Rész, Fejezet

 1       1,     13|          közé tartozik? - kérdezé Plankenhorstné.~ ~A kérdezett gyanús vállvonogatással
 2       1,     14|          a nevelőintézetben, hová Plankenhorstné átküldte mindjárt másnap,
 3       1,     15|             Mindig ilyen? - kérdé Plankenhorstné soror Remigiától.~ ~- Fő
 4       1,     15|       mondatok voltak ezek, miket Plankenhorstné soror Remigiának betanított,
 5       1,     17|          De hát ott is legfeljebb Plankenhorstné ellen lehetne kifogása;
 6       1,     17|       legelébb vágyaid visznek.~ ~Plankenhorstné e napon nagyon korán készen
 7       1,     17|           a kinevezési okmányt.~ ~Plankenhorstné a kellemetes meglepetés
 8       1,     17|        Már válaszoltam rá - szólt Plankenhorstné malasztteljes kegyességgel. -
 9       2,     26|          teljes - másnap estig.~ ~Plankenhorstné és leánya, a két apáca és
10       2,     26| csatatérről? - kérdezé barátjától Plankenhorstné.~ ~Rideghváry felelni akart,
11       2,     26|             Csak percek múlva bír Plankenhorstné gyönge kétséget kifejezni:~ ~-
12       2,     26|        dühvel, kétségbeeséssel.~ ~Plankenhorstné elájult ebben a pillanatban.
13       2,     26|            A két apáca visszajött Plankenhorstné szobájából. A hisztérikus
14       2,     44|          Leánya megérkeztére most Plankenhorstné is elősietett. És annak
15       2,     46|          elszakadtak egymástól.~ ~Plankenhorstné az első, ki beszélőtehetségét
16       2,     46|           egész férfiérzetével.~ ~Plankenhorstné ajkát pittyeszté megvetőleg,
17       2,     46|        fejét, de még nem szólt.~ ~Plankenhorstné ketté akarta vágni a tárgyat.~ ~-
18       2,     46|         adni, mint akit szeret.~ ~Plankenhorstné nem jött ki önmérsékletéből.~ ~-
19       2,     46|          mint akiért megvertek?~ ~Plankenhorstné meg volt némulva az elszörnyedéstől.
20       2,     46|           aki miatt az történt?~ ~Plankenhorstné el volt fulladva az ijedtségtől,
21       2,     46|         Tagadja el ön, ha meri.~ ~Plankenhorstné a felyülkerült gyáva diadalérzetével
22       2,     46|         vánkosaiba temette arcát. Plankenhorstné ijedten hátrált leánya elé,
23       2,     46|       önnek sem mondom meg azt!~ ~Plankenhorstné föllélegzett. A torkát szorító
24       2,     48|         tőkepénzét unokahúgainak, Plankenhorstné asszonynak és leányának