Rész, Fejezet

 1       1,      1|    jutni.~ ~A beszélő az órára tekinte; az sietteté. Rövid az idő,
 2       1,      1|        írás közben, és bámulva tekinte a beszélőre. Az észrevette
 3       1,      1|         A felriadt nő rettenve tekinte az ágyán fekvő halottra.~ ~
 4       1,      3|        kávéscsészéből, bámulva tekinte a hatalmas úrra, hogy ugyan
 5       1,      3|  Zebulonra, hanem Rideghváryra tekinte velük, és nézett rá oly
 6       1,      3|       Zebulon diadalmas arccal tekinte szét küldött-társain; érzé,
 7       1,      4|  páholyajtón egy bizalmas alak tekinte be: pincér volt.~ ~- Teríts
 8       1,      4|   nézett Ödönre, ki egykedvűen tekinte végig bájain.~ ~- Hát láttál-e
 9       1,      4|        merev, idegen szemekkel tekinte úrra és egyenruhára.~ ~-
10       1,      8|     feletti szobába, elbámulva tekinte szét.~ ~Egy fejedelmi múzeumot
11       1,      9|        fel arcát, és nyugodtan tekinte az úrnő szemébe.~ ~- Itt
12       1,     15|     viselnek.~ ~A nő csendesen tekinte fel a belépő leányra. Ez
13       1,     15| térdeit.~ ~A hölgy vizsgálódva tekinte a leány arcába.~ ~- Te Edit
14       1,     15|        A leány édes bámulattal tekinte föl rá.~ ~- Hallotta ön
15       1,     15|          És azután fájdalmasan tekinte Editre, mintha kérdené: "
16       2,     30|  hátulról.~ ~Az ember rémülten tekinte vissza.~ ~A csizmadia fülébe
17       2,     31|           Ödön megindítatlanul tekinte rá, mint egy ércszobor.~ ~-
18       2,     31|       szemében könny volt, úgy tekinte rája, s két kezét feléje
19       2,     37|   közbe Ödön.~ ~Jenő bánatosan tekinte bátyjára.~ ~- Azt majd megtudod
20       2,     37|         Aranka oly szánalommal tekinte rá.~ ~- Te is elítélsz-e? -
21       2,     37|          Jenő szelíd mosollyal tekinte e nehéz mondás után anyjára.~ ~-
22       2,     46|       Richárd kérdő bámulattal tekinte Editre. A leány arca tudatlan
23       2,     46|     sápadtan, rémült szemekkel tekinte Richárdra.~ ~Az pedig folytatá