Rész, Fejezet

 1       1,     13|  közüdvösség közepett?~ ~S midőn az éj késő órájában egyszerre
 2       1,     14|         tüneményes kép. Egy kép, az éj fekete lapjára festve, csupa
 3       1,     15|          zászló lobog a tetején; az éj most azokat is feketéknek
 4       1,     15|        Akiket ébren tart a végzetes éj, azok halkan beszélgetnek
 5       1,     15|        között kétszerte sötétebb az éj. Szándékosan elmulasztottak
 6       1,     15|            sokkal sötétebb volna az éj. Csak tapogatózva haladhatott,
 7       1,     15|           az ajtót, s eléje tűnt az éj sötétéből először egy szelíd,
 8       1,     15|         megszökik őreitől éjfélben: éj közepén nekifut a sötét
 9       1,     17|          bódulat.~ ~Mint az ezeregy éj szellemidézője, ki előtt
10       1,     18|  elpusztulnak; már ekkor a harmadik éj következett, hogy szemét
11       1,     18|          Ott meg kell várni, míg az éj leszáll. Sokáig időzniök
12       1,     18|          figyelmeztesse.~ ~Amint az éj beállt, az első óra meghozta
13       1,     18|         menni kell, mert ez az őszi éj nagyon embertelen.~ ~De
14       1,     18| segítségükre? Az az embertelen őszi éj, akit oly szitkozódva emlegettek.
15       1,     18|   emlegettek. Az az embertelen őszi éj egyszerre oly sűrű, nehéz
16       2,     22|             Hideg, borongós volt az éj. A hó szitált a szélben.
17       2,     25|             a kolera dühöng.~ ~Késő éj van.~ ~A hold keresztülvilágít
18       2,     25|             is él, nemcsak ők.~ ~Az éj csendjét egy-egy fájó sóhaj
19       2,     25|         nyögnek, azok kiáltoznak az éj csöndében oly kísérteties
20       2,     35|       körpályája.~ ~Vajon a mostani éj futó csillagai közül hány
21       2,     35|            kocsijába fogatott, s az éj sötétje alatt elhagyta Világost.~ ~
22       2,     36|         mocsár lakóinak a nappal az éj.~ ~Szív és fej legyen, ami
23       2,     43|           Nem fél "nap", egy egész "éj". Sok éjszakát lehet csinálni