Rész, Fejezet

  1       1,      1|               gránát, nem hagyta magát ez incidens által reptében
  2       1,      1|              saját halála óráját. Mire ez adoma kézrül kézre odább
  3       1,      1|                s azt kérdezé:~ ~- Való ez?~ ~Az orvos szigorú arccal
  4       1,      1|    visszafojtania. Az neki nem szabad. Ez a harc elrabolt a hatvan
  5       1,      1|            férj. - A természet folyama ez. Én hatvan perc múlva tehetetlen
  6       1,      1|              leszek önnek ura. De amit ez óra alatt önnek eléje mondok,
  7       1,      1|               egész föld előremegy is, ez a darab föld, ami a mienk,
  8       1,      1|               királyi testőrségnél. De ez nem életpálya. Kezdetnek
  9       1,      1|               fokrul fokra felküzdeni. Ez a küzdelem neveli őt simának,
 10       1,      1|                pillanatnyi eltorzulása ez arcnak tanúsítá, mily végtelen
 11       1,      1|          végtelen kínokat kell kiállni ez embernek azalatt, amíg beszél.
 12       1,      1|               soha vissza nem jegecül. Ez a mi nyolcszázados gyémánt
 13       1,      1|     nyolcszázados gyémánt nemességünk! Ez az örökké éltetője, örökké
 14       1,      1|                   Ah, Marie, ha tudná, ez az én kőszívem mit szenved!
 15       1,      1|               suttogá:~ ~- Úgy hiszem, ez legjobban hasonlíthatna
 16       1,      1|        Központja, tűzhelye, napja lesz ez a bolygó elvnek. Ön itt
 17       1,      1|           vissza, és írja. Végakaratom ez. Nőm hat hét múlva halálom
 18       1,      2|             vagy magukra hagyatva - és ez mindig egyforma látvány.
 19       1,      2|              ismerünk... természetesen ez alkalomhoz írt szöveggel.~ ~-
 20       1,      2|             felhúzott bajuszával, hogy ez titok, de könnyen kitalálható.~ ~
 21       1,      2|                a sírbolt előtt.~ ~- Á, ez az?~ ~Azzal a két úr oly
 22       1,      2|      dialektikának és prozódiának, úgy ez pályakoszorús példánya volt
 23       1,      2|             nagy Isten!~ ~Hallgasd meg ez órában a mi könyörgésünket...~ ~
 24       1,      3|                nagyon oda illett volna ez a bánatos kifejezés a többiek
 25       1,      3|              rendelet nélkül is tudták ez esetben teendőiket, minden
 26       1,      3|                   Ejnye, de nagy barom ez a Zebulon!~ ~Az adminisztrátor
 27       1,      3|       legközelebb állónak:~ ~- De csak ez az esperes ne versifikalna
 28       1,      4|            mintha a tenger csodái mind ez illatnedv árjában förödnének.~ ~
 29       1,      4|            mondja ezt, ha gondolta! ~ ~Ez a tündérpalota, tenger alatti
 30       1,      4|                  Igézet járt vele.~ ~S ez az igézet abban az ő szenvedélytelen
 31       1,      4|            történik, őt nem érdekli. S ez oly mondhatlan varázst ad
 32       1,      4|               mint mást. Nem ér semmit ez az egész komédia. Itt bemutatják
 33       1,      4|                 annak legyen bolondja. Ez a sok alabástrom nyak és
 34       1,      4|              alabástrom nyak és kebel, ez a sok hozzád simuló szilfid,
 35       1,      4|              mén végig a Néva jegén.~ ~Ez a két fiatalember Ramiroff
 36       1,      4|                  s zsebébe tette. ~ ~- Ez a másik úr is oda jön? -
 37       1,      4|                neki száz rubelt, Ödön! Ez a belépti díj. Nem bánod
 38       1,      4|                hallá a zenét.~ ~- Hisz ez színház vagy cirkusz! -
 39       1,      4|             szám. Don Juan au sérail." Ez igen jó tréfa. Kár, hogy
 40       1,      4|   elszalasztottuk. "Tableaux vivants." Ez unalmas história. "Les bayadères
 41       1,      4|           bayadères du khan Almollah." Ez nagyon tréfás dolog; már
 42       1,      4|        amazones." "Le rêve d'Ariadne." Ez valami gyönyörű. Nem tudom,
 43       1,      4|                ajtaját Leonin.~ ~- Te! Ez furcsa egy cukorrafinéria
 44       1,      4|               oda. Öreg urak mulatsága ez. Ránk egyéb vár.~ ~Leonin
 45       1,      4|                 Jéza! - szól Leonin. - Ez a gyerek itt az én lelkemnek
 46       1,      4|              Hát nézz ide, Ödön! Ugye, ez valami más, mint azok a
 47       1,      4|           lábát két tenyerébe fogva. - Ez a leány máskor vad, szilaj,
 48       1,      4|             mind úgy elnémulnak, mikor ez az oroszlányszelídítő rájuk
 49       1,      4|             Milyen mal ... propos jött ez a levél!~ ~- Bocsáss! -
 50       1,      4|    Életpályádra döntő befolyással lesz ez elhamarkodás. Itt olyan
 51       1,      4|          kívánsága elébb való.~ ~- Jó, ez hát kárba veszett. De még
 52       1,      4|              Talán nem is kacagás volt ez?~ ~Azután nyers modorral
 53       1,      4|         mélyében tömör, alaktalan - és ez a rém egyre emelkedik a
 54       1,      4|          oszlopot ég és föld között, s ez őrült keringő oszlop ádáz
 55       1,      4|           házat, embert, vadállatot.~ ~Ez a burána.~ ~- No, fiam.
 56       1,      4|               burána.~ ~- No, fiam. Ha ez megkap bennünket, igazán
 57       1,      4|        lovasszobor az útfélen.~ ~- No, ez már, ha felelni tudna, csak
 58       1,      4|               megfagyott. Nem új dolog ez - sóhajta az imsik, miután
 59       1,      4|            miután legvalószínűbb, hogy ez valami emberlakta állomásról
 60       1,      4|             érnek, lelövöldözzük őket. Ez is sport.~ ~Hanem Leonin
 61       1,      4|                már, hogy micsoda sport ez. Maga is lövésre készíté
 62       1,      4|      végigborzong valami egész testén. Ez nem sport. Ez vész. A legundokabbika,
 63       1,      4|            egész testén. Ez nem sport. Ez vész. A legundokabbika,
 64       1,      4|            idéz elő a farkasok között. Ez nem tetszik nekik, hogy
 65       1,      4|               kap a felköszöntésbül. S ez a megtorpanás időt enged
 66       1,      4|          csinálták ki maguk közt, hogy ez az ember reggelig megfagy
 67       1,      4|               nem jutnak a prédához.~ ~Ez meglátta a menekülő ifjakat.~ ~
 68       1,      4|             látták nagy rémülten, hogy ez a négy üldöző csak a tábor
 69       1,      4|             odatette maga elé a jégre; ez volt most már egyedüli védszere.~ ~
 70       1,      4|             végvonaglásában.~ ~- Hopp! Ez megvan! - kiálta Ödön korcsolyáira
 71       1,      4|                korcsolyáira állva.~ ~- Ez is megvan! - felelt rá Leonin.
 72       1,      4|             nevetve biztatta egymást: "Ez mulatságos egy nap volt!"~ ~
 73       1,      4|                rögtönzött kunyhói, kik ez évszakban tokot és vizát
 74       1,      4|               egyenesen álló alakot.~ ~Ez volt az.~ ~Azon módon állt
 75       1,      4|        napvilágra lehet ismét jutni.~ ~Ez csak akkor jutott eszébe,
 76       1,      4|          magasba.~ ~- Ezt mentsétek.~ ~Ez volt első lélegzetvétele.~ ~
 77       1,      5|               Ráismert az alakra, hogy ez pap.~ ~- No, hát mi baj,
 78       1,      5|                No, már ugyan mire való ez a bolondság?~ ~A tiszt mosolyogva
 79       1,      5|            excellenciás urazta.~ ~"No, ez szép! - gondolá szétnézve
 80       1,      5|       megszokják a köztük létemet. Már ez itt így szokás. Hanem beszéljünk
 81       1,      5|            verbum".~ ~- Tyű, páterkám! Ez nagy szó. Kit sértett meg
 82       1,      5|           adósságaimat nem fizeti.~ ~- Ez nekem baj. Mert ha én most
 83       1,      5|                 ahova akarod. Hanem ha ez extra ügy, akkor most nekem
 84       1,      6|          hanyadik ivadéknál szűnik meg ez a reagens hatással bírni
 85       1,      6|             ujjam. "No bizony barátom, ez sovány ebéd" - mondám a
 86       1,      6|              végén.~ ~- Hogy jut neked ez most eszedbe? - kérdé Jenő,
 87       1,      6|              magában kitalálni.~ ~"No, ez a valaki, akire most itt
 88       1,      6|          Richárd pedig azt hitte, hogy ez a valaki, aki őt itt most
 89       1,      6|        keményítve.~ ~A szegletes úrnak ez sem tetszett, most már az
 90       1,      6|                    De hát nem ismered? Ez Rideghváry.~ ~- Nem bánom
 91       1,      6|                kérlek - súgá fülébe -, ez igen nevezetes ember.~ ~-
 92       1,      6|                Én megengedem neki.~ ~- Ez az adminisztrátora a vármegyénknek.~ ~-
 93       1,      6|           leendő mostohaapánk.~ ~- Hát ez az anyánk dolga.~ ~Richárd
 94       1,      6|          untatta éppen legjobban, hogy ez olyan könnyű mesterség.
 95       1,      6|      megütközve állt meg.~ ~- Micsoda? Ez a családhoz tartozó rokon?
 96       1,      6|                    No, nem is volt hát ez a te háziasszonyod bárónő
 97       1,      6|                feltűzött hajat viselt, ez volt egész fejdísze; sűrű,
 98       1,      6|                juttatva. Tetszett neki ez a fesztelen bizalmaskodás,
 99       1,      7|              milyen sötét lélek lakott ez angyalarcon belül! Ez a
100       1,      7|           lakott ez angyalarcon belül! Ez a két ragyogó, égszínkék
101       1,      7|          valaki, arany gyanánt kapják. Ez a bakfis.~ ~- A bakfis tanul
102       1,      7|              őt felvilágosítani, hanem ez éppen ellenkező hatással
103       1,      7|            mást mond. Azt mondja, hogy ez mind jól van így; de én
104       1,      7|       kibeszéli, amit gondolt felőlük: ez szép ember, az kiállhatatlan,
105       1,      7|               ember, az kiállhatatlan, ez tréfás, amaz unalmas. Csak
106       1,      7|             van.~ ~Richárdnak nem volt ez új dolog. Akárhányszor találta
107       1,      7|          csupán az tűnt fel neki, hogy ez a hang sokkal erősebb és
108       1,      7|                Még szokatlan volt neki ez a viselet. Hanem azután
109       1,      7|       bizonyosan az udvarra mentek. De ez nem baj. Itt van a főajtónak
110       1,      7|           ostyával lepecsételé.~ ~Edit ez idő alatt folyvást nyugodtan
111       1,      7|             lelke szemeiben élt, midőn ez arcot vizsgálta.~ ~- És
112       1,      7| csillagcseppjeit.~ ~- Igen, e levélben ez van írva - monda Richárd -: "
113       1,      7|          kedvese csókjátul volt meleg. Ez volt eljegyzésük csókváltása.~ ~-
114       1,      7|            Richárd levelét.~ ~- Nesze! Ez a te őrült eszednek a műve!~ ~
115       1,      7|          anyagyilkos kegyetlenség volt ez egyetlen tekintetben, azt
116       1,      8|            alássan - felelt az öreg. - Ez az egy érdemem van a világon.~ ~
117       1,      8|           hangon kezd tudakozódni:~ ~- Ez a Salamon zsibárus boltja?~ ~
118       1,      8|              nagyságos kapitány úrnak; ez a Salamon zsibárusnak a
119       1,      8|               Salamon zsibárus, akinek ez a boltja. Szolgálatjára
120       1,      8|       művészeinek névjegyeivel.~ ~Hisz ez egészen másforma bolt, mint
121       1,      8|                igaz - szólt Richárd -, ez egészen meglepő rám nézve.
122       1,      8|             Salamon megmondja az árát: ez egy garas, ez kétezer arany.~ ~
123       1,      8|       megmondja az árát: ez egy garas, ez kétezer arany.~ ~Richárd
124       1,      8|            minden darabnak a gazdáját: ez ettül a gróftul, az attul
125       1,      8|            között.~ ~- Nagyon jó üzlet ez, nagyságos kapitány úr!
126       1,      8|        megtudni, kinek a képmása lehet ez. Járnak a Porcelán utcai
127       1,      8|                csinál vele tovább.~ ~- Ez ugyan ördöngős egy üzlet,
128       1,      8|                De megmondtam már, hogy ez nem eladó! Visszakérem.~ ~-
129       1,      8|                   Ezer mennykő! Hiszen ez az én arcképem!~ ~- He,
130       1,      8|                csakugyan elhitte, hogy ez a zsibárus már őt másképpen
131       1,      8|             vegyest.~ ~- Ugyebár, hogy ez is egy kis arzenál? - szólt
132       1,      8|              szeme az igazi műértőnek. Ez egy igazi Crivelli-penge.
133       1,      8|              adom tizenötön alul, mert ez egy eredeti Crivelli, nem
134       1,      8|    világosságnál, s azt mondta rá:~ ~- Ez nem Crivelli-penge.~ ~Salamon
135       1,      8|           félreállt, s várta, mit akar ez elkövetni.~ ~Richárd pedig
136       1,      8|                  Isten a világ felett! Ez volt a vágás! Én, ha egy
137       1,      8|             Nem aranyember - vasember! Ez volt a vágás! Micsoda vastag
138       1,      8|               egy papiros tölcsér.~ ~- Ez a kard nem Crivelli - szólt
139       1,      8|                kardot a zsibárusnak -, ez valóságos Al-Bochacen damaszkpenge;
140       1,      8|               arany, hanem száz arany; ez nem Crivelli, hanem Al-Bochacen."
141       1,      8|           arckép nincs több a világon. Ez rarität! Ez unikum! Ez inkunábulum!
142       1,      8|            több a világon. Ez rarität! Ez unikum! Ez inkunábulum!
143       1,      8|                 Ez rarität! Ez unikum! Ez inkunábulum! Nincs kópia,
144       1,      9|             érte. Bár ne történt volna ez úgy. De most már ezen nem
145       1,      9|                nem veszti hivatalát, s ez még a baj kisebbik része.~ ~("
146       1,      9|            felmutatva az úrhölgynek. - Ez köt ide engem, elszakíthatatlanul.
147       1,      9|               Érted-e, mit engedtem át ez órában neked?~ ~A leány
148       1,      9|             Baradlaynéra.~ ~- Nos?~ ~- Ez nem az ő írása - rebegé
149       1,      9|               ismerem tán fiam írását. Ez a B egészen az övé! Ezek
150       1,      9|             erősen megnyomott vonások, ez a férfias karakter a betűkben;
151       1,      9|           férfias karakter a betűkben; ez mind...~ ~- Jó utánzás... -
152       1,      9|           akkor majd meggyőződöl róla. Ez a pecsét csak az ő címere.~ ~-
153       1,      9|             derült fel arcán újra.~ ~- Ez már valóban az ő írása! "
154       1,      9|                   Nos, mi az?~ ~- Csak ez a két szó az ő írása; a
155       1,      9|          kellett azt folytatnom. Hanem ez ne nyugtalanítsa önt, asszonyom.
156       1,      9|                   Nótáriusné asszonyom ez ámulatos tüneményt megpillantván,
157       1,     10|       ellenkezik a való igazsággal. És ez óriási eltéréseket a históriai
158       1,     10|           hatvanhat esztendős.~ ~- No, ez ugyan időske! S mért adják
159       1,     10|           Európából Amerikába.~ ~- No, ez bizony szörnyű nagy büntetés.~ ~-
160       1,     10|               legutóbb látta. Régi már ez a gyász, csak a gyászruha
161       1,     10|             tanítani, anyám.~ ~- Hanem ez az idő rövid. Néhány nap
162       1,     10|        házunkhoz jönni. Atyád rendelte ez összejövetelt. S te nem
163       1,     10|             nem tudod, sem én, mi lesz ez összejövetel célja.~ ~-
164       1,     10|           egykor ő viselt. Tudod, hogy ez a teher egy ország gondja.~ ~-
165       1,     10|                   Ha atyánk végakarata ez volt; s ha te is úgy akarod...~ ~-
166       1,     10|                     Anyám! Tudod, hogy ez nem lehet úgy!~ ~- Te nem
167       1,     11|                   Aztán hallja, János (ez a hajdúnak szól, kit otthon
168       1,     11|                külsejének átidomításán ez értekezés alatt. Fekete
169       1,     11|      miltoztasal szijeltekinteni. Hisz ez a szala teli van oppozicionális
170       1,     11|     nagyméltóságú úr úgy találta, hogy ez valóban figyelemre méltó
171       1,     11|                ifjú örökös főispánnak. Ez konveniencia dolga. Hadd
172       1,     11|              ennél a háznál; hanem hát ez nyílt ház: főispáni lak,
173       1,     11|            keserves kínszenvedés, amin ez a pap hanyatt-homlok keresztülesett,
174       1,     11|            azért mégsem hitt a papnak. Ez azokkal a sasszemeivel nagyon
175       1,     11|    sasszemeivel nagyon tekinget körül. Ez valakit mást keres, akit
176       1,     11|           Zebulon félrevágta a nyakát. Ez veszélyt jósló tettetés.~ ~-
177       1,     11|      bocsátottak el mindenünnen.~ ~Hm. Ez gyanús szelídség.~ ~- Hat
178       1,     11|            igaz, hogy mente férjhez?~ ~Ez már csak olyan kérdés, ami
179       1,     11|             hazánk javára.~ ~("Ah hisz ez hízeleg! Ez megtért!" -
180       1,     11|                    Ah hisz ez hízeleg! Ez megtért!" - suttogá Gálfalvy
181       1,     11|         ifjúkora díszében állít...~ ~("Ez már egy kicsit erős hízelkedés!" -
182       1,     11|                jelen. Micsoda konfúzió ez?~ ~Pedig még tovább bonyolult
183       1,     11|              meg mindenki, milyen szép ez asszony, e ragyogó napsugárral
184       1,     11|                az egész szertartás, de ez egyszerű jelenetben volt
185       1,     11|                méltóságos úr. ("Hiszen ez komplott!" - dörmögé az
186       1,     11|            figyelnünk, hogyan végződik ez a - komédia.~ ~A két úr
187       1,     11|         harmacor lépi meg tyukszememet ez a gróf" - panaszkodék aztán
188       1,     11|       kisasszonyt meglátta, hogy nini, ez is itt van: hát mármost
189       1,     11|                is itt van: hát mármost ez minek rakta fel azt a sok
190       1,     11|            vagyonra, születésre nézni. Ez a mai nap eseménye sok titokban
191       1,     11|       Baradlayné odasúgott fiának:~ ~- Ez nektek szól. Eredj ki az
192       1,     11|      adminisztrátor úr gárdájáé.~ ~Hát ez micsoda gárda?~ ~Kétszáz
193       1,     11|                az iskolakerülő kántor. Ez az adminisztrátor úr nevezetes
194       1,     11|            főváros tisztes közepett.~ ~Ez a gárda volt a mai ünnepélyre
195       1,     11|           közöttük egy okos ember, aki ez indítványt megdöntötte azzal
196       1,     11|     kisütögetjük egymásnak a szemét.~ ~Ez helyes észrevétel volt;
197       1,     11|       diurnumom mármost ki adja meg?~ ~Ez volt pedig a fő-fő kérdés.~ ~
198       1,     11|               Asszonyom, emlékezzék ön ez órában mondott szavaimra.
199       1,     11|              órában mondott szavaimra. Ez az út is elvezet egy magaslatra:
200       1,     12|               minden ember gróf. Pedig ez nekem ipen olyan nagy sírelem,
201       1,     12|              megindítását.~ ~Tormándyt ez intermezzo azonban még csak
202       1,     12|         tanácskozás nem folytatható.~ ~Ez igazán tréfás hatású észrevétel
203       1,     12|               hangon kiálta közbe:~ ~- Ez nyílt ellenszegülés a felsőbbség
204       1,     12|              felsőbbség tekintélyének! Ez törvényszegés!~ ~- Lazadas! -
205       1,     12|               azt hitte mindenki, hogy ez talán mégis tréfa. Az ónodi
206       1,     12|            őket?~ ~Meg. ~ ~Egyike volt ez a sors véletlen, emberi
207       1,     12|           feléje szuronyaik hegyét. Ki ez? Hogy meri útjokat állni?~ ~-
208       1,     12|          ráismertek az előttük állóra; ez az ő örökös főispánjuk,
209       1,     12|             hajtogaták. Tetszett nekik ez a parancsolat. Hiszen ők
210       1,     12|                Én önt felelőssé teszem ez átkozott történetért, amit
211       1,     13|         kormoránok azt gondolják, hogy ez valami új sziget, odatelepednek,
212       1,     13|      mulattatja őket.~ ~Olyan sápadtak ez úri alakok most, s riadt
213       1,     13|              után.~ ~El is távozott.~ ~Ez rossz biztatás volt a többieknek.~ ~
214       1,     13|                ismét jött egy új alak. Ez már nem jött, de bebukott.
215       1,     13|               Alig lehetett ráismerni; ez a talleyrand-i finomságú
216       1,     13|            ismert, elkiáltotta magát: "ez is spion!", s abban a percben
217       1,     13|             volt az egész florilégium. Ez a ház volt a pivot-ja a
218       1,     13|              megfélemlett társaságban. Ez a hidegvérű ember imponál
219       1,     13|        beleburkolá becses személyét, s ez áljelmezben kimenekült az
220       1,     13|                  Ki tudja, meddig tart ez a rumli. Én nem szeretném,
221       1,     13|             vigyék a közkórházba. Hisz ez igen szép gondoskodás. S
222       1,     13|           hozzá, de meg nem ölelte; ó, ez a két hölgy nem szokta egymást
223       1,     13|            azok közt nem találkozott ő ez eszméknek egyetlenegy barátjával
224       1,     13|            harc zaja tudatá vele, hogy ez a nép most valamit cselekszik;
225       1,     13|                hatalmas volt; de hátha ez a környezet magát sem tudja
226       1,     13|               ízében reszkető testtel, ez izgalombeteg szívvel? És
227       1,     13|               és ragadta magával.~ ~De ez egészen más áradat volt,
228       1,     13|                  Jenő maga is elkábult ez örvénylő árban. Nincs annak
229       1,     13|           nevét, midőn azt hallá, hogy ez örök nagyságokat, mint krétarajzot
230       1,     13|         Alfonsine-re.~ ~És mit csinált ez a két hölgy?~ ~Antoinette
231       1,     13|          rebegé:~ ~- Ó, milyen örömnap ez, barátom!~ ~És újra csókolá
232       1,     13|               jutott lejárati napjához ez órában, s lett megfizetve
233       1,     13|            Júdás-csók is ejtetett, úgy ez bizonyára azon csók volt,
234       1,     13|           ölébe vesse magát. Olyan idő ez, amikor minden szabad!~ ~
235       1,     13|                 és szólnak a néphez!~ ~Ez volt még az álom!~ ~Jenő
236       1,     13|       megpillantja testvérét, Ödönt!~ ~Ez is itt van. Ő is egyike
237       1,     14|             rábeszéli, magával ragadja ez a félelmetes ember!~ ~Olyan
238       1,     14|                testeinkkel!~ ~No, csak ez a biztatás kellett még Jenőnek!~ ~
239       1,     14|                nagyon bosszantotta már ez a mulatság. Egész éjjel
240       1,     14|       egyenruhát sem látta még Richárd ez ideig. Fekete kabát, sárga-veres-fekete
241       1,     14|           föltétlenül velünk tartanak. Ez kétségtelen. A nőkebel legfogékonyabb
242       1,     14|               meg kell küzdenie.~ ~Ah, ez nem a szabadsághősök lelkesült
243       1,     14|       ellenségeitől feluszított csorda ez!~ ~Amint át lett hidalva
244       1,     14|              megrettent előttük.~ ~Nem ez az óriás az, akinek ő azt
245       1,     14|               Egy furcsa, bizarr alak. Ez is diák, roppant hórihorgas
246       1,     14|              egyet szippantott belőle, ez a furcsa bevezetés csakugyan
247       1,     14|            hogy "braven Cavalleristen" ez a rím következett, hogy "
248       1,     14|            elkezdtek nevetni; csakhogy ez a röhej a brutalitás diadalkacagása
249       1,     14|              tud felkelni a földrül.~ ~Ez a diadalröhögés a végső
250       1,     14|                a lázadó szörnyetegtől. Ez mármost szét is fogja azt
251       1,     14|               felírjuk a kapukra, hogy ez az állam vagyona. És nem
252       1,     14|             bal karján keresztülkötve. Ez nem lázadó csőcselék.~ ~-
253       1,     14|                napiparancsa?~ ~No, még ez a kérdés kellett a jámbor
254       1,     14|         lágyságért, hanyagságért, amit ez ideig tanúsított. Mért nem
255       1,     14|          fiának se irgalmazzon!~ ~"No, ez jó egynek."~ ~Lássuk a másikat;
256       1,     15|            kinek szól e kérdőjel?~ ~És ez nem a képzelet agyréme -
257       1,     15|               nem a képzelet agyréme - ez Bécs.~ ~Október végnapjai
258       1,     15|                világítani. Ninive képe ez, az elpusztulás előtti éjszakán.~ ~
259       1,     15|                  Mindennapi tréfa volt ez, föl sem vették.~ ~Fritz
260       1,     15|               nőegyletre, mennyit tett ez a közügyért, hogy ápolta
261       1,     15|                a legszebb asszonyoktól ez a te idomtalan pofád.~ ~-
262       1,     15|         akadályozza a terv sikerültét. Ez a kapitány Baradlay Richárd.~ ~-
263       1,     15|         beszélte el nekünk az egészet. Ez az elkényeztetett főispánné
264       1,     15|               vasas ezredével.~ ~- No, ez jó lesz nekik. A huszárokat
265       1,     15|          szavakat Edit hallatára; hogy ez az asszonyi lélek kéjelegni
266       1,     15|               sem mutatta azt, hogy őt ez az egész terv valamiben
267       1,     15|      arckifejezéssel bizonyítani, hogy ez egy megtörhetetlen, ördögi
268       1,     15|                    Valóságos kis ördög ez a leány!~ ~Antoinette asszony
269       1,     15|         kellett hallgatnia, mit suttog ez a három asszony a holnap
270       1,     15|               el.~ ~A Singerstrassénak ez irányban kell lenni. De
271       1,     15|            kezét, az vezette őt idáig. Ez édes hit egészen megnyugtatá.
272       1,     15|               hit egészen megnyugtatá. Ez nem vak szerencse, ez gondviselés!
273       1,     15|     megnyugtatá. Ez nem vak szerencse, ez gondviselés! Ha a kezdet
274       1,     15|                Edit tudta már, hogy ha ez a ház, amelynek szögletén
275       1,     15|               részéről amaz élőlény. - Ez egy őrült.~ ~Az egy vénasszony
276       1,     15|        halálról van szó! Ha tudja, hol ez a ház, vezessen oda.~ ~-
277       1,     15|               a ház, vezessen oda.~ ~- Ez a ház itt van a hátam mögött -
278       1,     15|            szemlélve:~ ~- Szent atyám, ez egy apácanövendék!~ ~Edit
279       1,     15|                palástjával, akkor most ez ismeretlen, föld alatti,
280       1,     15|             amit bűn kigondolni képes. Ez a nő és talán mások, ki
281       1,     15| ambróziaillatként üdvözöljék valaha.~ ~Ez a zöldségárusné raktára.~ ~-
282       1,     15|          tekinte fel a belépő leányra. Ez az arc nem szokta elárulni
283       1,     15|                mondá a vénasszony.~ ~- Ez a leány is velünk jön.~ ~-
284       1,     15|               leány is velünk jön.~ ~- Ez is? Akkor hát ennek is kosztüm
285       1,     15|                 Csodálatos egy gyermek ez!~ ~- No, Fra Mám! - mondta
286       1,     15|                biztatá vidáman Edit. - Ez az eső még jobban eltakar
287       1,     15|             Egyszeribe odavezetem. Hát ez a drága szép cseléd? - kérdé
288       1,     15|              kérdé Editre mutatva.~ ~- Ez is velem jön.~ ~- Értem.~ ~
289       1,     15|                    Nem igaz! Nem lehet ez igaz! - kiálta fel önmagával
290       1,     15|         valakinek odalopjanak valamit, ez nekem új szó.~ ~- Zárt ajtómon
291       1,     15|                 A jelszót mondták.~ ~- Ez megint hazugság. Ebben az
292       1,     15|           előtt - új ismeretlenekül.~ ~Ez a kép állt előtte.~ ~Odarohant
293       1,     15|                 Mintha azt hinné, hogy ez nem az. Talán van még más
294       1,     15|         percben itt! Félt megtudni, ki ez.~ ~Nem szólt senki egy szót
295       1,     15|                keserűen nyögé:~ ~- Hát ez mind igaz?!~ ~Anyja belepillantott
296       1,     15|            volt az ázott pórköntöstül. Ez Edit keze, ez Edit arca. -
297       1,     15|            pórköntöstül. Ez Edit keze, ez Edit arca. - De hogy lehet
298       1,     15|             Edit arca. - De hogy lehet ez? Hát mi jön még, amitől
299       1,     15|               hívnak, hogy haza. Hanem ez az örök anya néma, nem kiálthat!
300       1,     15|             meghallották szavunkat. És ez egy rettenetes parancsolat
301       1,     15|           fiatal leány, apácanövendék. Ez meghallja, mint beszélik
302       1,     15|         mellyel előőrseiden átjöttünk, ez volt: "Nyergelj, fordulj!"
303       1,     15|       szélfuvallat, mint az erdőzúgás, ez a halk "éljen" sóhajtás
304       1,     15|             Bábi nagyon kedvetlenül. - Ez az eső nem jó nekünk. Azon
305       1,     15|         járhatja a tábort. De most még ez is velünk van!~ ~Editre
306       1,     15|             vissza Edit. - De Richárd! Ez itt Palvicz Ottó ezrede.
307       1,     15|               itt Palvicz Ottó ezrede. Ez van kirendelve, hogy Richárd
308       1,     15|         kreuzfidél kedve kárba ment. - Ez most mindnyájunkat a pokolba
309       1,     15|      személyzet nem hunyta le a szemét ez éjjel, úgy megzavarta őket
310       1,     16|              vére hull le a kövezetre. Ez volt az ő időmérője.~ ~Minden
311       1,     17|                ha búcsúcsókját szívta, ez anyja szeme láttára történt.
312       1,     17|            Minő idilli boldogság volna ez, ha ugyanakkor a borzalom,
313       1,     17|              az is gyönyörűség lesz.~ ~Ez a gondolat néha elszorította
314       1,     17|                kis szobában megpihent, ez a négy fal köze tele volt
315       1,     17|            miről akarhat vele beszélni ez a sokszegletű ember?~ ~Azt
316       1,     17|          azután egészen magával ragadt ez a szenvedélyes bódulat.~ ~
317       1,     17|        kóvályogtak vele.~ ~Való volt-e ez vagy tünemény?~ ~A lány
318       1,     17|       csillagmagaslatáig - való volt-e ez vagy tünemény?~ ~Se nem
319       1,     17|          családdal való összeköttetés. Ez ellen senkinek semmi kifogása
320       1,     17|             fel kell önnek fedeznem. S ez az, kedves Baradlay, hogy
321       1,     17|           felülkerülésért. Lehet, hogy ez győz, lehet, hogy amaz;
322       1,     17|        teljesen mindegy leendett, akár ez, akár amaz. Mi asszonyok
323       1,     17|               választani. Érezte, hogy ez nem mentség.~ ~- Mint egyszerű
324       1,     17|                ön el a világban; hanem ez álláspontot vizsgálva, két
325       1,     17|            alatt. Pedig bizony temetés ez! Jenő megtudta, hogy mit
326       1,     17|                csak nem is tudta magát ez asszony ellen védelmezni,
327       1,     17|              Rosszat. S az a baj, hogy ez tudva van róla. Azért jött,
328       1,     17|            taszítottak el maguktól. De ez énbennem gyűlölséget nem
329       1,     17|                lehet. Itt hagyom nálad ez útlevelet, a többit okosságodra
330       1,     17|           legalkalmasabbnak higgyelek. Ez volna a szentpétervári nagykövetségnél
331       1,     17|        Atyjától sokszor hallotta, hogy ez állomás, mint legfényesebb
332       1,     17|              esik; az ember menekülhet ez egész társadalomtól, melyből
333       1,     17|              Minő messzelátó magaslat! Ez a hely nyitva áll számodra.~ ~
334       1,     17|                e kápráztató ajánlatra. Ez több, mint amit valaha álmodni
335       1,     17|      viaszkedélyű ifjúra! Dehogy fogja ez anyjának említeni ezt az
336       1,     17|           messze, más égalj alá; ahova ez itteni zűrzavarból semmi
337       1,     17|       hétköznapi emberek járnak.~ ~Ah, ez a ragály lelkének minden
338       1,     17|             fog felelni Rideghvárynak, ez egyetlen, e legnagyobb jóltevőjének!~ ~
339       1,     17|       elértette a gyöngéd célzást.~ ~- Ez nem fog méltóságod tudta
340       1,     17|                   No, felelj hát! Hisz ez a te dolgod.~ ~Alfonsine
341       1,     17|               hogy most férjhez kérik. Ez kegyetlenség!~ ~Jenő pedig
342       1,     17|        kedélyén.~ ~Olyan volt az, mint ez az őszutói nap. A verőfény
343       1,     17|             ragyogjon és melegítsen.~ ~Ez a ködborongás Jenő boldogsága
344       1,     17|             keresztül suttogja szívébe ez ébresztő szót: "Te gyáva!"~ ~
345       1,     17|       közeledte még nyomasztóbbá tette ez önvádat. Nem tudott honn
346       1,     17|               fájdalom élő kifejezése. Ez volt az ő anyja.~ ~És e
347       1,     17|                Nem jutott eszébe, hogy ez a nő az ő nagyravágyását,
348       1,     17|        anyjának égő, lázas csókját. Ó, ez nem olyan csók volt, mint
349       1,     17|           csapatnak. Tudod, kikből áll ez a csapat? Gyermekekből,
350       1,     17|              ezt elfogott leveleikből. Ez hozott vissza. Engedd meg,
351       1,     17|                fogsz, fiam, emlékezzél ez órára, anyád könyörgő szavára;
352       1,     18|           HÁTUL TŰZ~ ~De most merre?~ ~Ez volt a menekülő huszárcsapatra
353       1,     18|              kellett átszelni.~ ~Pedig ez még csak játék! Mentül szélesebb
354       1,     18|              hogy utunkat elvághassák. Ez az első nap feladata. A
355       1,     18|                kigyulladó tüzekre.~ ~- Ez nekünk szól - monda Richárd. -
356       1,     18|            mind a határszélig fel lesz ez éjszaka ellenük zajdítva.~ ~
357       1,     18|                hidegvérét.~ ~- Nem baj ez. Le kell venni a malom kapuit,
358       1,     18|             mindenki lován maradjon.~ ~Ez volt aztán a pogánynak való
359       1,     18|               pihenek.~ ~- Megpihentet ez a mocsár.~ ~- Egy óráig.
360       1,     18|           fekete lett, mint a Sztüx.~ ~Ez fél napig vissza fogja tartani
361       1,     18|             korty pálinka a kenyérhez; ez volt minden ebédjük. Mint
362       1,     18|            haricskát őrölt.~ ~Eldorádó ez! Haricskapuliszka lesz itt
363       1,     18|           pardon!~ ~- Nem is kértem.~ ~Ez a szóváltás egész kedélyesen
364       1,     18|            iszapos, sárga hullámaival. Ez a halál lakása!~ ~A másik
365       1,     18|            huszárnak nem jó imádkozni. Ez Pál úr életbölcsészete.
366       1,     18|               újonc legény arcán, hogy ez most magában imádkozik,
367       1,     18|              talál a golyó. Azt hiszi, ez jó ember, hadd idvezüljön!"
368       1,     18|                a lovassági kaszárnyát. Ez valószínűleg egyike azoknak
369       1,     18|     huszárlovak; máskor azt jelentette ez, hogy éjszakára abrakot
370       1,     18|             csakugyan menni kell, mert ez az őszi éj nagyon embertelen.~ ~
371       1,     18|           merre?~ ~Talán csodálatos is ez a kérdés? Kétszázhúsz magyar
372       1,     18|              ki fizet meg érte.~ ~Héj, ez nem olyan ebéd lesz, mint
373       1,     18|            Sohasem jártak ott lóval. S ez istenkísértő úton haladtak
374       1,     18|         csendesen végiglibegni.~ ~- Ha ez meglep bennünket, ott nagyot
375       1,     18|                Hát te magyar vagy? Hát ez már magyar föld? S leborultak
376       1,     18|               is tanúskodik róla, hogy ez így történt.~ ~
377       2,     19|                 De hát hol vette volna ez a nemzet azt az ősmondabeli
378       2,     19|        egyébről, mint e szent harcról; ez hangzott alá onnan a magasból;
379       2,     19|         hangzott alá onnan a magasból; ez volt utolsó szava, midőn
380       2,     19|           nemzeti hadsereg.~ ~Jól van. Ez idáig poézis, de hol a próza?
381       2,     19|     rányomtatták papírdarabokra, hogy "Ez a papír a nemzet pénze".
382       2,     19|          karjai közül!~ ~Vagy nem volt ez igaz?~ ~És ami legfőbb,
383       2,     20|               volna, hogy ilyen könnyű ez a politika!"~ ~Tallérossy
384       2,     20|          találta, hogy sokkal könnyebb ez a haditudomány, mint az
385       2,     20|                ember papucs alatt van; ez az erős jellemrajz kiegészítése.
386       2,     20|          asszonyra nézve: "Te Zebi!"~ ~Ez nem gyöngeség, ez már erény,
387       2,     20|             Zebi!"~ ~Ez nem gyöngeség, ez már erény, és ennek az erénynek
388       2,     20|          urának. Anna úrhölgynek pedig ez kiváló tanulmánya volt.
389       2,     20|                mint más rendes időben; ez az embert az egész életrendéből
390       2,     20|              volna, Zebi! Bolond világ ez, nem neked való. Köszönöm
391       2,     20|             nem érted, ahhoz ne szólj. Ez magas politika.~ ~- Mit
392       2,     20|              diadalmasan Zebulon úr -, ez a magas politika; az öt
393       2,     20|              az egész vályogból épült; ez a nemesi demokrácia építőanyaga;
394       2,     20|           kigondolva; hanem hogy mivel ez már így divatos. Azért van
395       2,     20|             azzal biztatta magát, hogy ez talán csak tréfa.~ ~- Akarsz
396       2,     20|              Gondold meg, kérlek, hogy ez nem mulatság, amibe most
397       2,     20|               felköti a kardot.~ ~Hisz ez egészen komolyan megy.~ ~
398       2,     20|               sehogy sem fért a fejébe ez a logika. De hát az asszony?~ ~-
399       2,     20|         goromba tisztekkel veszekedni! Ez éppen Zebulonnak való mulatság
400       2,     20|              el.~ ~Írásbeli jelentést! Ez a szó még a vacsoráját is
401       2,     20|           különb csetepatéban is, mint ez a mostani hajcihő, mikor
402       2,     20|               szemét. Minek ide közénk ez a német meg a polyák? Ne
403       2,     20|            várni.~ ~Zebulon úgy érezte ez alatt, mintha a szíve folytonos
404       2,     20|             egy röppentyűtelepet is.~ ~Ez ütötte meg Zebulonnak legjobban
405       2,     20|               érezte magát lekötelezve ez intézkedés által. Ő majd
406       2,     20|               indignációval protestált ez ellen.~ ~- Hogyan eshetnék
407       2,     20|                hogy Tallérossy Zebulon ez alkalommal a nép segélyével
408       2,     20|               óráig feltartóztatott, s ez idő alatt minden rábízott
409       2,     21|         bearanyozta azt ottan!~ ~Hanem ez a szégyen teljes és tökéletes
410       2,     21|            kongrév-röppentyűket; mikor ez ismeretlen, ijesztő tűzkígyók
411       2,     21|              az orra homokkal tőlt be. Ez a másik sem sikerült. A
412       2,     22|            összegyűlnek.~ ~Hanem éppen ez volt a legnehezebb.~ ~Azon
413       2,     22|         fenyegetve Gergő. - Nem szárad ez énrajtam!~ ~Aztán megostorozta
414       2,     22|           csúfjára, nemesember létére! Ez nem maradhat annyiban.~ ~
415       2,     22|        selyemmotringgal esett volna is ez az ütés, megvolna a nagy
416       2,     22|                és lesz belőle sárkány. Ez egyszerre visszavadítja
417       2,     22|                     Mi baj van itt? Mi ez?! - kiálta rá az ezredes.~ ~
418       2,     22|             csak tessék ezt rám bízni. Ez már majd az én tudományom
419       2,     22|              gulyát összeterelni, mert ez most nyolcvan felé fut.~ ~-
420       2,     22|           bőszülve. Spanyol bikaviadal ez óriási mérvben!~ ~Hanem
421       2,     22|            hogy egy csepp jót sem akar ez az ember, s idején találta
422       2,     22|                én a lovamat tisztítom, ez lefekszik az ágyra, s mikor
423       2,     23|    KIRÁLYERDŐBEN~ ~Olyan régen történt ez már; húsz ősz lehullt lombja
424       2,     23|             másikig, déltől éjfélig.~ ~Ez a vadrózsabokor itten fehér-piros
425       2,     23|              hajigáltak az ellenségre. Ez a szederindás pagony itten,
426       2,     23|           üldözőit feltartóztassa.~ ~S ez a levágott fatörzs azon
427       2,     23|                egy országúttá egyesül. Ez a kapu, ami Pestre vezet.~ ~
428       2,     23|        mindenki azt hinné: istenítélet ez! A két vitéz kardjára van
429       2,     23|                ágyúk az erdő felől! Mi ez? Az egész Királyerdő rengett
430       2,     23|            vizét pirosra festi...~ ~...Ez történt a Királyerdőben.~ ~ ~ ~
431       2,     24|         solutio continuitatis a bőrön. Ez az egész.~ ~- Te orvos vagy?~ ~-
432       2,     24|                jól illik a fejed körül ez a fehér kendő, olyan vagy
433       2,     24|       dajkaasszony, kinek keresetmódja ez, gyakran eljár az asszonyához
434       2,     24|           ideáltal. Ah, milyen jólesik ez az égés a fejemben.~ ~És
435       2,     25|             rovaroktól. Ó, bölcsen van ez elrendezve!~ ~A szigetet
436       2,     25|               hogy legyen neki lova.~ ~Ez a nő, ez a két gyermek,
437       2,     25|           legyen neki lova.~ ~Ez a nő, ez a két gyermek, Baradlay
438       2,     25|              magát. Ráhagyják.~ ~Hanem ez a kép nem akar sikerülni.
439       2,     25|               a képet, s mondd meg, ki ez!~ ~A kisfiú megbámulta a
440       2,     25|              megint olyan szomorú volt ez ifjú arcon. A delejes álomjáró
441       2,     25|               gyönyörködhetik benne.~ ~Ez az egy képlet, mely a tiszta
442       2,     25|        felkapta ecsetét, és festett.~ ~Ez a nő igazi arca. Ezekben
443       2,     25|       szemrehányásodat... Azt mondod: "ez a te műved"... Nem tagadom...
444       2,     25|           tudják, akik próbálták, hogy ez a legnehezebb parancsolat:~ ~"
445       2,     26|                megfoghatóvá lesz.~ ~Ha ez az egy cukordarab egy arasszal
446       2,     26|                 monda kemény hangon -, ez való, amit mondok. Oly hírnök
447       2,     26|               mélysége volt.~ ~- Hanem ez a sötétség él és mozog,
448       2,     27|                      MINDENVÁRÓ ÁDÁM~ ~Ez is históriai személy. Nem
449       2,     27|        szégyent sohasem vall. Így megy ez itt mindennap!~ ~Azután
450       2,     27|               álom. Boldogít e három." Ez is régi aranymondat. A jó
451       2,     27|             szívesen látja az érkezőt. Ez aztán a kedves vendég, aki
452       2,     27|          megüsse.~ ~- De szomoru dolog ez, kedves baratocskam - folytatá
453       2,     27|              ebből a jó szilvóriumból. Ez jó búfelejtető. Nincs ennél
454       2,     27|                    De nem nevetni való ez, kedves baratocskam, csak
455       2,     27|             hogy nem keres senki; mert ez a falu, ahol én lakom, még
456       2,     27|             falu, itt a harmadik falu; ez a két szőrös hernyóforma,
457       2,     27|                két szőrös hernyóforma, ez a két hegy; ez a kis kukacforma,
458       2,     27|            hernyóforma, ez a két hegy; ez a kis kukacforma, ez a patak;
459       2,     27|             hegy; ez a kis kukacforma, ez a patak; hanem a falu ki
460       2,     27|               tehet? Majd csak elmúlik ez is.~ ~- Elmúlik, elmúlik.
461       2,     27|           légynek sem vétett.~ ~S most ez a két menekült férfiú egyszerre
462       2,     27|           balítéletet fejezte ki, hogy ez a Zebulon most azzal a kalapáccsal
463       2,     27|               hogy mért nem szólal meg ez az ember. Ez valami rosszban
464       2,     27|                szólal meg ez az ember. Ez valami rosszban töri a fejét!~ ~
465       2,     27|            beszélni nem akart Zebulon. Ez annyit tett volna, hogy "
466       2,     27|          mutatnia sem szabad azt, hogy ez az ember őrá nézve valaki.
467       2,     27|              pénze van komámnak.~ ~No, ez veszedelmes állítás. Itt
468       2,     27|             Szalmás lezárt nyelvét még ez a szó sem volt képes megoldani.
469       2,     27|                   Ádám urat mulattatta ez nagyon.~ ~Jól megvacsorálván
470       2,     27|              éjjel sem maradok tovább. Ez a gyilkos Szalmás engem
471       2,     28|             volt fejezve Ádám úr előtt ez a történet. Ő ugyan nem
472       2,     28|                a hegyen lekopogott".~ ~Ez sem lehetett a legkellemetesebb
473       2,     28|            valami tisztásra vezetne ki ez az út.~ ~Az a kívánsága
474       2,     28|           nincs hova menekülnie többé. Ez az ember őtet megkerülte,
475       2,     28|         kapaszkodott fel a saraglyába; ez hát már olyan ország, ahol
476       2,     28|               amennyit tetszik.~ ~- Mi ez? Újság?~ ~- Az hát. A Március!
477       2,     28|                No, szip dolog!~ ~- Már ez pedig nem lehet másképp.
478       2,     28|              maga kergette Szalmást? - Ez észrevételt szalasztá ki
479       2,     28|        szemöldökrángatással.~ ~Nojszen ez éppen elég volt Zebulonnak;
480       2,     28|      szállására, más csizmát húz, mert ez nagyon szorít.~ ~Igaz is,
481       2,     28|              szürke szálakkal átszőve. Ez a szakáll volt az ő büszkesége,
482       2,     28|                az őt nagyon megbámulta ez ifjított kiadásban.~ ~Míg
483       2,     28|              nagyobb, a lutheránusoké. Ez tetszett meg neki azon a
484       2,     28|             most éppen Eperjesen van. (Ez még Branyiszkó előtt volt.)~ ~
485       2,     28|            senkinek; mert komoly dolog ez nagyon. Ez a játék emberfejbe
486       2,     28|                komoly dolog ez nagyon. Ez a játék emberfejbe megy.~ ~
487       2,     28|             volna oly rettenetes, mint ez a szó: "szervusz, Zebulon"!~ ~
488       2,     28|        vártalak. Dicső, hogy eljöttél. Ez az álruha mutatja, milyen
489       2,     29|             kaszinó) épületéig terjed. Ez udvarral összekötve, ott,
490       2,     29|                volna akkor észre, hogy ez örömragyogás felett egy
491       2,     29|            kell lakni, s akivel én még ez órában akarok beszélni.~ ~-
492       2,     29|                     Hát mikor jön haza ez az asszonyság?~ ~- Bizony
493       2,     29|            excellenciás úr még ma, még ez órában; bár nyithatná be,
494       2,     29|                ott lenn!"~ ~E fogadás, ez ígéret sarkantyúzta lelkét
495       2,     29|             elfogva, börtönre vetve.~ ~Ez a szerencsétlen némber bújósdit
496       2,     30|           reszkető fél világ nyugalmát ez őrjöngő kiáltással: "Roma
497       2,     30|               Lehetett-e nem keseregni ez arc gyásza miatt?~ ~Lehetett-e
498       2,     30|                33-ik zászlóalj.~ ~Most ez a zászlóalj indult rohamra.~ ~
499       2,     30|       benevolizál e tettének!~ ~Hiszen ez vagy hőstett volt, vagy
500       2,     30|               lett volna nézőközönsége ez olimpiai játéknak? Alig
501       2,     30|          számlált meg a feje fölött.~ ~Ez még nem volt büntetés, nem
502       2,     30|        ágyúival felelhessen neki.~ ~És ez apró lövegekkel kényszeríté
503       2,     30|           Ezellen nem volt segítség.~ ~Ez volt az első arculütés.
504       2,     30|           tarka zsebkendője van.~ ~- S ez a zsebkendő az ön tanulmányának
505       2,     30|          tífusz.~ ~Richárd megrettent. Ez hamar elbánó úr!~ ~- Ez
506       2,     30|                Ez hamar elbánó úr!~ ~- Ez a két ellenség: a tífusz
507       2,     30|                   És így nem tudott ön ez asszonnyal szólni?~ ~- Csak
508       2,     30|     haditanácsban is ily túlnyomó volt ez izgatottság.~ ~- Rohamra! -
509       2,     30|          cáfolatai céltáblájának.~ ~És ez volt az egésznek hű képe.
510       2,     30|            fúrnunk a syenit-sziklában. Ez nem kétnapi munka. Az ellenség
511       2,     30|              udvarán durrant szét.~ ~- Ez árulás! - kiáltának a haditanács
512       2,     30|     harmadnapra volt kitűzve.~ ~A terv ez volt:~ ~Pestről a budai
513       2,     30|            ablakban. Tudja ön, hogy mi ez?~ ~- Az, hogy ezeket a manzárdszobákat
514       2,     30|             egymáshoz összejárnak.~ ~- Ez egy titkos telegráf. És
515       2,     30|               igazságszolgáltatás volt ez. A melegvérű párt elnémult,
516       2,     30|              kísérte fel a csillagokig ez üszköket.~ ~A várparancsnok
517       2,     30|         elfogni. "~ ~"Hogyan merünk mi ez órában az Istenhez imádkozni,
518       2,     30|     tekingetett körül. Kinek a munkája ez? Ki rendelkezik itten?~ ~
519       2,     30|           hanem azt az embert, aki itt ez ablakban ül.~ ~Annak az
520       2,     31|                ZENIT~ ~Tehát holnap.~ ~Ez lesz az a nap, melyen Attila
521       2,     31|          magadat a szuronyok közé; ah, ez egy kegyetlen büntetés tőled,
522       2,     31|             készen tartva fegyverét.~ ~Ez az ő "átellenese".~ ~Amint
523       2,     32|          tűzakna a pokol kéménye volt, ez itt valósággal a pokol konyhája.
524       2,     32|              szederjes ábrázattal.~ ~- Ez az.~ ~- Alszik? - kérdé
525       2,     32|              leány születik, mint fiú, ez a manco a természet bilance-ában
526       2,     32|               újszülöttet ajándékozott ez évben is a mennyei birodalomnak: "
527       2,     32|               büntetése öt esztendő.~ ~Ez itt sokkal rafinírtabb módon
528       2,     32|              bán, az anyád nem ér rád; ez talán cseléd, ki maga is
529       2,     32|                a "dajkaságba adást".~ ~Ez a "meghalató intézet".~ ~
530       2,     32|              eliszonyodva nézett körül ez odúban: melyiket képzelje
531       2,     32|             hallja, Kaszáné asszonyom, ez utálatos egy odú: hanem
532       2,     32|               tessék rosszat gondolni. Ez a kis poronty a bölcsőben ("
533       2,     32|          akasztani való hóhér!") - hát ez egy jómódú kereskedőnének
534       2,     32|              dajkaságba. Az igaz, hogy ez tizenkét forintot fizet;
535       2,     32|               Hát mivel tartja?~ ~- Ó, ez nagyon jól él. Még pépet
536       2,     32|               sem tudom, hol keressem. Ez a kutya is olyan, aki a
537       2,     32|          Richárd lelke megkönnyebbült. Ez nem Palvicz gyermeke.~ ~-
538       2,     32|               Ne gondolja valaki, hogy ez valami államintézmény. Magánpolgárok
539       2,     33|                  Lehet-e tett, melyben ez érzés megtestesülhet?~ ~
540       2,     33|              hegytetőről a Kánaánba.~ ~Ez Magyarország!~ ~A hegytetőn
541       2,     33|             vannak szórva. - Nézzétek: ez az út Konstantinápolyba!~ ~"
542       2,     33|                sehogy sem tetszett már ez az állapot. Addig csak szerette
543       2,     33|  sincerizálgatott vele.~ ~- Hja, bizon ez nagy erő. Ennek, nem tudom,
544       2,     33|               kötötte a kegyelmes urat ez ismerőséhez?~ ~Egyszerű
545       2,     33|             testvérnek, fajrokonnak.~ ~Ez volt Zebulon missziója.~ ~
546       2,     33|               Zebulonnak már régóta.~ ~Ez a terv akkor szülemlett
547       2,     33|              való új kórház jelölte.~ ~Ez az egy árnyéka volt Rideghváry
548       2,     33|            saját vitézsége. Zebulontul ez heroizmus volt!~ ~Ilyen
549       2,     34|              korszak illusztrációjában ez a "veres kereszt".~ ~Feltűzte
550       2,     34|            protestációt.~ ~Elenyészett ez iszonyú veszéllyel szemközt
551       2,     34|             nem ereszteni át a Tiszán. Ez volt az ő feladatuk.~ ~A
552       2,     34|            zöld, mint a szivárványé. - Ez a "hálósz".~ ~S a fényudvar
553       2,     34|               a nép baljóslatot lát, s ez égi betűket nem lehet letörülni
554       2,     34|                Hanem a keresztes hadat ez eset szétzavarta. A nép
555       2,     35|              most már tudta, miért van ez éjszakán e sűrű csillaghullás.~ ~
556       2,     35|              Csak az eszmének nincs.~ ~Ez a generáció lejátszotta
557       2,     35|               azt, hogy meghaljanak.~ ~Ez volt a vége minden apostolnak.~ ~
558       2,     35|              életet?~ ~Hát érdemes még ez az élet arra, hogy azt az
559       2,     35|           árult el, mikor azt odaírta. Ez volt a legerősebb indok.
560       2,     35|        Rideghváry neve volt az.~ ~Nem! Ez embernek ne legyen az a
561       2,     35|               El kellett azt vesztenie ez utolsó találkozás után.
562       2,     36|                Az nem bolyong magában. Ez útitárs. Valami hasonló
563       2,     36|                Amint még közelebb jött ez alak, ráismert Ödön. Boksa
564       2,     36|           érezi; de hát nem sokat ér-e ez ily időben, amidőn a legjobb
565       2,     36|     ragaszkodott e magyarázathoz, mert ez visszaadta hitét. Hitét
566       2,     36|           Rideghváry. Az egész világon ez az egy ember az, akit kerülök,
567       2,     36|               tetszését.~ ~- No, uram, ez nem okos gondolat. Már ez
568       2,     36|              ez nem okos gondolat. Már ez nem az. Én együgyű ember
569       2,     36|                Boksa Gergőn. Azt, hogy ez most is Boksa Gergő.~ ~-
570       2,     36|              is meg fog-e egykor lepni ez a szent őrjöngés?"~ ~Bizony
571       2,     36| mocsárszigethez, mely pihenőt képezett ez emberlaktalan útban.~ ~Öt-hat
572       2,     36|                 azt mondá Ödönnek:~ ~- Ez így nem jól lesz. Nekünk
573       2,     36|             csigával meg sulyommal. De ez bizony nem okos ember gyomrának
574       2,     36|             Ödönnek itt kell elveszni. Ez ingoványból a maga erejével
575       2,     36|              mit félt ő a pusztaságtól ez órákban?~ ~A puszta nemsokára
576       2,     36|                 mintha a vízi világnak ez idegen zsivaján keresztül
577       2,     36|                szándékosan itt hagyta? Ez embert egykor az ő láttára
578       2,     36|         vállára keríté.~ ~- Jó lesz ám ez az úton. Láttam, hogy nincs
579       2,     36|            Komádiba. Ejnye, de felsült ez a kis expedíció. Hát gondolja
580       2,     36|             mákomadta, hiszen tele van ez a város kozákkal; csak úgy
581       2,     36|        kenyérből.~ ~Ödön úgy irigyelte ez embert, aki a legrettentőbb
582       2,     37|               őrüléshez közel. Engemet ez az élet megöl. Ti elvégeztétek,
583       2,     37|             királyon is megtörtént már ez; ha arról volna szó, hogy
584       2,     37|              bölcsen is megtörtént már ez. De hogy életet, boldogságot
585       2,     37|                 hogy midőn eltávoztam, ez volt hozzád utolsó szavam: "
586       2,     37|                 Abban a levélben pedig ez volt írva belül:~ ~Baradlay
587       2,     37|               le németül "Eugen"-ra.~ ~Ez már azon időkben egyszer
588       2,     38|            egyszerre nem lehettem.~ ~- Ez igaz. Hanem ahelyett a hadseregnél
589       2,     38|              pecsételte meg halálát.~ ~Ez bizonyítá, hogy ő az igazi.
590       2,     38|              testvérét megelőzte. Igaz ez?~ ~Jenő keble elszorult.
591       2,     39|   szépírászattal mindenikben egyformán ez van írva:~ ~"Kötelességemnek
592       2,     39|             elveimért.~ ~Ne sújtson le ez eset; én felemelt fővel
593       2,     39|              fiatal nő levelében pedig ez volt:~ ~Kedves szeretett
594       2,     39|    összehajtott csomagot vett elő.~ ~- Ez.~ ~Baradlay Kazimirné kibontá
595       2,     40|             vetted el őt tőlem! Vétett ez valakinek valamit a nap
596       2,     40|              rettentő bosszút állni! - Ez a gondolat nem támadhatott
597       2,     40|               Ezt te sugalltad neki. - Ez egészen a te rettentő szívedben
598       2,     40|             tanúm. Nem tudtam én, hogy ez így fájni fog."~ ~És ott
599       2,     40|             Amazok "derék emberek", de ez a "hős".~ ~Derült-e ki valaha
600       2,     41|               nem lehetett fosztani.~ ~Ez a távírda volt: a fal.~ ~
601       2,     41|           ebből a "nagy" iskolából.)~ ~Ez a táviratozás feltartóztathatlan
602       2,     41|                utolsó naplemente volt, ez a kérdés járta végig a falakat:~ ~"
603       2,     41|        magaviseletének jellemzése volt ez elnevezésben, ami fiatalemberek
604       2,     43|             dáma. Jó. Bocsásd be! Hisz ez nem nő, hanem ördög.~ ~Azután
605       2,     43|                Háh! - A beteg embernek ez egy ágyúlövés volt az agyán
606       2,     43|                vért, mely végigöntözte ez átkozott földet. Ezért imádom
607       2,     43|           Ezért imádom önt, mert önnek ez kezében volt, és megtette
608       2,     43|             vére a fejében forr, mikor ez égő katlanban agyveleje
609       2,     43|          elmúlik a hatalom. Mit tegyek ez idő alatt, angyalarcú szép
610       2,     43|           hidrának most egy nyaka van. Ez a nyak az ön kezében. Egy
611       2,     43|           felejtse ön, tábornagy, hogy ez az egy ember több kárt tett
612       2,     43|                Alfonsine sem hunyta le ez éjjel szemeit. A rémes öröm,
613       2,     43|          vissza akart utazni Bécsbe.~ ~Ez még csak előérzete a gyönyörnek,
614       2,     43|               még egyszer, milyen szép ez a világ... A pirkadó hajnal,
615       2,     43|             harangszót ott hallotta.~ ~Ez a lélekharang neki.~ ~Most
616       2,     44|                sugár, az a glória volt ez arcon, mely a szent szűz
617       2,     44|             vagy. Tudod-e már, hogy mi ez a fájás? Ami nekem mindennapi
618       2,     44|                denevérszárnyú léleknek ez ingere volt.~ ~- Gondolj
619       2,     44|            tovább játszani a partit.~ ~Ez volt az ő válasza Plankenhorst
620       2,     44|           ámultan szólt:~ ~- De hiszen ez...~ ~Ismét szavába vágtak:~ ~-
621       2,     44|        kiszalasztá a száján, hogy hisz ez szőke fürt; Ödön haja pedig
622       2,     44|              első az volt: "Mit jelent ez a szőke hajfürt, mit az
623       2,     45|               újra meg újra ostromolja ez örök könyörgéssel: Ne vedd
624       2,     45|                 Monomániája kezd lenni ez a harc egy festett képpel.~ ~
625       2,     45|             kel fel előtte mindenki.~ ~Ez a halálmadár.~ ~Tántorogva,
626       2,     45|               Igen! Ezek az ő vonásai! Ez az ő írása! Él! Ír! Megszabadult!~ ~
627       2,     45|                Él! Ír! Megszabadult!~ ~Ez való. Ez nem álom.~ ~És
628       2,     45|               Megszabadult!~ ~Ez való. Ez nem álom.~ ~És a levéllel
629       2,     46|               meggyőződik felőle, hogy ez csakugyan élő ember és nem
630       2,     46|        kisasszony! Nem látom át, miért ez önfeledtség, ez elragadtatás
631       2,     46|              át, miért ez önfeledtség, ez elragadtatás egy idegen
632       2,     46|           csekély oknál fogva, mert mi ez ügybe nem avatkoztunk soha.
633       2,     46|        kisasszonyt kérdezem, úgy van-e ez?~ ~Edit csak némán rázta
634       2,     46|             Imádandó szép volt a leány ez indulatkitörésében! Erő,
635       2,     46|              tudja azt legjobban, hogy ez nem igaz. Igaz, és mégsem
636       2,     46|               a leánnyal nem bír, hogy ez erősebb, mint ők valamennyien.
637       2,     46|               Hogy ők csak démonok, de ez maga a "légió"!~ ~Még egy
638       2,     46|        vetetted oda magadat áldozatul? Ez az ember itt nem a te kedvesed
639       2,     47|          karján az utcára lesietett.~ ~Ez ám a főkérdés: "Most hová?"~ ~-
640       2,     47|           szultána regéinek egyik hőse ez, ki menyasszonyt visz haza
641       2,     47|                pedig úgy találja, hogy ez fölösleges, ennek semmi
642       2,     48|               őszintén elmondanom. Még ez a pénz sem mind a mienk.
643       2,     48|          kijövünk a jövedelmeddel.~ ~- Ez nem soká fog tartani. Én
644       2,     48|               ruházatra havonkint.~ ~- Ez pompás költségvetés! Hanem
645       2,     48|                     S mennyire tetszik ez az asszonyoknak!~ ~A simára
646       2,     48|           művésznő koszorúja.~ ~Hiszen ez pompás ebéd volt! Harmincöt
647       2,     48|        becsületű mindig voltam!~ ~- Á! Ez már nagy mondás. Ezt már
648       2,     48|         nagyságos asszony, ilyen ember ez az ön férje. Tékozló fiú!
649       2,     48|             pénz egy részét megkapják. Ez igen tisztességes alku.~ ~-
650       2,     48|              ránéztek, hogy minő tréfa ez.~ ~Akkor a vén szatócs felállt,
651       2,     48|         szívekbe. Még a zsebekbe is!~ ~Ez az utolsó a legérzőbb orgánum.
652       2,     48|             ideg beleszolgál.~ ~Önöket ez a felfedezés meg fogja nyugtatni
653       2,     48|             spekulált: "Ha örökké csak ez a két ember lesz a világon,
654       2,     48|                kvártélya és fűtőszere! Ez elég szép!~ ~Plankenhorstéknak
655       2,     49|               Richárd azt mondta, hogy ez csak a kamaszévek hozománya.
656       2,     49|                feje lágya kezd benőni. Ez olyan krízis a gyermekeknél,
657       2,     49|        szekrényből eléje tartotta:~ ~- Ez az, amit az önfejűségeddel
658       2,     49|            levelet.~ ~Abban a levélben ez volt:~ ~A te gyámapád megölte
659       2,     49|         Palvicz Ottó gyermeke ellen?~ ~Ez a levél változtatta meg
660       2,     49|             alatt.~ ~- No hiszen, csak ez a szerencse kellene nekem.
661       2,     49|         levelet, melyben a pénz volt s ez a néhány sor.~ ~Palvicz
662       2,     49|                atyja azt kívánta, hogy ez összeget mikor ön nagykorúvá
663       2,     49|        névjegyet adott át neki, melyre ez volt írva:~ ~Madame!~ ~Én
664       2,     49|                   Palvicz Károly anyja ez ápoldába jutott. Eszméletlenül
665       2,     49|           arcán két tűzfolt gyullad ki ez alak láttára. Megismerte
666       2,     49|           hiszik neki, hogy ki volt.~ ~Ez legjobban fáj mindazon kínok
667       2,     49|            hogy elzárja lelkét, nehogy ez a másik lélek behatolhasson
668       2,     49|         emlékére egy új ágyat alapítok ez intézetben, s kívánom, hogy
669       2,     49|             már boldogsággá szentesült ez érzés.~ ~- Csak egy maroknyi