ostromlók kilenctized
568       2,     30|           várhegyen fel?~ ~- Azon fel. Már előterjesztettem a haditanács
569       2,     30|        felvenni.~ ~Richárd szemei most már villogtak. Abban a kedélyállapotban
570       2,     30|                addig mellőle.~ ~- Jöjj már innen! - unszolá testvérét. -
571       2,     30|             Nemesdombrul.~ ~- Ah, most már emlékezem rá.~ ~- Igen veszedelmes
572       2,     30|              végem lett volna. Egyszer már megszorongattam a torkát
573       2,     30|               keresztül.~ ~Házmesterét már ott találta. Fraternizált
574       2,     30|      várbelieket tudósítják.~ ~De most már nemcsak mosolygott, hanem
575       2,     30|           kisöpörte annak utcáit. Most már látta mindenki, hogy a városban
576       2,     30|              királyok beszéde?"~ ~"Azt már kitalálták a tudósok, hogy
577       2,     30|           észre. Benyitott rajta.~ ~Az már egy sötét helyre vezetett.~ ~
578       2,     30|     udvarpadlás-osztályokhoz visz, mik már nem szolgálnak lakásokul.~ ~
579       2,     30|                Lába alatt a mélységben már csak egy zsarátnoktenger
580       2,     30|                A gyertyákat el kellene már oltani!~ ~A felriadt ember
581       2,     30|              harapófogó.~ ~- Tetszik-e már rám ismerni? - kérdé a hátrafordult
582       2,     30|              azt hitte, hogy ellenfele már menekülni készül a közelgő
583       2,     30|           közelgő felmentő sereg elől. Már arra gondolt, hogy elvágja
584       2,     30|                a védő ütegeket.~ ~Most már mennykövet mennykőért! Most
585       2,     30|            mennykövet mennykőért! Most már egyik óriás a másik ellen!
586       2,     30|          várvédő ütegek mind el vannak már űzve a bástyákról; a hosszú
587       2,     30|                 Szemtül szembe állanak már. Az ágyúk egymás torkába
588       2,     30|               egymás torkába ordítanak már. A rés vívható.~ ~A táborkar
589       2,     30|            táborkar vezetői elvetették már a tollat, a távcsőt, a kvadránst,
590       2,     30|              az ütegek romban hevertek már. A két küzdő fél szuronyközelben
591       2,     31|            élén lehessenek.~ ~Nem volt már melegvérű, hidegvérű párt;
592       2,     31|             szurony szurony ellen küzd már; az ellenfél visszaveri
593       2,     31|         Hasztalan: a lábtók oda vannak már támasztva a falnak, s a
594       2,     31|             kellett átlépniök, s mikor már fölfelé haladtak, sok jajkiáltás
595       2,     31|             jöttek, hol a paliszádokat már elfoglalták az ostromlók,
596       2,     31|              ide értem!~ ~- Le vagytok már győzve.~ ~- Én még nem.~ ~-
597       2,     32|          Régibb romok csak füstölögnek már; omladékkal, szenes gerendákkal
598       2,     32|              mire a mocsárhoz leértek, már akkor csak a krokodilfők
599       2,     32|          látogatásokhoz is szokva volt már, mint Richárdé. Ritka ugyan
600       2,     32|             elvállalja, annak odaadja. Már ennél olcsóbban nem lehet.
601       2,     32|               mert a sok sivalkodástul már sérvet kapott. Belehal.
602       2,     32|                emberek. Itt sem laknak már.~ ~Richárd lelke megkönnyebbült.
603       2,     32|             szintén régen nem fizettek már. A gyermeket Bajcsikné adta
604       2,     32|                   Magával vinni? Ó, az már más. Hanem bizony egy kis
605       2,     32|               ragadt egy másikról, aki már a múlt héten belehalt.~ ~-
606       2,     32|                sietett.~ ~Jobban van-e már a Károlyka? ~ ~ ~ ~
607       2,     33|                egyre tágul, a látkörön már meglátszik az a vulkánidomú
608       2,     33|        Rideghváry együtt énekel velük. Már megtanulta az orosz himnuszt.
609       2,     33|               a láthatáron alul szállt már. Az a tűzgolyó, mely még
610       2,     33|               az égen izzadni látszik, már nem a nap, csak annak a
611       2,     33|         Zebulonnak sehogy sem tetszett már ez az állapot. Addig csak
612       2,     33|                az utolsó körömfalatig, már az nem fért az ő érzékeny
613       2,     33|        föltette neki a kérdést:~ ~- No már, teszem föl, egy olyan emberrel
614       2,     33|           bizony megszökött volna tőle már régen.~ ~Törte azon a fejét
615       2,     33|                nagyon. Azt is próbálta már, hogy összevész vele, s
616       2,     33|              Egy terve volt Zebulonnak már régóta.~ ~Ez a terv akkor
617       2,     33|              hány hüvelyk.~ ~Hanem azt már Zebulon nem várta végig;
618       2,     34|               roppant tábort toborzott már össze. Kaszákkal, lándzsákkal,
619       2,     34|          jelenti."~ ~A lelkész ki volt már akkor hevülve a naphosszat
620       2,     34|               tett vele. Az oroszoknál már ki volt mondva az ítélet:
621       2,     35|               meteorokkal?~ ~Ödön most már tudta, miért van ez éjszakán
622       2,     35|             Meg kell halni azért, mert már semmit sem tehetnek érte
623       2,     35|            hajdani öreg barátod~ Tudod már ki?~ ~Következett egy utóirat.~ ~
624       2,     35|           láttamozni fogja.~ ~Íme, jön már.~ ~A kilépő ezredes láttára
625       2,     35|               önbecsülés pontján. Most már azt is elveszté.~ ~Most
626       2,     35|                azt is elveszté.~ ~Most már még csak büszkén sem léphet
627       2,     35|            igazak számára.~ ~Este volt már, s senki feléje sem jött
628       2,     35|          megáll. Sok lótolvaj megjárta már ezzel. Nevezd Ljubicának.
629       2,     36|               Ezerlépésnyi távolságból már ki lehetett venni az alakról,
630       2,     36|              főuram, mikor látom, hogy már vége van mindennek, a fegyvert
631       2,     36|            uram, ez nem okos gondolat. Már ez nem az. Én együgyű ember
632       2,     36|       családját?~ ~- Négy hónapja múlt már, hogy legutoljára voltam
633       2,     36|                ön esze után. A magamét már kidobtam az ablakon. Nem
634       2,     36|                áll.~ ~Íme, két nap óta már a harmadik ember, aki őt
635       2,     36|     keresztülgázoljon.~ ~Boksa ismerte már azon keresztül a járást.
636       2,     36|                hogy ezen a földön most már ő az úr. Itt kezdődik az
637       2,     36|            ügyelnie lovára. Ismerte az már az utat maga is.~ ~Olyankor
638       2,     36|                el tudta titkolni, hogy már benne van e betegségben;
639       2,     36|         gyógyult ki belőle!~ ~Dél volt már, midőn elértek egy mocsárszigethez,
640       2,     36|              az úton ki fog dűlni. Azt már látom, hogy az útfélen kínálkozó
641       2,     36|                agyrémei.~ ~Három napja már, hogy az utolsó csataképes
642       2,     36|               felriadt önálmaitól. Hát már ennyire vagyunk?~ ~Ilyen
643       2,     36|              nap egészen lealkonyodott már. Kezdte érezni, hogy éhezik
644       2,     36|              közepén.~ ~A nap leszállt már, s az ingovány túlsó oldalán,
645       2,     36|               vissza - mentegeté magát már messziről, még le sem szállt
646       2,     36|                száraz tisztások voltak már, miken gyorsítani lehetett
647       2,     36|               az ő álmát.~ ~Az út most már mindenütt a kanyargó folyam
648       2,     36|              el.~ ~Az idő beesteledett már, midőn egy nagyobb szigethez
649       2,     36|               mondta Boksa. - Itt lesz már annak az ismerősömnek a
650       2,     36|           lefestve.~ ~A ház verandáján már lámpa égett, a kivilágított
651       2,     37|        fölriasztá: nem férjét idézik-e már?~ ~És éjszaka, mikor mindenki
652       2,     37|                Nem jól van?"~ ~- Akkor már nem fogod azt megmásíthatni.~ ~-
653       2,     37|             egy királyon is megtörtént már ez; ha arról volna szó,
654       2,     37|              egy bölcsen is megtörtént már ez. De hogy életet, boldogságot
655       2,     37|               németül "Eugen"-ra.~ ~Ez már azon időkben egyszer megtörtént.~ ~ ~ ~
656       2,     38|         Megtörtént, hogy egy vádlottat már szabadon bocsátottak, s
657       2,     38|               magának tartotta.~ ~Most már a harag pírja lepte el az
658       2,     39|              másfelé. Az államnak volt már joga hozzájuk. A harcos
659       2,     39|             kiszólt:~ ~- Uram, bejöhet már.~ ~A csendőr belépett. A
660       2,     39|            elhagyta a termeket.~ ~Most már aztán "szabad"!~ ~
661       2,     40|             KŐSZÍVŰ EMBER ELŐTT~ ~Most már aztán szabad!~ ~Szabad az
662       2,     40|             megváltozhatlan volt. Most már hasztalan lett volna Ödönnek
663       2,     40|          oktalanság lett volna az most már, de kegyetlenség saját családjához,
664       2,     40|              családjához, melynek most már ő egyedüli fenntartója.~ ~
665       2,     40|                e szent csalás, akkorra már oly egyhangúlag riadt fel
666       2,     40|          adósság le volt fizetve. Ödön már "bene latet" (jól rejtve
667       2,     42|               rokona fülébe:~ ~- Egyet már megöltem!~ ~És összeszorított
668       2,     42|        távolból is áldozatait.~ ~- Ezt már megöltem. Én! - S öklével
669       2,     42|                szólt:~ ~- A pap leánya már özvegy. Most már következik
670       2,     42|                leánya már özvegy. Most már következik a másik. Most
671       2,     43|         elmúlik a kín, holnap reggelre már elmúlik a hatalom. Mit tegyek
672       2,     43|           akart szakadni a fejem, most már úgy érzem, mintha az összecsapódó
673       2,     43|              közé volna szorulva. Most már hagyjon magamra! Valamit
674       2,     44|            enyim. Özvegy vagy. Tudod-e már, hogy mi ez a fájás? Ami
675       2,     44|         kísértet feje vánkosomon. Most már a tieden is ott van.~ ~Edit
676       2,     44|            össze. Hozzá volt szoktatva már e rémes ábrándhoz. Hiszen
677       2,     44|         legjobban terheltek közé. Most már tessék a miniszternek tovább
678       2,     44|               áldozatul esett.~ ~- Azt már hallottam, csak azt nem
679       2,     45|             roskad vissza.~ ~Arankának már szabadalma van borzalmas
680       2,     45|                rebegéssel: odafenn van már - s ismét kibékíté őket!~ ~ ~ ~
681       2,     46|                kedves Richárd!"~ ~Most már tud sírni.~ ~Idő kell hozzá,
682       2,     46|                vissza helyére; de most már gyönyörrel nézi a varrott
683       2,     46|             sem ért, az Alfonsine.~ ~Ő már érti egészen.~ ~Hiszen megtörténik
684       2,     46|       helytálljon. Neki hidegvére volt már.~ ~- Uram! Ön félreérthetett
685       2,     46|                a következményeire most már gondolni sem lehet.~ ~-
686       2,     46|                várni? Mi gondoskodtunk már róla. Ön el van temetve.
687       2,     46|                szerencséje akadt. Edit már el van ígérve.~ ~Richárd
688       2,     46|          felett a törvény.~ ~Edit most már nem hagyta magát elhallgattatni.
689       2,     46|          kevélysége, akarata.~ ~Érezte már, hogy ezzel a leánnyal nem
690       2,     46|         próbált adni a végzetnek. Most már nem Richárdot támadta meg,
691       2,     46|                kedvesed egyedül. Ennek már hölgye van, kinek nevével,
692       2,     47|            COMEDY OF ERRORS~ ~"De most már hova?"~ ~Igen! A bérkocsis
693       2,     47|                a leány. - Nem voltam-e már nálad a bivouacon is? Nappal
694       2,     47|                Jenőt kicserélte. (Most már értette Richárd, mi az a
695       2,     48|             Palvicz Ottó fiát ide kell már hozatnunk magunkhoz.~ ~-
696       2,     48|               havi ötven forinttal. Az már aztán a dicsőség.~ ~Lám,
697       2,     48|               mindig voltam!~ ~- Á! Ez már nagy mondás. Ezt már fel
698       2,     48|                Ez már nagy mondás. Ezt már fel lehet jegyezni. "A becsületem
699       2,     48|             Javíthatatlan ember! Pedig már látja; családja van. Jobb
700       2,     49|         Ráakadt egy korhelybarlangban. Már akkor nem volt semmi az
701       2,     49|      beszerezte. A tizenötéves gyermek már ítélt az anyja fölött. Az
702       2,     49|           tetszett neki még az élet!~ ~Már akkor nem ment érte Richárd,
703       2,     49|               meggyűlöltek, mert mikor már nem kaptál tárgyat az árulkodásra,
704       2,     49|            beszédet.~ ~- Ej, ej, uram; már csak mégis az anyjával nem
705       2,     49|               el fog tartani. És nincs már számára az alapítványból
706       2,     49|              ha minden ezüst nem volna már rajta; haj és szemöldök
707       2,     49|               És szemei nem könnyeztek már e szónál. Most már boldogsággá
708       2,     49|          könnyeztek már e szónál. Most már boldogsággá szentesült ez
709       2,     49|            Csak egy maroknyi hamv volt már belőle; csak egypár ismertető
710       2,    Veg|          nehezen akarunk elhinni, hogy már megvénültünk.~ ~A budai