Rész, Fejezet

 1       1,      4|         vihar rémei között.~ ~A szél zúgott, üvöltött, fütyült.
 2       1,      4|        a nappali éjt.~ ~Az ádáz szél, mint apróra tört finom
 3       1,      4|         csillapult körülöttük a szél zúgása. Leonin azt súgá
 4       1,      4|         kezdett hangzani. Még a szél ugyan egyre üvöltött, és
 5       1,      4| menyasszonyának.~ ~Lassankint a szél is odáig enyhült, hogy az
 6       1,      5|         hát ugyan mondja el, mi szél hozta ide.~ ~- Hiszen ha
 7       1,      9|     hófelhőket kerget az északi szél.~ ~- Nos, mi az?~ ~- Csak
 8       1,     14|        bősz csorda szétfutott a szél minden tájékába, amint a
 9       1,     14|         utcán végigrohanó böjti szél porfellege nem engedi kivenni
10       1,     14|          azt sem lehet tudni. A szél veszettül kavarja a port,
11       1,     15|     folyosó végén lobogtatott a szél egy földre tett mécsest.
12       1,     18|     vezet.~ ~Akkor elhajtotta a szél a felhőket, s amint megszűnt
13       1,     18|        zsarátnokon keresztül; a szél mintha tűzzel utánozná a
14       1,     18|  alábocsátkoztak a hómezőkre. A szél üvöltve vágta a futók arcába
15       2,     22|        nézte, hogy merről fúj a szél, hogy a gulya a szél mentébe
16       2,     22|      fúj a szél, hogy a gulya a szél mentébe essék tőle.~ ~Ott
17       2,     22|       embert ismerni.~ ~Amint a szél a tulkok felé vitte az illatot,
18       2,     22|        ahonnan a füstöt hozza a szél, mintha onnan várnának valami
19       2,     27|         lehet aszerint, ahogy a szél fú. Az egész házban legnagyobb
20       2,     29|        partot érő vége. Nyugoti szél fútt, a híd kátrányos szalmával
21       2,     30|   vékony, kékes füstöt kerget a szél. Egyszer-egyszer egy kis
22       2,     36|   gyökeréről leszakad! Az egyik szél délnek hajtja, aztán a másik
23       2,     36|         hajtják az avaron, mint szél az ördögbordát. Tallérossy,