Rész, Fejezet

 1       1,      1|    elhagyta helyét, s alig mutatva arccal, hogy a mellette ülőktől
 2       1,      1|        Való ez?~ ~Az orvos szigorú arccal inte.~ ~Mikor aztán még
 3       1,      3|     beszédnek.~ ~Zebulon diadalmas arccal tekinte szét küldött-társain;
 4       1,      4|        epedő kék szemekkel, rózsás arccal, már kétszer lejtette vele
 5       1,      4|        meneküljünk! - kiálta ijedt arccal, korbácsa nyelével az ellenkező
 6       1,      4|       szólt Leonin mosolyra derülő arccal, megszorítva barátja kezét. -
 7       1,      5|            ember, simára borotvált arccal és hosszú porköpenyegben
 8       1,      8| semmisíteni.~ ~A zsibárus mosolygó arccal mondta:~ ~- De ugyan minek
 9       1,      9|          lakot. A két hölgy derült arccal beszélgetett egymással;
10       1,     10|         háznak?~ ~Ödön megdicsőült arccal kiálta válaszul:~ ~- Lesz!~ ~
11       1,     11|            Zebulonba, ki elhülledt arccal jött neki jelenteni, hogy:~ ~-
12       1,     12|          kegyetlen, bosszúszomjazó arccal az ifjú fülébe:~ ~- Tessék...
13       1,     15|            volt ura magának többé, arccal odaveté magát az asztalra,
14       1,     16|            ott marad annak; azután arccal a kövezetre hull, s ott
15       1,     17|        tövében, halavány, kíndúlta arccal; szemekkel, mik már elpazarolták
16       1,     18|          arra a hideg havas földre arccal.~ ~- Bizony, dicsértessék!
17       2,     20|         replikázott nekivörösödött arccal Anna úrhölgy.~ ~- Hát én
18       2,     23|      hirtelen leszökött lováról, s arccal Richárd testére veté magát.
19       2,     24|      valahára? - szólt bohó tréfás arccal Mausmann.~ ~- Hát élek?~ ~-
20       2,     25|             nem néznél ily haragos arccal... Azok egy boldogabb kornak
21       2,     26|             kedves Ottó!~ ~A hölgy arccal a pamlagra veté magát, és
22       2,     32|            Az eléje sietett derült arccal.~ ~- Hatlépésnyire tőlem! -
23       2,     35|   mozdulatlanul áll a fergetegben, arccal ketrecajtaja felé fordulva.
24       2,     45|      fekszik a fiavesztett özvegy, arccal a földre leborulva a kőszívű