Rész, Fejezet

 1       1,      1|     volt egy nagy eszme, minden emberi érzésen uralkodó, ami élni
 2       1,      1|     Lemondtam mindenről, amiért emberi szív dobog. Letörültem lelkemről
 3       1,      4|      bírtak találkozni; sem egy emberi lakást nem bírtak felfedezni
 4       1,      4|        pára a vész pillanatában emberi észen túl magasult náluk.
 5       1,      4|         túl magasult náluk. Mit emberi kiszámítás be nem ért, azt
 6       1,      4|   voltak. Amint meglátták a két emberi alakot a jégen tovacsuszamlani,
 7       1,      8|       elképzelhető eszköz, amit emberi nyomorúság üvegből, vasból,
 8       1,     10|       oldalvást volt egy kisded emberi lak. Az volt a kriptaőr
 9       1,     12|        volt ez a sors véletlen, emberi ész által ki nem gondolt
10       1,     17| ráismernek. Innen tehát kijutni emberi lehetetlenség.~ ~Jenő úgy
11       1,     17|       úgy érzé, mintha az egész emberi lehetetlenség Atlaszterhe
12       1,     17| Elviszlek én magammal úgy, hogy emberi szem meg sem láthat.~ ~És
13       1,     18|           Amennyire szem ellát, emberi lakásnak semmi nyoma; sehonnan
14       2,     20|        Hisz az minden isteni és emberi törvények ellen van - vacsora
15       2,     23|        napsütötte porfelleg, az emberi düh lehelte fényes köd közepett
16       2,     30|     árasztja el tűzgolyóival.~ ~Emberi szíven túljáró eszme! Egy
17       2,     30|     végig a tűzfarkú bombák, az emberi harag mennydörgését hirdetve
18       2,     30|        üszkök között széttépett emberi tagokat. A körüle fekvő
19       2,     30|         emeleten nem talált egy emberi lelket. Csak egy bezárt
20       2,     33|    melynek ősvadon szépségét az emberi mívelés fokozza, egyenes
21       2,     34|       nem lehet letörülni onnan emberi kéznek.~ ~Azt a betűt ott
22       2,     38|         azon időben.~ ~Az egész emberi társaság fel volt fordulva
23       2,     40|    imádunk, s melyben hiszünk - emberi becsvágy; ámde meghalni